"A 3.1. szútrábanPatandzsali úgy írja le a koncentrációt (dháraná, a hatodik ág), mint az elme egy pontra rögzítését. A szanszkrit kifejezés a helyre az, hogy désa. Ez a kifejezés a 2.50-es szútrábanis megjelenik, ahol Patandzsali azt mondja, hogy a légzés megnyúlik és kifinomul a különböző kumbhakákalkalmazása során, ha figyelmesen betartjuk a helyre (désa), időre és légzésre vonatkozó előírásokat. A désaa három paraméter egyike, ami meghatározza a fejlődésüket. Minél szattvikusabba hely vagy a tárgy, amihez az elmét rögzítjük a kumbhakasorán, annál hamarabb jutunk el a misztikus megtapasztalásig. Az ideális meditációs tárgy vagy hely, amihez az elménket köthetjük a kumbhakaközben, az Istenség.
Valójában annak a gyakorlónak, aki teljes és abszolút szeretettel rendelkezik isten iránt, nincs szüksége a pránájámára. A nádíkIsten kegyének hatására is megtisztulhatnak és a Kundaliní is felébredhet (Raghuvíra Kumbhaka-paddhatíja, 181-182. versek). A pránájámánkívül az intenzív és totális odaadás (bhakti) által is el lehet érni ezt a kegyet. Azok számára, akik nem képesek elsajátítani az odaadás ilyen intenzív gyakorlását, a pránájámanagyon nagy segítség, mivel lassan és fokozatosan megtisztítja a tudatalattit (a vászanát). Még ebben az esetben is azonban, a fokozatos tisztulás alatt az Isten iránt érzett odaadás és szeretet mértéke meghatározó.
A Jóga-Kundaliní Upanisadkijelenti, hogy minden nap kell végezni a pránájámát, az elménket szilárdan istenre irányítva. Ugyanezt állítja az ősi Brihadjógí Jágjavalkja Szmriti(9.192-194). Ha a pránájámavégzése közben az elménket tamaszikus(materialisztikus) tárgyakra irányítjuk, akkor az elménk még tamaszikusabblesz. Ha radzsaszikus(érzéki) tárgyakra irányítjuk, akkor az elme fel fogja erősíteni az adott tárgy radzsaszikusminőségét. A meditáció legszattvikusabbtárgya Isten. Ha az elménket szilárdan rögzítjük Istenre a pránájámaközben, akkor gyorsan elérhetjük a sikert.
Raghuvíra Kumbhaka Paddhatíja(179) kijelenti, hogy a pránájámátsohasem szabad gyakorolni az Isteni iránti odaadás nélkül. A kumbhakanagy erőt ad. Szinte semmi nincs, amit nem érhetnénk el, ha a kumbhakamesterévé válunk. Teljességgel elengedhetetlen, hogy ezt az erőt Isten lábai elé helyezzük, és sehová máshová. Istenhez tartozik, mint minden más ebben az univerzumban. Vannak olyan utak, amelyek nem a pránaerejére alapoznak, mint például a számkhjaés a buddhizmus. Ezeken az utakon nem elengedhetetlen, hogy odaadóak legyünk isten iránt. A jóga és a pránájámaazonban különbözik. Azok a jógik, akik nem adják át magukat őszintén Istennek, azt kockáztatják, hogy az egójuknakés az elméjüknek fogják átadni magukat helyette. Az a probléma, hogy ha vákuum van benne, azt az elme meg fogja tölteni valamivel, ami túl van a tudatos választásunkon. Akkor a választást a feltételekhez kötöttségünk és a tudatalattink fogja megtenni helyettünk. Éppen ezért jobb, ha adunk egy tárgyat az elmének, amin nyugodhat, amit a szívünkkel választottunk, ahelyett, hogy hagyjuk az elmének megtenni a saját választását."