Quantcast
Channel: jogasaman.com
Viewing all 3141 articles
Browse latest View live

A halálon túl

$
0
0
Elkezdtem nézni az Isten nyomában című National Geographic-sorozatot. Morgan Freeman hiteles figurának tűnik a kérdés boncolgatásához, legalábbis abból a szempontból, hogy már valószínűleg közelebb áll a halálhoz, mint amikor belekerült ebbe a testbe. És az élete vége felé az ember önkéntelenül is gyakrabban teszi fel ezeket a kérdéseket magának vagy esetleg másoknak, főleg, ha nem biztos a válaszokban. A bizonytalanság talán valamilyen szinten hasznos lehet az élet céljának vagy a halálon túli lét kérdésének kutatásában, hiszen ha az ember vakhittel elhiszi, amit mondanak neki, akkor megnyugtatja a lelkét, és nem kutat tovább. 

Én magam feltétlenül hiszek a lélek örökkévalóságában, és abban, hogy a lélek számtalanszor képes testet ölteni ebben a világban, legalábbis, amíg a karmája megköti, és amíg el nem éri a felszabadulást. Ilyen módon az ember spirituális kutatásának valóban központi kérdésével indul a sorozat: mi van a halál után? Számos kultúra és vallási hagyomány válaszait hallhatjuk a filmsorozat első részében. Az egyiptomiak halotti kultusza is nagyon érdekes, és számomra sok sámánisztikus vonást mutat. A hindu megközelítés talán a legrealisztikusabb, bár a film elején egy halál közeli élményből visszatért tengerész  beszámolóját láthatjuk, ami sok elemében megegyezik számtalan másik, a klinikai halál állapotát megélt emberével. 

Ami számomra a legérdekesebb ezekben a halál közeli beszámolókban, az a megnyugtató érzés, ami átjárja a lelket, amint a testből kifelé halad, a fény felé, amit a legtöbben Istenként írnak le. Azt gondolom, hogy az ilyen élmények kitörölhetetlen módon megmaradnak az illető további életére, és azt az erőteljes érzést adják, hogy a sorsunkat rábízhatjuk a legfelsőbbre, hiszen úgysem áll hatalmunkban dönteni az élet és halál kérdései felett. Ez valóban így tűnhet, ami a megérett karmikus visszahatásokat illeti, hiszen azok szinte elkerülhetetlen erővel befolyásolják a sorsunkat. Viszont nap mint nap döntéseket hozunk, tetteket hajtunk végre, melyekkel tudatosan irányíthatjuk nem csak a jövőbeni sorsunkat, hanem az önvalóról szóló tudás megszerzésének folyamatát is. 

Az, hogy ki milyen úton fog eljutni Istenhez, és számára milyen formában, módon fog megnyilvánulni Isten, nagyon szubjektív és egyéni lehet. Talán éppen ezért létezik a vallások hatalmas sokszínűsége, hiszen minden lélek más és más motívumban tud megkapaszkodni. Bár a hit egy szempontból korlátozó tényező lehet, ugyanakkor a túlzott hitetlenség vagy mindenben kételkedés is az lehet. A hívő embernek legalább van egy elképzelése arról, hogy mi fog történni vele a halál után, és annak megfelelően készül e végső megmérettetésre. Elképzelhető, hogy a hívő ember bizonyos részletekben csalódni fog, és nem pontosan az történik vele a halál után, amire számít. Bár az sem kizárt, hogy a hit teremtő ereje olyan hatalmas, hogy a spirituális valóság ahhoz idomul, és azt érjük el, amiben hiszünk. Ezt Krisna is említi  Bhagavad-gítában, szóval akár ez is megtörténhet. Viszont a mindenben kételkedő ember nem készül semmire, hiszen ő abban hisz, hogy a halál után nincs semmi, nincs is lélek. Ők lepődhetnek meg a legjobban, amikor rájönnek, hogy a halál nem csak egy végső elszunnyadás, hanem átlépés a valóság magasabb régiójába, a magasabb tudatosság felé. 

Kíváncsian várom a sorozat többi részét, számomra nagyon érdekes információk hangzottak el benne, és egyébként is, az utóbbi időben rákaptam az összehasonlító vallásfilozófiára. Hiszen végső soron minden út Isten felé vezet, és az önmegismerés számtalan dimenziót kínál a spirituális utazó számára. Ha tehetitek, ti is nézzétek meg ezt a sorozatot. 

Trivikrama mítosza

$
0
0
Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Szúpta Trivikramászana (Trivikrama fekvő póza)

Trivikrama az Úr Visnu ötödik inkarnációjának a neve. A szó jelentése „A három hatalmas lépésű”. Vámana (a törpe bráhmana) néven is tisztelik, illetve Upendraként (Indra öccse). Urukrama néven is ismert, vagyis „Akinek tettei (vagy lépései) rendkívüliek”. Vámana Aditi és Kasjapa tizenkettedik fiaként született meg, így a dévák vagyis a félistenek nemzetségének egyike. A tizenkét áditja Varuna, Mitra, Arjamá, Bhága, Amsumán, Dhátá, Indra, Pardzsanja,Tvastá, Visnu, Pusja és Vivaszván. A tizenkét áditja egymás után tölti be a Napisten szerepét, és közülük általában Visnuval szokták azonosítani Vámanát, bár vannak más vélemények is.

Vámana a hindu mitológia szerint az emberiség ezüstkorszakában, az áldozatok korában, a Trétá-júgában jelent meg és Balí démont leckéztette meg. Vámana, a törpe brahmána három lépésnyi területet kért Balítól, amikor az ebbe beleegyezett, hatalmasra nőtt, és három lépéssel mindhárom világot bejárta, így Balínak semmi sem maradt.

Kasjapa Muni és Diti leszármazottai voltak a daitják, vagyis a démonok, az áditjákellenségei. Diti első fia Hiranjakasipu volt, a második Hiranjáksa, a harmadik pedig Szimihiká. Hiranjakasipu fiaként született meg Prahláda, a szent bhakta. Az ő fia volt Virócsana. Balí Mahárádzsa Virócsana és Dévambá fiaként született meg. Az aszurák(ellenistenségek, démonok) között is voltak olyanok, akik hittek Visnuban. Hiranjakasipu és Hiranjáksa eredetileg Dzsaja és Vidzsaja voltak, Visnu kapuőrei Vaikunthán, a lelki világban. Mindketten el voltak merülve a bhakti-jógában, az Úr iránti odaadás jógájában. Egyik nap Szanaka és Szantkumára risik, más risiktársaságában megközelítették a kapukat, az Úrral akarván találkozni. Dzsaja és Vidzsaja arrogáns hangulatban voltak aznap, és mivel maguknak akarták megtartani az Úr dicsőségét, nem engedték be a risiket.

A risik csoportja szörnyű átkot mondott ki Dzsajára és Vidzsajára, arra kárhoztatva őket, hogy életüket aszurákként(démonokként) töltsék a földön kóborolva, akik gyűlöletes tetteket fognak végezni az uruk, Visnu ellen. Újjászületésük után nem emlékeztek a történtekre, de arra igen, hogy az istenek részéről méltánytalanság érte őket. Hiranjakasipu hatalmas királyként uralkodott a Földön, ám önteltségéért Visnu negyedik avatárája, Naraszimha büntette meg. Helyére fia, a Visnut tisztelő Prahláda lépett a daitják nemzetségének élére. Prahládát unokája, Bali követte.

Bali mély áhítattal hódolt Visnunak, a legnagyobb áldozatokat mutatta be, ezzel a föld leghatalmasabb uralkodójává vált, mert a mély áhítat, a gondolat nagy összeszedettsége annyira eredményes, hogy még az istenek is kénytelenek fejet hajtani előtte. Még egy áldozat, és Balit már az istenek sem tudják megállítani, hatalma olyan nagy és elsöprő erejű lesz. Indra és a többi isten ekkor Visnutól kért segítséget. Visnu egy apró termetű bráhmana képében, Vámanaként lépett Bali elé, kezében a zarándokok ivókobakjával és pálmalevél napernyőjével. Bali a szent bráhmanákat megillető tisztelettel fogadta, vendégül látta, és megkérdezte, milyen ajándékot adhatna neki. Vámana csak annyit kért a királytól, hogy adjon neki annyi helyet, amit három lépéssel átléphet. Bali készségesen beleegyezett.

Vámana ekkor hatalmasra nőtt, és három lépéssel mindhárom világot, a felső világot, az alvilágot és a földet is átlépte. Balinak semmi sem maradt. A három lépés miatt az Úr Vámana Trivikramaként ismert. Végül Balinak és népének az alvilágban biztosított egy kis helyet. Így óvta meg a világ egyensúlyát Visnu ötödik avatárája, Vámana.

Már a legősibb Védában, a Rigvédában megjelenik a monda alapja, ahol Visnu egyetlen tette itt az, hogy három lépéssel kiterjeszti a világot, majd odaadja az első embernek, Manunak. A Visnu szó jelentése kiterjesztő. A Föld kiterjesztése megjelenik már az ősi mondákban is, ismerték nyelvrokonaik, az ősi irániak is, az ő szent könyvükben, az Avesztában is megjelenik. A kiterjesztés, mint földszerzési mód az őstársadalom gondolkodásával magyarázható. Számukra a föld azt a területet jelentette, amit bejárhattak, amit birtokolhattak. Erre mutat az is, hogy a két szomszéd nép, az iráni és az ind ősi nyelvén az ind gátu, illetve az óind gáthu szó egyszerre jelentett lépést, járást, területet és helyet. Mai napig fennmaradt az az ősi szokás a világon máshol is, hogy az új település helyét körbejárják, ezzel veszik birtokba.


A Balí név jelentése Ajándék, Nagy Balí, Mahábalí néven is nevezik. Érdekessége a mondának, hogy Balí tényleg ajándék a világ számára, erényes és jó uralkodó, tiszteli az isteneket is. Bár a dévák (istenek) kérésére Visnu eltávolítja Balít a Földről, de az alvilágban biztosít számára helyet, hogy amikor eljön az ő ideje, visszatérjen a Földre. A monda tulajdonképpen azt a történelmi korszakot rajzolja meg, amikor az óind (árja) harcosok - a hős Indra vezetésével - megszerzik az uralmat a helyi népek felett. A monda azért formálódott így, mert az emberekben tovább él a remény, hogy egyszer még visszatér az a letűnt korszak.

Az egó és a hamis guru

$
0
0
Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

A Bhágavata Purána leírása szerint Visnu azért szállt alá Vámana avatára formájában, hogy visszaállítása Indra hatalmát a mennyekben, amit Mahábalí, a jámbor aszurakirály vett el tőle. Mahábalí nagylelkű király volt, aki komoly lemondásokat és vezekléseket végzett, és ezzel kivívta az egész világ elismerését. A dicsőség, amit az udvartartásától és másoktól kapott, azt eredményezte, hogy a világ legfontosabb személyiségének kezdte képzelni magát. Elhitte, hogy mindenkin tud segíteni, és mindenkinek meg tudja adni azt, amit kér. Bár jámbor és jóindulatú volt, elbízta magát tettei miatt és elfelejtette, hogy a mindenható Visnu még nála is hatalmasabb. A dharma (vallásos elvek) szerint mindenkinek végre kell hajtania a kötelességét, és a király kötelessége az, hogy másokat segítsen. Mahábalí az Úr odaadó híve volt. Ez a történet egy jó példa arra, hogy a Legfelsőbb semleges és nem részrehajló, és mindig megpróbálja egyensúlyba hozni a világot. Mindenkire szórja isteni fényét, attól függetlenül, hogy ki hogyan cselekszik.
Vámana egy törpe bráhmana kisfiú formájában megjelent a király palotájában, hogy hérom lépésnyi földet kérjen tőle adományba. Mahábalí ezt készséggel megtette, a guruja, Sukrácsárja figyelmeztetése ellenére. Ekkor Vámana megnyilvánította hatalmas formáját és mindhárom világot átlépte. Egy lépéssel átlépte a mennyek és a föld közötti teret, a másodikkal a föld és az alsó világok közötti teret. Ezután megkérdezte, hogy hová helyezze a lábát a harmadik lépésnél, és mivel Mahábalí nem tudta betartani ígéretét, meghódolt Vámana előtt, és azt kérte, hogy a fejére helyezze a harmadik lépést. Ekkor Vámana a király fejére lépett, megszabadította őt hamis büszkeségétől, és a halhatatlanság áldásával jutalmazta alázatáért. A puránák szerint az első lépésnél az Úr Visnu átlyukasztotta az univerzum burkolatát a lábujjával, és ezen a lyukon keresztül száll alá a Gangesz folyó az univerzumban.

Amikor az Úr Vámana így Mahábalí egész királyságát elvette tőle, és visszaadta azt Indrának, Mahábalí menedéket kért az Úrtól. Ekkor Visnu, tekintettel Mahábalí, és nagyapja, Prahláda hűséges odaadására, a Pátálába, vagyis az alvilágba száműzte Mahábalít és alattvalóit. Egyes források szerint Vémana nem is lépett az alvilágba, hanem Mahábalíra bízta annak fennhatóságát. Mahábalí engedélyt kapott Vámanától arra, hogy minden évben egyszer meglátogassa a népét, és ellenőrizze, hogy minden rendben van-e velük. Az indiai Onam fesztivál annak az ünnepe, amikor Mahábalí visszartér elveszített királyságába.

Az egó és a hamis guru

Mahábalí történetében Sukrácsárja a hamis gurut képviseli, aki becsapja a tanítványát önös érdekeit szem előtt tartva, és így megakadályozza tanítványa lelki fejlődését. Sukrácsárja felismerte, hogy Vámana nem más, mint az Úr Visnu, és ha Mahábalí teljesíti a kérését, akkor minden vagyonát el fogja veszíteni. Ezért arra utasította Mahábalít, hogy tagadja meg a bráhmanakérését. Mivel azonban Mahábalí az Úr Visnu tiszta híve volt, amikor megtudta, hogy lehetősége adódott meghódolni az úr Visnu előtt a vagyonával, akkor ezt habozás nélkül megtette, még a guruja átkának terhe alatt is. A hiteles guru nem más, mint a szívben lévő guru, azaz a Paramátmá külső képviselője. ha tehát a szívünk mást diktál, mint amit a guru mond, akkor lehet, hogy jobb a szívünkre hallgatni. Mahábalínak így sikerült megszabadulnia a hamis egójától.

Vámana megtanította Mahábalínak, hogy a büszkeség megakadályozza a spirituális fejlődést, ezért fel kell adni, és hogy a vagyont addig kell értékelni, ameddig van, mert könnyedén elveszhet. Miután Mahábalí fejére lépett, Vámana felvette Mahávisnu négykarú formáját, és elégedetté vált Mahábalí eltökéltségével, hogy betartsa az ígéretét, a guruja átka és a vagyona elvesztése ellenére. Vámana adta a Mahábalí nevet a királynak, mivel mahátmának (nagyszerű léleknek) tekintette. Megáldotta, hogy visszatérhet a lelki világba és nagyapjával, Prahládával együtt szolgálhatja ott istent. Azt is kijelentette, hogy a következő júgában Mahábalí lesz az univerzum ura.


Mahábalí az ahankárát, vagyis az egót képviseli, a három lépés pedig a létezés, illetve tudat három aspektusát (ébrenlét, álom és mélyalvás), a végső lépés pedig, amit Vámana Mahábalí fejére helyezett, a három létsíktól történő megszabadulást és a móksa (felszabadulás) elérését képviseli.

Biztonság és bizonytalanság

$
0
0
Ebben a világban mindenki biztonságra vágyik. Szeretnénk örökké élni a testünkben, elkerülni a betegségeket, szeretnénk anyagi biztonságot, és szeretnénk egy olyan házban lakni, ami megvéd a környezeti katasztrófáktól. Csak az a helyzet, hogy  ebben a világban senki és semmi nem tudja garantálni a biztonságunkat. Minden átmeneti, vagyis lehetetlen maradandó helyzetet teremteni. Emellett nem tudjuk, hogy a múltbeli karmánk milyen időzített bombákat rejteget, és hogy azok mikor fognak robbanni. 

A biztonság hiánya pedig bizonytalanságot szül. Ez a szó magyarul némiképpen más jelentéstartalommal bír, mint az angol "insecurity" szó, amit találóbb volna sebezhetőségnek fordítani. Amikor azt érezzük, hogy gyengék, védtelenek és támadhatóak vagyunk, az ösztönösen félelmet és védekezési reflexet ébreszt bennünk. Aki pedig különösen nehezen viseli a védtelen, kiszolgáltatott helyzetet, az hajlamos másokat támadni vagy agresszíven megnyilvánulni mások felé, mert ezáltal valahogy nagyobb biztonságban tudja érezni magát. Erre nem tértem ki az erőszakmentes kommunikációról szóló blogbejegyzésemre, de sok esetben azok támadnak másokat verbálisan is, akik saját maguk nagyon félnek, vagy nehezen tudják elviselni az anyagi létezés bizonytalanságából fakadó stresszt. 

A fenyegetettség érzése ugyanis stresszt, aggodalmat szül. Nehezen tudunk napirendre térni afölött, hogy bármelyik pillanatban mindent elveszíthetünk, ami fontos nekünk, amit kapaszkodónak tekintünk életünk viszontagságai között. Elveszíthetjük a testünket, a szeretteinket, a vagyonunkat, a képességeinket, szinte mindent, ami az illuzórikus, anyagi személyiségünkhöz kapcsolódik. Nincs garancia semmire. 

Csak egy valamint nem veszíthetünk el, az Önvalónkat. Ez a tudat azonban csak akkor fog biztonságérzetet eredményezni, ha megismerjük a spirituális Önvalónkat, és megállapodunk benne. Krisna is azzal kezdi Ardzsúna félelmeinek eloszlatását, hogy leírja a lelket, mely örök, változatlan, meg nem teremtett és ezért sohasem pusztítható el. Ezt még külö is részletezi: a lelket nem lehet megégetni, eláztatni, felszárítani, szétdarabolni vagy egyéb módon kárt tenni benne. A lelket nem színezik meg azok a benyomások, amelyek az elménkben mélyen elraktározódnak és állandóan formálják tudatalatti természetünket, hogy a pszichológusoknak legyen mit elemezgetni és terápiázni. 

Az önvaló megismerése rögös út, de ez az egyetlen dolog, ami biztonságot adhat ebben a világban. A valódi bátorság, vagy félelemnélküliség véleményem szerint csak azok sajátja, akik eredeti spirituális természetükkel azonosítják magukat. Ahogy a Harcosok Klubjában hallottuk: csak az tehet meg mindent, akinek már semmije sincsen. Minden hamis azonosításunkat, minden átmeneti fedőréteget el kell veszítenünk ahhoz, hogy a teljes állandóságot elérjük. Ezt nem lehet megjátszani, mert a félelem, és különösen a halálfélelem az ember legbelsőbb ösztöneinek egyike. Arra vagyunk programozva a tudatlanság által, hogy meneküljünk, ha veszély fenyeget, és minden áron túléljünk. De aki túlélte a saját halálát, az megérti, hogy semmit nem lehet elvenni tőle, és semmi nem is lehet az övé: ő csak szemtanú az örökké változó tünemény világban.                        

A meditáció rendszere

$
0
0
Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"Figyelmeztetés

Ez a könyv nem tartalmaz orvosi útmutatást. Ha kételyeink vannak, akkor tisztázzuk egy orvossal, hogy alkalmasak vagyunk-e az itt leírt jógikus technikák gyakorlására.

A legjobb, ha egy képesített tanártól tanuljuk a meditációt. Ez a könyv az átlagos gyakorlóhoz szól, aki csak elméletben létezik. A valóságban a tanárnak mindig hozá kell igazítania a gyakorlatot az egyénhez.

Elismerés

Hálával tartozom a hajdani Sri T. Krishnamacharyának, akinek tanításai több tanítványán keresztül jutottak el hozzám. Az itt tanított módszerek javarészt tőle származnak, de úgy módosítottam őket, hogy a légzésvisszatartáson kívül is lehessen gyakorolni őket, és így még elérhetőbbek legyenek.

Tisztelettel tartozom India ősi bölcseinek, akik a jóga-sásztra(a jóga-írások) szerzői, mely továbbra is az inspirációm kútforrása.

Hódolat az összes kultúra prófétája, risije, sziddhájaés megvilágosultja előtt, akik számtalan nyelven hozták el nekünk az egy igazságot.

Elismerésem a feleségemnek, Monicának, és a tanítványaimnak a 8 Limbs jógastúdióban, Perthben, akik támogattak e könyv elkészülése során.

Bevezető

Ez a legfontosabb az eddig elkészült könyveim közül. Ebben nem csak egy pontos, lépésről lépésre történő leírást fogok adni a jóga szívében fekvő meditációs technikáról, hanem az összes többi jógikus technika kontextusába is helyezem, és megmutatom, hogyan járulnak hozzá a spirituális szabadsághoz vezető áttöréshez.

Az ászana, pránájámaés a meditáció a jógikus technikák három fő kategóriája. Nem arra valók, hogy külön-külön gyakoroljuk őket, hanem kombináltan és összekapcsolva. Ha egyénileg gyakoroljuk őket, akkor a hasznuk arra a szintre korlátozódik, amivel kapcsolatosak, például az ászanaesetében a testre. Ahhoz, hogy összekapcsoljuk őket, a meditációt az ászanával, valamint a légzés tudatos nyújtásával (lelassításával) és visszatartásával együtt kell gyakorolni. Ez azt jelenti, hogy a jóga-meditáció gyakorlása érdekében nem elég csak passzívan figyelni a légzést; hanem a meditáció struktúrájának magának kell tartalmaznia olyan mechanizmusokat, melyek szükségessé teszik a légzés lelassítását. Ez a könyv úgy magyarázza el a jóga-meditációt, hogy ugyanazokat az elemeket hívja segítségül, mint a jógapózok vagy a jóga-légzés esetében, és ezért egy olyan módszer, mely a másik kettővel kombinálva eredményezheti a legerőteljesebb eredményeket."

Mire jó a kézállás?

$
0
0
Kezdjük talán a póz nevével: a hivatalos torna-nyelv szerint kézállás, de a konyhanyelv elterjedten használja a "kézenállás" kifejezést is. Szanszkrit neve a haszta-vriksászana, vagyis "fapóz kézen", és az Ashtanga sorozatok között igazából az ötödik és hatodik sorozatban fordulnak elő kézállásos pózok. Persze addig is sokat használjuk a kezünket, hiszen a vinyászáknál és az egyes iskolákban a dropback után oktatott "tik-takk"-nál is (amikor a hídból kézállásba, majd onnan lefelé néző kutyapózba vinyászázol, és vissza) állandóan a tenyerünkön támaszkodunk.

Az Ashtanga egyébként is arról híres, hogy nagyon sokat használjuk a karokat és a vállakat, és bizony a sok vinyásza az első sorozatban megerősítheti az elülső deltát, valamint a mellizmokat, ezzel szűkítve a váll mozgástartományát. Ha már ilyenkor elkezdünk sokat foglalkozni a kézállással, akkor a vállak még tovább erősödnek, ez azonban a híd és a második sorozat mellkasnyitó és hátrahajlító pózainak gyakorlása során eredményezhet hátrányt. 

Most azonban nézzük meg egy kicsit funkcionális szempontból is, hogy milyen szerep jut a kézállásnak a jóga-ászanák rendszerén belül. Mostanában egyre inkább kezdek én is funkcionális szemléletben gondolkodni, vagyis az egyén adottságaiból, esetleges aránytalanságaiból kiindulva építem fel a gyakorlását, természetesen az általa kitűzött célokat is figyelembe véve. 

Tehát ha a funkcionalitásnál maradunk, akkor a kézállás mindenképpen egy haladó "skill", és sokkal előbbre való a csípő és a vállak nyitása, az egész gerincoszlop mobilizálása, a törzs és a gerinchez kapcsolódó ízületek izmainak megerősítése, valamint az álló és egyensúlyozó pózok megfelelő elsajátítása. Azért az ember mégis csak alapvetően fejjel fölfelé éli az életét, és erre kel először megfelelően felkészíteni. 

Ezek után jöhetnek a fordított pózok, legalábbis ami a fontossági sorrendet illeti. A fordított pózok között is van egy felépített hierarchia: gyertyapózok, fejenállás (vagy fejállás), alkartámaszos pózok, és csak utána jön a kézállás, ahol is a legmagasabban van a súlypont és a legtöbbet kell egyensúlyozni. Ha az előző pózok valamelyikénél gondok vannak, akkor nem érdemes tovább lépni még nehezebb dolgok felé. Főleg azt is figyelembe véve, hogy a jóga a fordított pózok összes pozitív hatását két fő ászanához köti: a gyertyához (szarvángászana) és a fejálláshoz (sírsászana), melyeket az ászanák királnyőjének és királyának neveznek. Tehát ha ezek nem mennek, akkor a kézállás gyakorlása, hogy Pattabhi Jois szavaival éljek, merő cikruszi mutatvány. Ez utóbbinak ugyanis messze nem tulajdonítanak akkora hasznot és jelentőséget, mint a gyertyának és a fejállásnak.

A mai világban azonban a látvány és az extrém trükkök ugyebár sok mindenkit vonzanak, így megesik, hogy kifejezetten kézenállni akar megtanulni egy gyakorló. Nos, itt a következőket kell figyelembe venni:

1. A karok, vállak és a törzs erejének megfelelő fejlesztése.
2. Az előzőekben említett fordított pózok előzetes elsajátítása (gyertya, fejállás, alkartámasz)
3. A fal használatának minél előbbi mellőzése. Minél többet gyakorolunk fal nélkül, annál közelebb kerülünk a valódi kézálláshoz. Ez az elv persze a többi fordított pózra is igaz.
4. A kézállás, és különösen az egykezes kézállás különböző változatainak és a közöttük végzett tranzícióknak az elsajátítása már inkább a cirkuszi akrobatika kategóriájába tartozik, mint a klasszikus jóga-ászanák közé. Tehát ha tényleg érdekel ez a téma, akkor érdemes ilyen képzettségű szakemberhez, vagy tornászedzőhöz fordulni, és tőle megtanulni az összes trükköt.

Nem lesz könnyű, mint ahogyan semmi sem az, főleg a csajoknak, akiknek a súlypontjuk is lejjebb van, és általában a karjaik is gyengébbek a férfiaknál. De nem lehetetlen, csak bele kell tenni a megfelelő melót. Félreértés ne essék, én magam is szeretek kézenállni és annak mindenféle változatait gyakorolni vagy tanítani. De azt azért ne tévesszük szem elől, hogy ez inkább csak szórakozás, és nem fog közelebb vinni a jóga végső céljához. Nem lesz tőle nyugodtabb az elménk, és a légzésünk sem lesz egyenletesebb. Viszont szép vállaink lesznek, és sok adrenalin termelődik a vérünkben gyakorlás közben. Mindenkinek kellemes kézállást kívánok! 

A jóga Mandelbrot-halmaza

$
0
0
Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"A jóga-technika Mandelbrot-hasonlata

A Mandelbrot-halmaz egy olyan képlet, melyet Benoit Mandelbrot matematikusról neveztek el. Geometriai képviselője a fraktál, egy összetett minta, mely ugyanolyannak, vagy majdnem ugyanolyannak tűnik, bármilyen messziről vagy közelről is szemléljük. Az erőteljes számítógépek megjelenése óta már az interneten is láthatjuk a Mandelbrot-halmazokat nagyítás közben. Ha még nem láttunk, akkor érdemes megnézni, hogy megérthessük ezt a hasonlatot (és nagyon érdekes is). Minél mélyebbre és mélyebbre tekintünk a fraktálba, ugyanazok vagy hasonló minták ismétlődnek meg újra és újra. Minden parányi részletében a fraktál ugyanazon szerkezete és felépítése jelenik meg. Hasonlóképpen, a jóga-technikák minden szintjén ugyanazok a minták ismétlődnek, bármilyen mélyre is megyünk bennük.

Például az ászana csak akkor hatékony, ha a bandhákkal(energiazárakkal), jógikus légzéssel, fókuszpontokkal (dristi), koncentrációval (dháraná) stb. együtt végezzük. Ugyanennek a mintának a megismétlődését látjuk, ha mélyebbre megyünk, a pránájámánál. Ászana közben kell végezni, miközben alkalmazzuk a bandhát, dristit, mantrát (hanghullámot), múdrát (energiapecsétet) stb. Ha még mélyebb rétegre fókuszálunk, a pratjáhárára(a külső ingerektől való függetlenség), ugyanez a minta érvényesül. Akkor érhetjük el a pratjáhárát, ha együtt alkalmazzuk az összes jóga-technikát. Ászanában végezzük, pránájáma közben, a bandha, múdrá, mantraés vizualizáció alkalmazása közben. Ha mélyre fókuszálunk a pratjáhárában, akkor megnyilvánul a jóga hatodik ága, a dháraná (koncentráció). A dháraná is olyan technikák összessége, melyeket az ászanával, pránájámávalés pratjáhárával együtt alkalmazunk, és magában foglalja a mantrát, a csakrákra irányuló koncentrációt, a bandhát, múdrát, dristit, stb. A jóga két utolsó tagja, a dhjána (meditáció) és a szamádhi (elmerülés) megint csak nem különálló gyakorlatokat, hanem a létező jóga-technikák szövedékének mélyebb bontását jelenti, melyekben ugyanazok a minták és részletek figyelhetők meg, újra és újra.

Bár az olyan meditációs módszerek, mint a buddhista, a védántistaés a vipasszanaönmagukban is nemes törekvések, ha szeretnénk learatni az ászana- és pránájáma-gyakorlásunk gyümölcsét, akkor kombinálnunk kell azokat a jóga-meditációval, vagyis olyan meditációval, mely megismétli a pózok és légzőtechnikák strukturális és szerkezeti elemeit. Ugyanazokat a képességeket használjuk a meditációban való gyors haladásra, amiket az ászana-gyakorlásban megszereztünk. Mint a Mandelbrot-fraktál esetében is, az összes jóga-technikát ugyanazon strukturális képlet alapján tervezték.

Ebben a könyvben leírom a korábbi könyveimben bemutatott fizikai és légzőgyakorlatok meditációs rétegét. A jóga-meditáció használat híján feledésbe merült, és ezért történik számos próbálkozás arra, hogy a jógához nem kapcsolódó meditációs technikákat építsünk bele a jóga gyakorlásába. E könyvvel az a szándékom, hogy elősegítsem a jóga-meditáció reneszánszát."

Jön a nyár - melyik a legjobb szálkásító diéta?

$
0
0
Évek óta figyelem az ismerőseimet, hogy ki hogyan étkezik, és hogyan néz ki. Persze le kell szögezni, hogy a diéta és a zsírpárnák közötti összefüggés csupán egy nagyon felszíni szelete az egész táplálkozás-tudománynak. A fitnesz- és női lapok sajnos a legtöbbször csak ezzel a felszínes réteggel foglalkoznak, amikor a különböző divat-diétákat bemutatják. Ismét nyakunkon a nyár, és az emberek elkezdik keresni a gyors (és lehetőleg fájdalommentes) megoldást a zsírpárnáik eltüntetésére. Szóval bocsássunk előre néhány közismert alapelvet, mielőtt megtárgyaljuk, hogy mik is azok a diéták, amik egyáltalán szóba jöhetnek.

1. Attól, hogy egy diétával le lehet fogyni, még nem biztos, hogy az a diéta hosszú távon egészséges és teljes értékű is. A sovány ember nem biztos, hogy egészséges.

2. Attól, hogy gyorsan és sokat fogytál egy diétával, még nem biztos, hogy nem fogod visszaszedni a leadott kilókat, ha változtatsz az étkezéseden és már nem követed olyan szigorúan az adott diétát.

3. Attól, hogy fogyókúrázol, még nem fogsz jól kinézni, ha nem sportolsz mellette rendszeresen. Semmilyen diétától nem lesznek nagyobbak és erősebbek az izmaid, csak az edzéstől.

4. Egy diétára akkor mondhatjuk, hogy bevált, ha folyamatosan tudod követni, és mellette nem vonsz meg magadtól olyan tápanyagokat, amikre a szervezetednek szüksége van. Ha nem tudod fenntartani, akkor a hatása is meg fog szűnni.

5. Egy diéta akkor tekinthető működőképesnek, ha nem csak fiatalok, de 40 év felettiek is folyamatosan fenn tudják tartani vele a szálkás, sportos fizikumot. 40 év felett az anyagcsere már lassabb, mint fiatalkorban, kevesebb kilengést követhetsz el büntetlenül.

A fentiek figyelembevételével eddig három olyan étrendet találtam, amellyel fenntartható a szálkás fizikum (persze rendszeres edzésterhelés mellett), de bocsássuk előre, hogy egyikről sem mondanám azt, hogy kiegyensúlyozott és hosszú távon egészséges. Nézzük meg mégis, hogy mivel állunk szemben!

1. Paleo étrend

A paleósok az állati fehérje (hús, hal, tojás) mellett javarészt zöldségeket esznek, általában kerülik a magas glikémiás indexű növényeket, és a legtöbb keményítőtartalmú ételt is, úgymint a gabonaféléket és a hüvelyeseket. Változatosnak és teljes értékűnek nem nevezném, mivel nagyon sok növényt kizárnak belőle, és az állati fehérjebevitel is általában magas. Viszont szálkásít. Az állóképességi sportokhoz nem ad elég szénhidrátot, mégis sok crossfitter és más sportoló is rááll. Összességében elmondhatjuk, hogy egy állati fehérje-alapú étrend, alacsony szénhidrát- és közepes zsírvbevitellel.

2. Ketogén diéta

A ketogén étrendet elsősorban a szénhidrát-érzékeny emberek (glutén-intolerancia, inzulin-rezisztencia stb.) és az epilepsziás gyerekek számára találták ki. Az étrendből igyekszenek maximálisan kizárni a szénhidrátokat, és a magas zsírtartalmú növényi és állati ételeket használják energiaforrás gyanánt. A ketósok fogyasztanak tejtermékeket, és a zsíros ételekkel együtt valamennyi fehérjét is bevisznek, viszont ők is kizárnak számos, magas szénhidrát- vagy cukortartalmú növényt az étrendjükből. A diétával jól le lehet szálkásodni, és az epilepsziás gyerekeknél is pozitív hatását figyelték meg. A paleóval viszonylag könnyen keresztezhető. 

3. 80-10-10 nyers vegán étrend

Erről már írtam nemrégiben egy értékelést. A zsírmentes vegán étrenden élők, amellett, hogy minden állati táplálékot kizárnak az étrendjükből, a növények közül is kerülik a zsírosakat (olajos magok, gabonafélék, hüvelyesek), így szinte minden növényi fehérjeforrástól elesnek. A végeredmény egy magas szénhidrát (gyümölcscukor)-tartalmú étrend, alacsony szír- és fehérjebevitellel (10-10 kalóriaszázalék). Az étrenddel jól lehet szálkásodni, de izmot építeni már nehezebb az alacsony fehérjebevitel miatt, illetve csekély változatossága miatt szintén nem tekinthető teljes értékű étrendnek, és pszichológiailag is megterhelő a követése.

A fenti három diétában azt láttuk, hogy egy-egy makronutrienst (fehérje, zsír vagy szénhidrát) hangsúlyoznak, míg a másikat háttérbe szorítják. Úgy látszik, az elhízás egyik fő tényezője a szénhidrát és zsír párhuzamos bevitele. Viszont ne feledjük, hogy az emberi szervezet egészséges működéséhez mindhárom makronutriensre egyaránt szükség van, így érdemes esetleg egy változatosabb étrendet követni, akár vegán változatban, melyben van fehérje, zsír és szénhidrát is. Az sem olyan nagy baj, ha emellett a testzsír férfiak esetében 10-15%, nők esetében 15-20% körül marad. Ha rendszeresen sporotlunk, akkor egy változatos, akár vegán étrend könnyebben fenntartható és egészségesebb lesz, mint a fent ismertetett, nagyon jól szálkásító, de egyoldalú étrendek. Mindenki tudja, hogy én állati fehérje-ellenes vagyok, de ezen felül a minél változatosabb étkezés híve vagyok. 

Az esztétikus külsőn túl azonban azt hiszem, hogy az egészségünk megőrzésének kellene prioritást élveznie. Többek között a paleót nem ajánlanám a daganatos betegségre hajlamos embereknek, a ketogént a szív- és érrendszeri betegségre hajlamosaknak, a 811-et pedig a vércukor- és inzulin-problémákra hajlamos embereknek. És ezzel fel is soroltuk a három vezető halálokot alkotó krónikus betegség-csoportokat. Vannak olyan emberek, akik a három közül valamelyik étrenden is egészségesek tudnak maradni, de a nagy átlagnak ez nem fog megfelelni. 

Végezetül ne feledjük, hogy minden embernek más az anyagcseréje, és ezért az étrendet egyénre kell szabni. Ami az egyik embernek beválik, az a másiknál nem biztos, hogy működni fog. 

Szúpta trivikramászana

$
0
0
Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Szúpta trivikramászana (Trivikrama fekvő póza)

Dristi: nászágrai (orrhegyre)

A szúpta trivikramászana nagyon hasonlít az első sorozatban szereplő szúpta pádángusthászana C-hez. A különbség annyi, hogy míg a szúpta pádángusthászanában a homlokunkat a térdünkhöz emeljük, itt a tarkót a talajon tartjuk, és a lábszárat próbáljuk a homlokunk felé húzni. A törzs így teljesen egyenes tud maradni, és a combhajlítók nyúlásának mértékében tudjuk lejjebb húzni a lábunkat. A sorozatban később jövő álló trivikramászanához képest is könnyebb, mivel nem kell egyensúlyoznunk a póz végrehajtása közben.

Vinyászaszámolás

Szapta:Belégzésre előreugrunk a lefelé néző kutyapózból utthita-dandászanába, majd leengedjük a lábainkat a talajra. Kilégzésre feküdjünk hanyatt.

Astau:Belégzésre emeljük meg a jobb lábunkat nyújtott térddel, majd fogjuk meg a bokánkat vagy a sarkunkat a két kezünkkel. Kulcsolhatjuk az ujjainkat a talpunk alatt, vagy ha a hajlékonyságunk lehetővé teszi, kulcsoljuk a csuklónkat a talpunk alatt kifelé fordított tenyérrel.

Nava: Kilégzésre húzzuk a lábunkat a fejünk irányába, majd hajtsunk végre öt mély légzést a pózban.

Dasa:Belégzésre egyenesítsük a karokat, és emeljük a jobb lábunkat fölfelé.
Ékádasa:Kilégzésre engedjük le a jobb lábunkat a bal mellé hanyatt fekvésben.
Dvádasa-pacsandasa:ismételjük meg az előző négy vinyászát a bal lábbal is. a trajódasa lesz maga a póz, amiben öt légzésig maradunk.

Sódasa:Belégzésre emeljük a lábainkat, és a két tenyeret a vállaink alatt a talajra helyezve gördüljünk hátra csakrászanába. Kilégzésre érkezzünk meg csaturanga-dandászanába.

Szaptadasa:belégzésre felfelé néző kutyapóz.
Astadasa:kilégzésre lefelé néző kutyapóz.
Ékónavimsatihi:belégzésre ugorjunk előre úrdhva-uttánászanába.
Vimsatihi:kilégzésre közelítsük a törzset a combhoz uttánászanában.
Szamaszthiti:Belégzésre egyenesedjünk fel tádászanába, de ne emeljük a karokat, majd fújjuk ki a levegőt, mielőtt a következő vinyászába kezdünk.

Megjegyzés a vinyászákkal kapcsolatban


Az Ashtanga sorozatokban javarészt talajpózok vannak, bár ettől időnként eltérünk, és álló helyzetből kezdődik a következő póz. Ilyenkor nem elegendő a rövidített vinyászavégrehajtása (hátraugrás csaturangába, felfelé néző kutya, lefelé néző kutya, majd előreugrás a következő pózba) a pózok között, hanem teljes vinyászát végzünk, vagyis egészen álló helyzetig jövünk fel, és onnan kezdődik a vinyásza számolás ékammal (egy). Viszont itt a napüdvözletektől eltérően nem emeljük a karokat a feljövetlenél, csak az újabb vinyásza ciklus kezdetén. A rövidített vinyásza esetében a lefelé néző kutyától kezdjük a számolást a sad (hat) számmal, mivel ez a hatodik vinyásza lenne, ha álló helyzetből kezdenénk a számolást.

A szúpta trivikramászana gyakorlása

$
0
0
Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Aktív elengedés technikája

A szúpta trivikramászana esetében a jobb láb nyitását a kezek segítségével, illetve a bal lábnak a talajba nyomásával tudjuk előidézni. Éppen ezért ebben a pózban nem tudjuk olyan módon kihasználni a gravitációt, mint a hanumánászanaesetében, ahol a felsőtest súlya nyomja szét a lábakat. A bal láb sarkától a tarkónkig végig a talajba kell nyomni a testünket, és csak akkor lazíthatjuk el az izmokat, ha a kontaktus a talajjal megvan. A jobb lábat a kezek segítségével húzzuk a fejünk irányába, miközben a négyfejű combizom és a farizom segítségével igyekszünk egyenesen tartani a térdünket. Mobilisabb csípő és hosszabb combhajlító esetén tudunk csak belelazulni a pózba. A gyakorlat jó rávezető póz a hanumánászanára, amennyiben a combhajlító kötött vagy sérült.

Rávezető változatok

Ha nem érjük el a talpunkat a kezeinkkel úgy, hogy közben a tarkónk és a bal láb térdhajlata leér a földre, akkor használjunk jógaövet. Mindenképpen törekedjünk arra, hogy mindkét térd egyenes legyen és a bal láb a talajon maradjon. A jobb lábfej spiccelésével csökkenthetjük a combhajlító feszülését. Ha a combhajlító sérült, akkor ugyanezt a pózt rehabilitációra is használhatjuk: húzzunk át egy széles gumiszalagot a talpunk alatt, és lassan mozgassuk a lábfejünket a spiccelő és pipáló pozíció két végpontja között. Közben a térd maradjon egyenes, és a láb szöge se változzon!

Haladó változat

Ha a combhajlító már elég mértékben megnyúlt, akkor megpróbálhatjuk a fejünk mellett vagy mögött a talajhoz érinteni a jobb lábunk ujjait. Extrém hajlékonyság esetén megpróbálhatjuk ugyanezt a kezek segítsége nélkül is.

Egészségügyi hatások

Intenzíven nyújtja a láb és a comb izmait, így regenerálja a lábakat.
Sportolók számára hasznos, akik sokat edzik a lábaikat és nem nyújtanak eleget.
Erősíti a combot és a lábat.
Alhasi sérv esetén is hasznos lehet, ha a póz közben erőteljesen alkalmazzuk az uddíjána bandhát.
Csökkenti a szexuális vágyakat, így elősegíti az elme kontrollját.
Javítja a kismedencei szervek és a nemi szervek vérellátását, megőrzi egészségüket.

Ellenjavallatok


A combhajlítók húzódása, erős alhasi, köldök vagy lágyéksérv, friss hasi műtét.

Ashtanga elvonulás Kishután

$
0
0
Nehezen indul az idei nyár. Egy korai melegebb időszak után ismét visszajött a hideg és az esős idő, így úgy tűnik, az embereknek kevesebb kedvük volt kimozdulni, mint tavaly. Az Atma Center tavaszi Astanga elvonulását hagyományosan a pünkösdi hétvégére szervezzük, és idén nem volt telt ház, úgy mint az előző években, csak huszan voltunk Kshután, Zemplén megyében. A falu a Kék túra útvonalán van, Sátoraljaújhelytől nem messze, a szlovák határ közelében. Mivel múlt héten ott voltunk, és nem volt se térető, sem internet, megint becsúsztam a blogírással, most próbálom behozni magamat.

Péntek este érkeztünk, és a nagy csendben, a jó levegőben jó nagyon tudtunk aludni. Szombaton reggel kezdtek érkezni a résztvevők, majd tizenegyre mindenki felsorakozott egy jó kis Ashtangára a vendégház nappalijában. Pont elfértünk. Utána ebéd volt, majd maradt pár óránk kirándulni. Célba is vettük a szomszéd falut, Bózsvát és átsétáltunk egy szép szurdokon meg vissza. Közben Lola elaludt, úgyhogy cipelni is kellett egy darabon, de a lábán is egész sokat jött.

Hatkor egy kis pránájáma-gyakorlással folytattuk, majd András tartott egy gerincjóga- és csípőnyitó órát. Az este megint a pihenésé volt, mindenkire ráfért a rohanós hétköznapok után. Néha eleredt az eső, de azért nem esett végig. Laca és felesége voltak a szakácsok, jóvoltukból naponta háromszor teletömhettük a bendőnket finom vegán ételekkel.

Vasárnap reggel hétkor kezdődött az Ashtanga, most is hiánytalan létszámban megjelent a társaság a gyakorlásra. Utána kisütött a nap is egy kicsit, és elindultunk a Megyer-hegyi tengerszemhez. Ez egy volt kőbánya, amit elárasztott az esővíz. Szép, függőleges falai voltak, körbejártuk, fotóztunk. A víz nem volt túl mély, és nem is volt annyira kék, mint a képeken, de egy túrának jó volt azért. Fent egy képet láthattok a társaság egy részével, ami a kiránduláson készült.

Fél ötkor ismét pránájáma volt, majd kontakt-jóga, amit nagyon élvezett a társaság. A végén egy-két akró elemet is kipróbáltak. Estére tábortüzet és bográcsozást terveztünk, de mivel eléggé elkezdett esni az eső, inkább a nappaliban tartottunk egy jógafilozófiai beszélgetést, ahol a vendégek sok érdekes kérdést tettek fel, én meg válaszolgattam a tudomásom szerint.

Hétfő reggel ismét egy hiánytalan Ashtanga gyakorlással nyitottunk, ahol az első sorozat fele után rátértünk a második sorozat hátrahajlító pózaira. Bár a résztvevők között voltak gyakorlottabb és kevésbé gyakorlott jógások is, mindenkinek tetszettek a pózok és lelkesen csinálták őket. A legtöbben hazafelé indultak már a reggeli után, így hétfőn csak mi mentünk el kirándulni Orsival és Lolával. Kisvasúttal mentünk a Kőkapuhoz, ahol egy vadászkastély áll, és onnan visszagyalogoltunk Kishutára. Aztán megettük az ebéd maradékait, majd Loláék csendespihenőztek, én meg edzettem egy jót a kertben a kettlebellekkel. Ha pünkösdhétfő, ha nem, edzés van! Négy óra felé elindultunk, és így végződött az idei Ashtanga elvonulás. Legközelebb a horvátországi jógatáborba csatlakozhattok be Brac szigeten, augusztus 21 és 27 között. Illetve Budapesten is mindenkit szeretettel várunk a Napforduló Jógafesztiválra, június 19-én a Margitszigeten.

Az öt réteg modellje

$
0
0
Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"Miért olyan erőteljes ez a módszer?

A jóga-meditáció egy nagyon tudományos módszer. Az ereje abból a tényből származik, hogy rendszeresen és lépésről lépésre függeszti fel a tudatalatti elme teljes feldolgozó képességét, és a meditáció irányába fordítja azt. A tudatalatti elme feldolgozó képessége többszöröse a tudatos elmének. Nem tudjuk, hogy pontosan mennyivel, de akár 100-szor vagy még többször erősebb, mint a tudatos elme. Ha csak a légzésünkre vagy a tudatosságunkra figyelünk, akkor csak a tudatos elménket foglaljuk le. A gyors és hatékony koncentráció érdekében a tudatalatti elme teljes erejét meg kell lovagolni. Ez a jóga-meditáció titka.

Sajnálkozva figyeltem meg sok modern jógit, akik elégedetlenek voltak az olyan tanárokkal, akik csak ászana-gyakorlást tanítottak, és elkezdtek a jógához nem kapcsolódó meditációs technikákat beépíteni a gyakorlásukba. Ma sok esetben a „jóga” szó alatt csak az ászanátértik, és a meditációt egy teljesen különálló módszerként kezelik. De a tradicionális jógában nem ez volt a helyzet. A jóga rendszere szerint, a meditációnak vannak fizikai, mentális és spirituális alkotóelemei, és ezek mindegyike több összetevőből áll. A jóga-írások legfontosabb tanítása a jóga-meditációval kapcsolatosan a pancsa-kósa(öt réteg) modell, melyet a Taittiríja Upanisad is leír (2.2-5). Az upanisadöt rétegről beszél, melyekből az emberi lény áll. Az ötödik és legbelsőbb rétek, a mag (ánandamaja kósa) a az eksztázis csúcsélményét jelenti, mely azután érhető el, hogy az előző négy réteget tudatosítottuk. A negyedik réteg (vigjánamaja kósa) az isteni törvények, az univerzum rendjéről szóló szent tudás, valamint a mesteri terv megértését jelenti, mely alapján az univerzumok megnyilvánulnak és az isteni kreativitás kifejezi magát a világ formájában. Ennek a rétegnek a megismerése az élet mesterévé teszi a gyakorlót, és képessé teszi arra, hogy jelentős és maradandó módon hozzájáruljon az emberi társadalom, valamint a Föld életéhez.

Míg ez a két belső réteg a fejlődés magas fokát jelenti, a jógiknak elsődlegesen a három külső réteggel kell foglalkozniuk. Ez a három réteg az annamaja kósa (a test), a pránamaja kósa(a lélegzet és a pránikus réteg) és a manómaja kósa (az elme). Ez a három réteg szoros kapcsolatban áll egymással, és ezekben helyezkednek el a jóga gyakorlását és a spirituális szabadság elérését megnehezítő akadályok.

Feltettük-e már valaha magunknak a kérdést, hogy miért vagyunk néha tele lelkesedéssel például egy új életmód elkezdésére, és az életmódváltásra, de hamarosan azt vesszük észre, hogy az összes lelkesedésünk elszált? Ez azért van, mert a legtöbb rendszer a jógán kívül csak eggyel foglalkozik a három rétegből, amelyben az akadályok találhatók. Egyes rendszerek javarészt a testtel foglalkoznak az ászana vagy más fizikai gyakorlatok segítségével. Más módszerek kizárólagosan az elmével foglalkoznak, például a meditációt alkalmazva. Megint más rendszerek légzőgyakorlatokat használnak. Ebből a szempontból megérthetjük, miért keresnek a modern jógik valami mást is az ászanákon túl. De nem kell máshol keresni a meditációt: a jóga saját maga tartalmazza az eddig kitalált legerősebb meditációs rendszert. A jóga nem csak hogy mindhárom réteggel foglalkozik – a fizikai, pránikus és mentális réteggel – hanem olyan módon használja őket, hogy minden rétegben ugyanazok az alapelvek ismétlődnek meg."

Mire jó az aszkézis?

$
0
0
Elolvastam Confidence and Power, azaz Galba Zsolt blogját, amit az aszkézisről írt. A bejegyzés tele van aszketkius jógikról készült képekkel, és a mondanivalója is igen megszívlelendő. Zsolt a sport, a testedzés területén éri utol az aszkézis modern megnyilvánulását, és valljuk be, valahol igaza is van. Nagyon sokan vannak, akik kínozzák magukat az edzéssel, és kompenzatorikus cselekvésként űzik. Ez magyarul azt jelenti, hogy az életed valamely területén nem vagy sikeres, vagy nincs egyensúlyban az adott terület (vagy területek), és a sporttal próbálod ezt kompenzálni, esetleg ott is az általad kiötlött eredmények, teljesítmények hajszolásával. Ennek a következménye persze az lesz, hogy a benned lappangó elégedetlenség és frusztráció a sporttevékenységedre is kiterjed, és ott sem tudsz majd mértékkel és ésszel dolgozni, hanem belehajszolod magadat a sérülésekbe, a túledzettségbe, a teljesítményfokozókba. 

De lépjünk egy kicsit távolabb a sport világától, és kanyarodjunk vissza a jóga-gyakorláshoz. Sok a rokon szál, hiszen sokan az ászana-gyakorlást is többé-kevésbé sportként űzik, ez főleg az Ashtanga-gyakorlókra jellemző. Este kilenckor már ágyban vagy, vagy ha nem, akkor is kelsz kora hajnalban és egy fél vödör kávéval indítasz, hogy egyáltalán odatalálj a jógaterembe a Mysore gyakorlásra. Katonásan végignyomod a sorozatot, igyekszel a legjobb formádat mutatni a tanárnak, hiszen a jógi független a külső körülményektől és a bioritmus hullámzásától. És ha éppen nincs jó napod, akkor is beleerőlteted magadat a pózokba, és sérülést okozol saját magadnak. Az Ashtangások körében a leggyakoribbak a csukló-, váll-, térd- és porckorong-sérülések, és mindez azért, mert sokkal könyörtelenebbek és teljesítménycentrikusabbak tudnak lenni a többi jógairányzat művelőinél.

Szóval igyekszel mindent patentul csinálni, hogy a tanár lássa, milyen jó vagy, és átadja neked a következő ászanát. Hiszen az Ashtangában is vannak fokozatok. Az első sorozat után jön a második, a harmadik, satöbbi. És olyan nincs, hogy éppen neked ne sikerüljön a lábadat a tarkód mögé erőltetni, vagy megfogni a bokádat a hátrahajlításban. Addig fogod tolni, amíg nem sikerül. Közben pedig nőttön-nő a belső feszültség, és egy idő múlva elpattan a húr: a szervezet jelzi, hogy nem jó irányba haladsz. Ilyenkor vagy feldolgozod és tudatosítod, hogy mit rontottál el, vagy mit akartál kompenzálni a kőkemény gyakorlásoddal, és elfogadod a gyengeségeidet, a hibáidat, elfogadod, hogy nem gép vagy, és nem erre van szükséged, vagy nem így, és változtatsz valamin, vagy pedig teljességgel ki fogsz ábrándulni a jógából.

Vannak olyanok, akik nem is tudják elengedni a jógában a belső feszültségeiket, pedig arról kellene szólnia a dolognak, és nem a teljesítménycentrikusságról. Ők néha más mozgásformára váltanak, és ott találják meg önmagukat. A jóga nem mindenkinek való, vagy nem mindenkinek ez fog segíteni ebben az adott életfázisában. Minden esetre az aszkézisnek, vagy tapasznak megvan a maga ereje, ha megtanuljuk arra használni, hogy felépítse és megtisztítsa a személyiségünket, és elvezessen önmagunkhoz. 

A régmúlt és modern idők jógijai és szádhujai is erre használták a lemondásokat, akár az ászana-gyakorlás, akár az étkezés, a szexuális élet, vagy akár Isten imádata, a szent helyekre való zarándoklat formájában, akár különböző fogadalmak formájában. Voltak, akik az aszkézissel szerzett erőt elsinkófálták, és kezdhették elölről az egészet, és voltak olyanok (bér kevesebben), akik soha nem tértek le az útról, és végül minden erőfeszítést feladva bele tudtak olvadni az Önvalóba. 

Az aszkézis minden vallási hagyományban megjelenik, és sok helyen vezeklésként, vagy valamilyen bűnök, hibák törlesztéseként tekintenek rá. Szögezzük le azonban, hogy iIten szemében nem előbbrevaló az, aki jobban tudja kínozni magát, hiszen Krisna kifejezetten felhívja rá a figyelmet a Bhagavad-gítában, hogy nem tekinti spirituális folyamatnak az olyan lemondást, amivel a gyakorló fájdalmat okoz magának (lásd önkorbácsolás, szöges ágy, a testünk átszurkálása kardokkal stb., a híres fakír-produkciók java része ebbe a kategóriába esik). A képen például egy agórí baba látható, akik emberi testrészeket szoktak enni, emberi koponyából isszák az áldozati állatok vérét stb. Az őszinte és tudatos gyakorló, aki felismeri hibáit és tanul belőlük, és az aszkézist a spirituális erejének fejlesztésére használja, könnyebben eléri a megvilágosodást, mint az, aki folyamatos harcban áll önmagával. 

A feltételekhez kötöttség megtisztítása

$
0
0
Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"Ahogy Patandzsali, a Jóga-szútra szerzője elmagyarázta, a jógában akkor érhetjük el a sikert, ha megtisztítjuk a feltételekhez kötöttségünket (Jóga-szútra 1.50-52). „Amikor a memória megtisztult, az elme megszabadul önnön természetétől, és csak a meditáció tárgya ragyog fel benne.” (Jóga-szútra 1.43). Más szavakkal, ha szeretnénk megtapasztalni a világot úgy, ahogyan az igazából van, először el kell törölnünk a múltbeli feltételekhez kötöttségünket, mivel az szűrő gyanánt fedi be az érzékszerveinket és minden új dolgot a régi élményekhez hasonlít. Ezt a gondolatot, hogy ha a világot önnön frissességében akarjuk megtapasztalni, akkor ezt feltételekhez kötöttség nélkül kell megtennünk, a Hatha Tatva Kaumudí (3.26) is alátámasztja.

Tehát képzeljük el, hogy a legújabb operációs rendszert szeretnénk telepíteni az elménk számítógépére, méghozzá egy jóga-operációs rendszert, míg az, amelyiket törölni szeretnénk, tartalmazza a múltunkat, a sérelmekkel, megaláztatásokkal, visszautasításokkal, bűntudattal, félelemmel, fájdalommal és kétségekkel együtt. Ahhoz, hogy megszabaduljunk a múltbeli feltételekhez kötöttségtől, töröljük a számítógépünk háttértárolóját, de éppen, amikor szeretnénk telepíteni az új jógikus/meditációs operációs rendszerünket, amely mentes az elutasítástól való félelemtől, azt vesszük észre, hogy a régi operációs rendszer gyorsan és váratlanul visszatelepítette magát. Ekkor kiderítjük, hogy a régi operációs rendszernek két biztonsági meghajtója is van, amiről vissza tudja telepíteni magát, ha törlik.

Annak érdekében, hogy az elménk nagyon erős és ellenálló legyen, az emberi feltételekhez kötöttség három különböző helyen tárolódik, nem csak az elmében. Ezért találjuk szemben magunkat akkora ellenállással, amikor változtatni akarunk. A három helyet a Taittiríja Upanisad sorolja fel: a test (annamaja kósa), a lélegzet (pránamaja kósa) és az elme (manómaja kósa). Ha valóban szeretnénk elengedni a múltunkat és hagyni, hogy megszülessen az új énünk, akkor mindhárom rétegből külön törölni kell a feltételekhez kötöttséget. Pontosan ezt teszi a jóga-ászana, pránájámaés meditáció együttes alkalmazása. Ezek megtisztítják a testet, a légzést és az elmét is. Miután az előző könyveimben leírtam a test és a légzés megtisztításának módszereit, ebben a könyvben a meditációval fogok foglalkozni, a jógi módszerével, amivel megtisztítja az elméjét, a harmadikat és utolsót a három réteg (kósa) közül.

Megjegyzés a kósákkal kapcsolatban

Az öt kósa modelljét többféle módon szokták értelmezni. Egyes magyarázók szerint az ánandamaja kósa (gyönyörtest) maga az átman, vagyis a lélek, a tudat. Mások szerint viszont, mivel ez is egy kósa, vagyis fedőréteg, az átman ettől különáll, és ez a réteg csak a tudat spirituális élményeit rögzíti. Ezek a magyarázók azzal a példával szoktak élni, hogy a lélek (átman) olyan, mint egy gyertya, míg a tudat (ebben az esetben az ánandamaja kósa) olyan, mint a gyertya fénye, mely beragyogja a többi négy réteget. megint mások az átman (egyéni lélek) és a brahman (Legfelsőbb Lélek) között is hasonló dialektikus kapcsolatot tételeznek fel (vagyis egyidejűleg azonosnak és különbözőnek is tekintik őket)."

Tízezer ászana

$
0
0
Körülbelül egy hónapja kezdtem el egy projektek az Instagramon a #10KAsanas hashtaggel. Ennek a projektnek az lesz a lényege, hogy naponta egy ászanát fogok lefotózni és felposztolni, tízezer napon keresztül, méghozzá mind a tízezer ászana különböző lesz, legalább valamely részletében. 

A Hatha-jóga Pradípikában azt olvassuk, hogy az Úr Siva nyolcmillió-négyszázezer ászanát próbált ki, és ebből 84-et emelt ki, amiket fontosnak tartott az emberiség számára. A klasszikus hatha-jóga rendszerek között több olyan is van, amelyben 84 ászanát gyakorolnak. Persze a jóga-gyakorlás célja nem feltétlenül az, hogy minél többféle ászanát végre tudjunk hajtani, hiszen egy bizonyos ponton túl ez is csak izgatottá teszi az elmét. Ha nyolcvannégy ászanát tökéletesen elsajátítunk, már az is elég ahhoz, hogy előkészítsük a testünket a jóga magasabb fokozataira.

Thirumalai Krishnamacharya állítólag 3000 ászanát tanult meg Ramamohan Brahmacaritól, majd ebből kb 5-600 féle változatot alkalmazott a tanítása során. Az Iyengar és Ashtanga vinyásza rendszerben 2-300 ászanát gyakorolunk, és a pár száz évvel ezelőtti klasszikus ábrázolások (freskók, kéziratok, domborművek) sem tartalmaznak ennél sokkal többet. A modern korban két törekvés volt egy nagyobb ászana-gyűjtemény létrehozására. Az egyik Dharma Mittra nevéhez fűződik, aki 908 különböző ászanában fotózta le magát, illetve tavaly jelent meg Daniel Lacerda könyve, 2100 Asanas címmel.

Ehhez képest a tízezer elég nagy számnak tűnik, és körülbelül harminc évembe fog telni, amíg végzek vele. Mivel nem vagyok egy olyan extrém módon hajlékony ember, mint Jani Jaatinen, vagyis @gokulacandra, inkább az egyszerűbb, vagy legalábbis általam kivitelezhető pózokra fogok koncentrálni, remélem így is kijön a tízezer! Egyelőre csak az Instagramon és a Facebook-megosztásokban vannak fent a képek. Jó lenne majd egy rendszerezett weboldalra is feltölteni őket, ami nekem is segítene a nyilvántartásban, de jelenleg erre még nincs kapacitásom. 

Minden esetre, ha van kedvetek játszani, kapcsolódjatok be, és posztoljátok ti is az ászanás képeitekez az Instagramra, a #10KAsanas hashtaget használva. Jó móka lesz!

Dikászana

$
0
0
Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Dikászana(iránytű-póz)
Dristi:hasztágrai (kezekre - A) és nászágrai (orrhegyre – B)

A dikászanát egyes források díghászanának is nevezik, és egy madár nevének fordítják, de a dik tő, mely irányt jelez, pontosabb lehet. A póz A változata egy iránytűhöz hasonlít a legjobban, a B változat pedig már hasonlítható egy madárhoz vagy repülőgéphez. A madár szabadon tud szárnyalni minden irányban, így mindkét értelmezés helytálló lehet. Iyengar vírabhadrászana III-nak nevezi, mert a vírabhadrászana B-ből szokták felvenni ezt a pózt. Túladandászana (mérlegpóz) néven is ismert. Az intenzívebb harántspárga-pózok között (hanumánászana, trivikramászana) megbújó póz jó felkészítő az utána következő két egylábas álló egyensúlyozó pózhoz. A póz célja tehát elsődlegesen az egylábas egyensúlyozás elsajátítása, amellett, hogy a gerincfeszítő izmokat és az SI (szakoriliakális) ízületet is aktiválja.

Vinyászaszámolás

Ékam:az előző pózból álló szamaszthitibeérkeztünk meg, így ezt a pózt innen kiindulva fogjuk végrehajtani. Belégzésre emeljük a karjainkat a fejünk fölé és zárjuk össze a tenyereinket, nézzünk a hüvelykujjakra.

Dvé:Kilégzésre döntsük előre a törzset uttánászanába.

Tríni:Belégzésre emeljük ki a mellkast úrdhva-uttánászanába, a tenyereket továbbra is a talajon tartva.

Csatvári:Kilégzésre engedjük el a földet a kezeinkkel, és emeljük ki a törzset, a karokat, valamint a jobb lábunkat vízszintes helyzetbe. Ez a dikászana A. Tartsuk ki a pózt öt mély légzésig.

Pancsa:A következő kilégzésre vigyük a karokat ki két oldalra, úgy, hogy a tenyerek kifelé (előre) nézzenek. Ez a dikászana B. Tartsuk ki a pózt öt mély légzésig.

Sad:A következő kilégzésre ismét érintsük kössze a tenyereinket a fejünk előtt, és nézzünk az ujjhegyekre. Tartsuk ki a dikászanaA-t még öt légzésig.

Szapta:Kilégzésre hajoljunk előre uttánászanába. Opcionális módon itt gyakorolhatjuk az ékapáda-uttánászanát, vagyis előrehajlás közben vigyük a jobb lábunkat fölfelé, a függőleges pozíció felé. Ez még egy rávezető póz az utána következő trivikramászanára.

Astau:Belégzésre emeljük a mellkast úrdhva-uttánászanába.

Nava-ékádasa:Ismételjük meg a csatvári-sad vinyászákat, vagyis a dikászana A-t és B-t a bal lábbal is.

Dvádasa:Kilégzésre engedjük előre a törzset uttánászanába. Opcionális módon itt gyakorolhatjuk az ékapáda-uttánászanát, vagyis előrehajlás közben vigyük a bal lábunkat fölfelé, a függőleges pozíció felé.


Szamaszthiti:Belégzésre egyenesedjünk fel tadászanába, de ne emeljük a karokat, majd fújjuk ki a levegőt.

A dikászana gyakorlása

$
0
0
Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Aktív elengedés technikája

A póz fenntartásához aktiválni kell a bandhákat, és a középpontból kiindulva kell stabilizálni az izmokat, mindegyikben közepes izomtónust fenntartva. A gravitáció ellensúlyozására emelni kell a törzset és a lábat, de ha elértük a vízszintes helyzetet, akkor nem szabad tovább feszíteni a stabilizáló izmokat. A dikászana ez egyik legjobb póz az SI-ízület működésének kiegyensúlyozására.

Rávezető változatok

Ez a póz sokkal könnyebb, mint a harmadik sorozat többi póza, ezért ha idáig eljutottunk, akkor valószínűleg nem fog gondot okozni a végrehajtása. A vízszintes helyzet fenntartása akkor jelenthet gondot, ha például a vállízületeink túl kötöttek. Ebben az esetben alkalmazzunk vállnyitó pózokat, például hason fekve forduljunk fejjel a fal felé, és a kinyújtott karokat helyezzük a falra, minél magasabbra. Annyi hely maradjon a fal és a vállak között, hogy le tudjuk engedni a fejünket a mellkasra. teljesen egyenes könyökök esetén ebben a pózban erőteljesen tudjuk nyitni a vállakat, és így könnyebb lesz a törzs és a karok közötti 180 fokos szög fenntartása a dikászanában is. Ha szeretnénk még jobban erősíteni a törzsizmokat, akkor a kezünk közé és a bokánkra tehetünk valamilyen nehezéket.

Egészségügyi hatások

Erősíti a combot, farizmokat, vállakat, hasat, csuklyásizumot, deltaizmokat, és a bokákat.
Nyújtja a combhajlító izmokat, a hátizmokat és a gerincet.
Stimulálja a hasnyálmirigy, máj, lép, vesék és az idegrendszer működését.
Erősíti a vérkeringést, fokozza a pulzust.
Javítja az egyensúlyérzéket.
Fejleszti az állóképességet.
Növeli a tüdőkapacitást.
Elősegíti az erek tisztítását.
Javítja a visszerek állapotát.
Csökkenti a zsírlerakódást a derék körül és az egész testben.
Megszünteti a feszültséget a gerincben.
Aktiválja és megnyitja a szívcsakrát.
Javítja a memóriát és a koncentrációt.
Csökkenti a szeretet adásával és kapásával kapcsolatos félelmet és kétségeket, mivel megnyitja a szívcsakrát.

Ellenjavallatok


Az SI-ízület heveny fájdalmai, vállsérülések, a combhajlító izmok erős húzódása, magas vérnyomás, hasi sérv.

Harcosok klubja

$
0
0
Kedd és csütörtök reggelenként Thaibox edzések zajlanak a BSK Crossfightban, párhuzamosan a mi kettlebell edzésünkkel. Mindkét csapat keményen küzd. Mi a golyókkal, ők pedig egymással. Amúgy roppant barátságos srácok, de azért edzésen megcsapkodják-megrugdossák egymást, és akkor érzik igazán embernek magukat. Mindig a Harcosok klubja film jut eszembe, amikor nézem őket.

Uraim, ez a Harcosok Klubja!
A Klub első szabálya: senkinek egy szót se a klubról.
A Klub kettes számú szabálya: senkinek egy kurva szót se erről a klubról.
A Klub harmadik szabálya: ha az egyik fél feladja, vagy harcképtelenné válik, a bunyónak vége.
Negyedik szabály: a küzdelem kétszemélyes.
Ötödik szabály: egyszerre egy bunyó zajlik.
Hatodik szabály: ing és cipő nélkül küzdünk.
Hetedik szabály: minden küzdelem addig tart, ameddig tart.
És végül a nyolcadik szabály: hogy ha ma este jársz itt először, bunyóznod kell.

Persze a művészetbe mindent bele lehet magyarázni, úgyhogy most következzék az én interpretációm eme mesterművel kapcsolatban (ha nem láttad még, akkor mindenképpen keríts sort rá!).

A főszereplő és a Narrátor egy és ugyanaz a személy: az, akinek látja magát mások visszajelzései alapján. és az, akivé szeretne válni. A harcosok klubja tehát valójában a belső küzdemleinkről szól, a magasabb és alacsonyabb énünk szüntelen konfrontálódásáról, vagy időnkénti együttműködéséről. Szándékosan nem jó és rossz oldalt írtam, mert ezek a fogalmak relatívak, és nem mindegy, hogy ki alkotta az értékrendet, ami alapján bekategorizáljuk a tulajdonságainkat. Inkább fogalmazzunk úgy, hogy az alacsonyabb énünk mindaz, amit szeretnénk hátrahagyni, amin szeretnénk túllépni, ami már nem szolgálja az erdekünket, ami korlátoz bennünket az önmegvalósításban. A magasabb én az az ideál, amit szeretnénk elérni, amiért hajlandóak vagyunk küzdeni, konfrontálódni, áldozatot hozni.

Első szabály: a belső küzdelmeidet jobb, ha megtartod magadnak, és nem dicsekedsz a sikereinkkel, de nem keseregsz másoknak a kudarcaidon sem. Meg lehet beszélni a problémáinkat másokkal, de saját magadnak kell megoldanod őket, senki nem fogja ezt helyetted megtenni.

Második szabály: Ne válj guruvá vagy prófétává! Akkor sem, ha úgy érzed, hogy valamit sikerült megoldanod, megvalósítanod, eljutnod A-ból B-be és szívesen segítenél másoknak. Persze ezt megteheted spontán módon, de a mindentudó okostojás szerepének elfoglalása mindent el fog rontani. A legtöbb guru azt mondja, amit hallani szeretnél, és nem azt, amire valójában szükséged van. Mert akkor pofánvernéd.

Harmadik szabály: Néha a magasabb én győz, de néha az alacsonyabbik. Ne keseredj el! Néha fegyverszünetet kell kötnötök, és össze kell fognotok! Senki nek tud éjjel-nappal küzdeni, néha el kell engedned magadat, de az elveidet soha ne add fel!

Negyedik szabály: Csak magaddal foglalkozz! Ha a saját konfliktusaid megoldására koncentrálsz, nem lesz időd mással foglalkozni. Meg amúgy is minek? Nem fogod tudni mások problémáját megoldani helyettük! Senki sem fog úgy táncolni, ahogyan te fütyülsz. Még a saját belső ellenfeled sem.

Ötödik szabály: Egyszerre egy feladatra koncentrálj! Ha öt-hat dologgal foglalkozol egyszerre, akkor semmit sem fogsz tudni rendesen megoldani.

Hatodik szabály: Ne akard a körülményeidet, a lehetőségeidet védekezésre felhasználni! Ez csak menekülés a probléma elől. Állj szembe vele teljes önvalódban, ne szégyelld a gyengeségeidet, és ne titkold az erősségeidet sem! Küzdj őszintén és ne foglalkozz azzal, hogy nyersz vagy pedig veszítesz! Mindig van egy újabb küzdelem, ami előtted áll!

Hetedik szabály: Egy-egy kihívás az életedben nem addig tart, ameddig te izgalmasnak találod. Néha nem tudsz megoldani egy problémát, és nem tudsz elmenekülni előle, csak ott van és felőrli az idegeidet. Addig kell küzdeni, ameddig kell, az idő végtelen.

Nyolcadik szabály: Ne csak tervezgess és készülődj arra, hogy megváltoztatod az életedet és az önmagadról alkotott képet - cselekedj! Még ha hibát hibára is halmozol, hamarabb el fogsz jutni a megoldásig, mint az, aki csaok fontolgatja, hogy tenni kéne már valamit. 

A te életedben neked kell lefektetni a szabályokat, és nem a társadalomnak vagy a külvilágnak. Sokkal többet ér egy lázadó, akinek már nincs veszítenivalója, mint egy bólogató polgár, akinek mindig valaki más mondja meg, hogy mit szabad, és mit nem.

Csak akkor tehetsz meg mindent, hogyha már semmid sincs...


Minden jóga egy

$
0
0
Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"Minden jóga egy

Ahogy a négy Véda eredetileg egy volt, az összes jóga is kezdetben egyetlen rendszer volt, amit néha Mahá jógának, vagyis Nagy jógának neveznek. A bhakti, karma, hatha, rádzsa stb. jógákra történő felosztás mesterséges, mivel ezek csupán az egy jóga különböző aspektusai. Ez a könyv először megmutatja, hogy a hatha-jóga különböző aspektusai nem alkotnak mást, mint a meditáció fizikai aspektusát. Ez az alap, amire a meditáció struktúrája épül. Utána leírom a jóga mentális diszciplináját, amit meditációnak, vagy rádzsa-jógának neveznek. Ezután megtárgyaljuk a fizikai és mentális jóga eredményeit vagy gyümölcseit – a bhakti-jógaspirituális aspektusát. Ez a folyamat végül a jóga végkövetkeztetésébe, a gjána-jógába olvad, melyet csak akkor szabad megpróbálni, ha az életünk minden társadalmi és egyéb kötelességét bevégeztük.

Az Úr Krishna azt mondja a Bhagavad-gítában (4.2), hogy az eredeti jóga elveszett az idő múlása miatt. Ez az oka annak, hogy ma az eredeti jóga számtalan apró technikára és iskolára oszlott, melyek önmagukban kevés területet fednek le. Ha a környezetéből kiragadva gyakoroljuk az egyéni jóga-technikákat, akkor kevés az esély a sikerre. Patandzsali azt mondja, hogy a jógában elért sikerhez mind a nyolc ágat kell gyakorolni (Jóga-szútra, 2.28). Ebből az következik, hogy az ászanagyakorlása nem elegendő. Egyáltalán nincs bizonyíték a jóga-irodalomban arra, hogy az ászanaönmagában elvezet a célhoz. Másfelől viszont, minél több ágat vagy eszközt adunk hozzá a jóga-gyakorlásunkhoz, annál potenciálisabb lesz a gyakorlásunk és annál nagyobb az esélyünk a sikerre.

Sok jógi manapság megakad azászana-gyakorlás szintjén, mert azt gondolják, hogy emberfeletti teljesítményt kell elérniük benne, mielőtt belekezdhetnek a magasabb ágak gyakorlásába. De az élet túl rövid ahhoz, hogy így gondolkodjunk: annak érdekében, hogy reális esélyünk legyen a siker elérésére a jógában, minél hamarabb be kell vezetnünk a gyakorlásunkba a magasabb ágakat. Minél korábban kezdjük el a pránájámaés a meditáció valamilyen alapvető formáját, annál hamarabb megtapasztalhatjuk a belső szabadságot. Ha akár csak tíz percet fordítunk mindkettőre egy nap, ezáltal az életünk és gyakorlásunk összes aspektusa fejlődni fog. Ne várjunk arra, hogy valamiféle misztikus szintet érjünk el az ászanában, ami valószínűleg sohasem fog bekövetkezni. Vannak olyan emberek, akik harminc évnyi napi gyakorlást fektettek bele az ászanába, de a végeredmény semmi más, csak egy karcsú test. Ha elhisszük, ha nem, ez a karcsú test, az összes ászana-gyakorlásunk ellenére a föld alá fog kerülni (vagy elillan a kéményen, a választásunktól függően). Ne fordítsuk mindezt az időt kizárólagosan az ászana-gyakorlásra, ha bármilyen maradandó eredményt szeretnénk kapni az ászana-gyakorlásból, akkor azt a pránájámávalés a meditációval kell kombinálni.

Patandzsali a jógának ezt a struktúráját nevezi „ashtanga-jógának”. Ez az ashtanga-jóga magába foglalja az összes többi jógaiskolát és a jóga összes aspektusát. Míg az előző könyveimben elmagyaráztam Patandzsalí jógájának első négy aspektusát, vagyis a jamátés nijamát (erkölcsi elveket), az ászanát (jógapózokat), és a pránájámát (légzőgyakorlatokat), ez a könyv Patandzsalí jógájának ötödik és hatodik ágával foglalkozik. Ezeket az ágakat pratjáhárának(a külső stimulusoktól való függetlenségnek) és dháranának(koncentrációnak) nevezi, és ez a szöveg ezeknek az ágaknak az alapvető és legfontosabb technikájával fog foglalkozni."

A boka stabilitása

$
0
0
Mai világunkban sajnos egyre kevesebbet közlekedünk a saját lábunkon, és sok esetben edzés, vagy éppen jóga közben is viszonylag keveset állunk a lábunkon. Ez önmagában elég probléma, úgyhogy érdemes elkezdeni használni a lábunkat. Viszont amint elkezdjük használni, például futáshoz, előjön egy fontos kérdés, mégpedig a boka stabilitása. A fenti ábrán látható, hogy háromféle típusú boka létezik: a pronáló, vagyis befelé billenő, a szupináló, vagyis kifelé billenő, és a neutrális, vagyis az "ideális" lábtípus. A futócipők választásánál érdemes figyelembe venni a boka anatómiáját, és a jobb futóboltokban egy gépre rálláva azonnal diagnosztizálják is a talpunk súlyeloszlását. De a legegyszerűbb, ha megnézzük valamelyik használt cipőnket. Ha a sarok belső része van jobban elkopva, akkor pronáló a lábfejünk, és olyan futócipőt érdemes választani, melynek a belső talpéle magasítottabb. Ha a sarok külső része kopott le, akkor ellenkezőleg, a külső talpélnek kell magasítottabbnak lennie. Neutrális esetben a neutrális futócipő lesz a legmegfelelőbb.

Ha azt firtatjuk, hogy mi az oka a boka befelé vagy kifelé billenésének, akkor számos tényezőt kell figyelembe vennünk: a bokacsontok, a lábcsontok, a térdízület és a csípőízület formáját (például dongaláb esetén gyakoribb a szupináló boka, míg X-láb esetén a pronáló), de ezen genetikailag meghatározott tényezőkön kívül még más dolgok is vannak: például a bokaszalagok sérülése, nyúlása, a kifelé vagy befelé fordított lábfej járás közben, valamint a lábizmok, főleg a vádli fejlettsége. 

Természetesen a dőlt boka az egész alsó végtag és a gerinc statikáját is befolyásolja, így érdemes azon dolgozni, hogy a billenést a neutrális pozíció felé korrigáljuk. Mint korábbi cikkemben már levezettem, a talpbetétek nem igazán ideálisak erre a célra. Amit viszont megtehetünk, az a lábizmokegyensúlyának helyreállítása. Sajnos eleve nagyon kevesen edzik a vádlijukat, még a sportolók között is. Viszont ha az alábbi két gyakorlatot beiktatjuk az edzésünkbe, vagy akár szabadidőnkben gyakoroljuk, azzal sdokat javíthatunk a bokánk statikáján.

1. Talpélen járás. Pronáló boka esetében a külső talpélünkre állva közlekedjünk, legjobb, ha mezítláb tesszük ezt, 4-5 körben legalább 1-2 percig. Szupináló boka esetében a belső talpélen próbáljunk járni, ezáltal erősítve a külső talpélet emelő izmokat. Ez a gyakorlat neutrális boka esetén is hasznos, de ott váltogatni érdemes a külső-belső talpélen járást, és egyforma ideig végezni.

2. Vádliemelés. A vádliemelést állva szeretem végezni, és saját testsúllyal is eléggé hatékony (legalábbis ami a boka stabilitásának aspektusát illeti). Ehhez egy lábra kell állni, valamiben könnyedén megkapaszkodni, és a talppárnát egy lépcső vagy egyéb stabil magasítás széére helyezve engedjük le a sík alá, majd lassan emelkedjünk lábujjhegyre. és most jön a trükk: A pronáló boka esetében a vádli belső fejének erősítésére van szükség ahoz, hogy a boka neutrális helyzetbe kerüljön. Fordítsuk ki tehát némileg a lábfejünket a tes frontális irányához képest, és úgy végezzük a vádliemelést, de közben vigyázzunk, hogy a gyakorlat alsó pontjánál ne lazuljanak el a bokaemelő izmok.  Szupináló boka esetében a vádli külső fejét kell jobban megedzeni, mert az fogja hozzáemelni a sarkunk külső részét a belsőhöz. Ehhez fordítsuk némileg befelé a lábfejünket, és érezzük a gyakorlat közben, hogy a külső fej erőteljesebben dolgozik. Mindez természetesen két lábbal egyszerre és plusz súllyal is végezhető. A lényeg az, hogy állva vádlizzunk, és ne ülve. Neutrális boka esetében mindhárom változatot (kifelé és befelé fordított lábfej, valamint párhuzamos talpak) érdemes gyakorolni.

A boka stabilitása és megfelelő helyzete fontos szerepet fog játszani szinte minden olyan gyakorlatban, amit állva végzünk: ugrás, futás, guggolások, kitörések, mászás stb. Éppen ezért érdemes foglalkozni vele, és korrigálni, ha kell.
Viewing all 3141 articles
Browse latest View live