"Szundaradéva Hatha Tatva Kaumudíjábanmegerősíti a Hatha-jóga Pradípikánakaz advaita védántinokkal szembenemelt kifogását, miszerint a pránájámakiművelése nélkül az önvalóról szóló tudásról beszélni csak képmutatás (2.2), de még tovább is megy. Azt mondja, hogy a Kali-júgában(a sötétség jelenlegi korszakában) nem érhetjük el a sikert a jógában a múdra, ászanaés pránájámanélkül. Azt is hozzáteszi, hogy a pránájámateszi lehetővé a pratjáhárát(az ötödik ágat) (41.44), ami pedig a sakti-csalana(a Kundalinífelemelkedése) előfeltétele, amit dháranának(a hatodik tagnak) nevez a Jóga-szútra. Azzal bíztat bennünket, hogy az ászana, pránájáma, múdra(energiapecsét) és bandha(energiazár) közvetlenné teszi a Kundalinífelemelkedését (44.51), és hogy a pránájámasegítségével vagyonra, hatalomra, felszabadulásra, szinte mindenre szert lehet tenni (48.37). Jelen könyv szerzője nem szándékozik a gazdagság és hatalom megszerzésének útmutatója lenni e könyvben, mindazonáltal Szundaradéva állítását, hogy a pránájámanem csak a spirituális célok elérését segíti elő, alátámasztjuk és elmagyarázzuk a nádíkrólés a szváraegyensúlyáról szóló fejezetben.
Szahadzsánanda, a Hatha-jóga Mandzsaríszerzője, aki sziddhaGóraksa Nátha tanítványa, biztosít bennünket afelől, hogy a pránájámaminden gyakorlója örömöt fog tapasztalni (2.78). Azt is megerősíti, hogy a pránájámafelszabadulást eredményez (2.65), és elősegíti a pratjáhára(a jóga hatodik fokozata) elérését (2.67). Az odaadó elmebeállítottságúak számára hozza azt az érvet, hogy a pránájámanagysága minden kétséget felülmúl, mert maga Mahésvara (az Úr Siva) is gyakorolta (2.65). Számos más szövegben is találunk utalást arra, hogy az úr Brahmá és más mennyei lények (dévák) azért gyakorolták a pránájámát, mert féltek a haláltól. Ez a pránájámaazon képességére utal, hogy legyőzze, vagy legalább elodázza a halált.
Swami Niranjanananda elmagyarázza, hogy a pránájámacsökkentheti a meditáció némely gyakori veszélyét. Azt mondja, hogy a dhjána-jóga, vagyis a meditáció jógája hipnózist okozhat, ha az elmét nem tartjuk szattvikusállapotban. Ez egy gyakori jelenség, amire az előző könyveimben is felhívtam a figyelmet. A jóga nem javasolja a meditációt előzetes felkészítés és képzés nélkül. Niranjananada azt ajánlja, hogy az elmét szattvikussákell tenni, és abban az állapotban kell tartani a pránájámagyakorlása által. A Swami így azt ismétli, amit a jóga-tradíció időtlen idők óta hangoztat. Természetesen a modern időkben csak kevesen fogadják meg az ilyen szakavatott tanácsokat, és így az intellektuális tompaság és stagnáció szakadéka felé tartanak. A híres Rámájánamegmutatja a meditáció veszélyeit, ha nem végezzük szattvikuselmével. A három démon-testvér közül a démon-király Rávana radzsaszikuselmével végezte a meditációt, és a düh lett a végzete. A testvére, Kumbhakarna tamaszikuselmével meditált, és mély álomba merült, melyből csak ritkán ébredt fel. Csak a harmadik testvér, Vibhísana meditált szattvikuselmével, és így csak az ő intellektusa vonzódott Isten felé.
A Rámájana, bár a Mahábhárataután lett leírva, az emberiség egyik legrégebbi, szájhagyomány útján továbbadott eposzát tartalmazza. Sok kifinomult tanítást ad át a meditációról, amit, bár a régi korok bölcsei mesteri módon műveltek, a modern gyakorlók már nem értenek meg. Ezért egyre többen tartanak abba az irányba, amibe Rávana és Kumbhakarna haladt. Nem a meditáció általános hiánya az, ami ennek a világnak a gyökerét rohasztja, mert az egész világ nagy szakértelemmel meditál a Mammonon, a nagyhatalmú dolláron. Amin meditálunk, az fogja meghatározni a sorsunkat, mert azt fogjuk bevonzani, amin meditálunk, és azzá fogunk válni. Ám mielőtt a meditáció útjára lépünk, az intellektusunkat szattvikussákell tenni a pránájámasegítségével."