"Azért, hogy megkülönböztessem az izomösszehúzódással járó uddíjána bandhát(melyet a belégzés, a belső kumbhakaés a kilégzés közben végzünk), a passzív uddíjánától, mely csak a külső (báhja) kumbhakaközben történik, ebben a könyvben báhja uddíjánánakneveztem el. Amikor ezt teszem, azt a hagyományt követem, amit tudomásom szerint Shrinivasayogi, aHatha-ratnávalíszerzője kezdett el (2.56). Ez a szöveg valószínűleg a 17. században keletkezett, és a szerzője tisztában volt vele, hogy különbséget kell tenni az uddíjánaés az uddíjána bandhaközött.
A Jóga-rahaszjaszerint a kilégzés után külső (báhja) kumbhakátkell végezni erős uddíjánaés dzsálándára bandhával(1.62). A báhja uddíjánáraazt mondják, hogy megszünteti a hasi szervek működési zavarait, mint például a cukorbetegség, és megtisztítják a manipúra csakrát. A külső kumbhakaközben történő alkalmazása mellett a naulí krijábanés az olyan múdrákközben is használják, mint a tadaga múdrá, jógamúdráés mahámúdrá. Ez egy passzív gyakorlat, abban az értelemben, hogy a hatását nem a hasizmok összehúzásával érjük el, hanem a felfelé húzó hatás elérésével, amit a torokzár utáni hamis belégzéssel érünk el. Míg az uddíjána bandhaelőző három aktív változata a paraszimpatikus idegrendszert szokta aktiválni, lelassítja a szívverést és a vérnyomást, addig ez a passzív uddíjána bandhaa szimpatikus idegrendszert stimulálja, és felgyorsítja a szívverést. Ezt főleg a mellékvesékre gyakorolt szívó hatáson keresztül éri el. Így segítségével egyensúlyt állíthatunk be a szimpatikus és paraszimpatikus idegrendszer között, de a funkciója azt is elmagyarázza, hogy a külső kumbhakamiért nehezebb, mint a belső. A szív hajlamos felgyorsulni és több oxigént igényel, amikor a tüdő teljesen üres. Ez egy másik ok lehet, amiért T. Krishnamacharya olyan nagy hangsúlyt fektetett a dzsálándhára bandhanehéz feladatának végzésére a külső kumbhakaés báhja uddíjánaközben. A dzsálándhára bandhaugyanis semlegesítheti a báhja uddíjánaszimpatikus hatását.
Míg a többi bandhanöveli a hasűri szervekre gyakorolt nyomást, abáhja uddíjánagyorsan lecsökkenti a hasűri nyomást a normálishoz képest. Ha mindkettőt felváltva alkalmazzuk, miközben a belső kumbhakáróla külsőre váltunk és fordítva, masszírozzuk a belső szerveket. Az állott folyadékot kiszivattyúzzuk a szervekből, és friss vért pumpálunk beléjük. Ezáltal elősegítjük a méreganyagok kiürítését és a szervek vitalitását. Ugyanezt mondhatjuk el a tüdő szöveteiről is."