"Ha nincs olyan tradíciónk, amire visszatekinthetnénk, és még nincs Ístadévatánk, egyszerű és közvetlen módon megtalálhatjuk az Ístadévatánkat. Patandzsali azt mondja, hogy „szvádhjáját ístadévatah szamprajógah”, ami azt jelenti, a meditációs istenségünk megtalálásához olvassuk a szent könyveket (Jóga-szútra2.24). Vegyük elő a szent könyveket tetszőleges sorrendben, és kezdjük el tanulmányozni őket, és viszonylag hamar egyértelművé fog válni, hogy Isten melyik formája, megnyilvánulása vagy avatárjaa legmegfelelőbb számunkra. Azt vonzzuk és azzá válunk, amire gondolunk. Ha az ingatlanos oldalakat tanulmányozzuk, akkor több ingatlanra tehetünk szert. Ha a divatlapokat tanulmányozzuk, akkor megtelik a ruhásszekrényünk, ha pedig szent könyveket olvasunk, akkor Istennek ahhoz a formájához fogunk vonzódni, amely számunkra a legmegfelelőbb.
Az eddig leírt forgatókönyv az úgynevezett szaguna-Brahmanra, vagyis a formával rendelkező Istenre vonatkozik. Isten (Ísvara) a forma nélküli abszolút (nirguna-Brahman) személyes formája. Vannak olyan jógik, akik Ístadévatája a forma nélküli Abszolút. Ezek az emberek azonban általában a gjána-jógátgyakorolják, és nem a rádzsa-jógátvagy karma-jógát. Ez ezt jelenti, hogy csupán elmélkednek az Abszolút Valóság természetén, és nem gyakorolják az ászanát, pránájámátvagy a múdrákat. Ezt a jóga legnehezebb formájának tartják, egészen egyszerűen azért, mert az elménk úgy működik, hogy automatikusan vonzódik a formákhoz. Képtelen a forma nélküli felfogására. Csupán akkor képes az intellektus vonzódni a forma nélkülihez, amikor teljesen megtisztult minden forma iránti ragaszkodástól (például a vagyon, az ellentétes (vagy azonos) nem gyönyörű megnyilvánulásai stb.). Tradicionálisan a gjáníkkalszemben éppen ezért követelmény, hogy cölibátusban éljenek és ne legyen vagyonuk, tulajdonuk. Egyértelmű, hogy ez az út nem járható az emberek nagy többsége számára, és ha a jógik nagy csoportja választaná, akkor a társadalom működésképtelenné válna. A jóga azonban azt tartja, hogy a társadalom hasznos, és Isten megnyilvánulásának a része, ezért a társadalom fenntartása egy nemes cél.
Az alsóbb jóga és a rádzsa-jóga
A Hatha-ratnávalíszerint az alacsonyabb jógikus technikák, mint az ászana,pránájámaés a múdrákhaszontalanok, ha nem a rádzsa-jógacélját szeretnénk elérni (1.19). A rádzsa-jógaa királyi jógát jelenti. Ez a kifejezés a jóga „királyi útjára” vonatkozik, ami általában az antarangákra(belső tagokra) vonatkozik, vagyis a dháranára, dhjánáraés a szamádhira. Az ászana, pránájámaés a múdráksegítségével szert tehetünk a tökéletes testre, tökéletes egészségre, és esetleg még némi okkult erőkre is, amikkel manipulálni tudunk másokat, de mindemellett meghalhatunk úgy, hogy nem tudunk semmit a szívükben lakozó Istenről, és a valódi természetünkről (Bhagavad-gítá10.20.: „Én vagyok a mindenki szívében jelen lévő Önvaló.” A rádzsa-jógaés az Isten iránti odaadás a jógának azon aspektusai, amelyeknek valóban lesz jelentősége a halálos ágyunkon. Manapság az embereket a jóga egészségügyi hatásai vonzzák. Reménykedhetünk abban, hogy ha tökéletes egészségre és tökéletes testre teszünk szert, akkor hosszabb ideig élvezhetjük az örömöket és a kényelmet, és tudat alatt elodázhatjuk a saját halálunk és a számadás napját. Bizonyos értelemben ez igaz, de még ha 20 vagy 30 évvel meg is hosszabbítjuk az életünket a jóga segítségével, az csupán egy pillanat a létezésünk örökkévalóságához mérve. Az Úr Krisna azt mondja a Bhagavad-gítában, - és nem csak Ardzsúnához szól, hanem mindannyiunkhoz - „Te és én is időtlen idők óta létezünk. A különbség viszont az közöttünk, hogy te nem ismered a múltadat, én pedig igen.” (4.5)