"A pránájáma mentális és spirituális hatásai
A Sándílja Upanisadbantaláljuk azt az utasítást, hogy a hullámzó pránátle lehet csillapítani a pránájámagyakorlása által (46. vers). De miért érdekelne bennünket ezeknek a hullámzásoknak a lecsillapítása? A nagy sziddha, Góraksa Nátha elmagyarázta a Góraksa-satakában, hogy ameddig a pránamozog, az elme is mozog, és amikor a pránalecsillapodik, az elme is lecsillapodik (94. vers). A csendes elmét, mint ahogy egy csendes tavat is, használhatjuk arra, hogy megpillantsuk a saját tükörképünket. Ha a tó felszíne hullámos, akkor torzak lesznek a visszatükröződő képek. Ha viszont az elme tavának felszíne csendes, akkor az elme, mint egy tiszta kristály, bármit képes visszatükrözni, ami felé fordítjuk, ebben az esetben az önvalót is (Jóga-szútra 1.41.). Így válik lehetővé önmagunk megismerése. Ebből az okból kifolyólag vizsgálták a jógik az elme lecsendesítésének módszereit. Ebből a kutatásból a pránájámaemelkedett ki, mint a legközvetlenebb módszer a meditáció előkészítéséhez, azon a megfigyelésen alapulva, hogy a gondolatot apránaműködteti. Amikor a pránalecsillapodik, a gondolat is elcsitul.
Dzsagadguru Sankarácsárja Jóga-tárávalíjábanelmagyarázza a magasabb ágak és a pránájámaközötti kapcsolatot. Azt mondja, hogy amikor elérjük a pránájámatökéletességét, a Kundaliníbelép a jógik által központi energiacsatornának (szusumná) nevezett vezetékbe, és akkor jön létre erőfeszítés nélkül a dháraná(koncentráció, a jóga hatodik lépcsőfoka), és a dhjána(meditáció, a hetedik lépcsőfok) (12, 14. versek). Sankara itt egyértelműen azt állítja, hogy a pránájámaokozza a Kundalinífelemelkedését, és maga a Kundaliní erősíti meg a dháranátés a dhjánát. A Kundalinísegítsége nélkül a dháranáés a dhjánaelérése nagyon sok erőfeszítést igényel. Valójában ez azt jelenti, hogy sok évtizeden keresztül tölthetünk napi több órát a légzésünket figyelve, és mégsem jutunk túl messzire. Ez egészen egyszerűen annak a ténynek köszönhető, hogy ha a pránánkaz egyik alsó csakránkban koncentrálódik, akkor az elménket természetesen a túlélés és félelem (múládhára csakra), szaporodás és érzelmek (szvádhisthána csakra), vagy a befogadás és vagyon (manipúra csakra) témái fogják lekötni. Ha felemeljük a Kundaliníta harmadik szembe (ágjá csakrába), akkor automatikus és spontán módon belépünk a mély meditációba, ahogy Sankara magyarázza, és az ő választott eszköze a pránájáma.
Hasonló szellemben a Brihadjógi Jágjavalkja Szmritikijelenti, hogy tudatlanok azok, akik azt gondolják, hogy a felszabadulás elérhető kizárólag a tudás által, az advaita-védántinokracélozva ezzel (9.34.). Ehelyett, a tudás és a nyolc lépcsőfok, különösen a pránájáma, dháranáés dhjánaalkalmazása által érhető el a felszabadulás. Ezt a bizonyos filozófiátkarma-gjána-szamuccsajánaknevezik, ami arra utal, hogy a felszabadulás a tudáson és cselekvésen keresztül érhető el. Ezt a filozófiát T. Krishnamacharya is elismerte, és ő is a Védántakritikusa volt.
A Hatha-jóga Pradípikácímű tantrikusszöveg szerint, ha a pránaegyszer belép a központi vezetékbe (szusumnába), akkor megfékezi az elmét (manónmaní) és lecsillapítja azt (2.41-42). E cél elérése érdekében különböző kumbhakákat, vagyis légzésvisszatartásos pránájámákatjavasol. Ugyanezt állítja Srínivászajógí a Hatharatnávalícímű szövegben (2.3-4). A Hatha-jóga Pradípikánémileg rávilágít arra, hogy pontosan milyen összefüggés van egyrészről a meditáció, és annak célja, a felszabadulás, másrészről a pránájámaközött. A Pradípikákijelenti, hogy tizenkét pránájámaalkot egy pratjáhárát(az ötödik tag), tizenkét pratjáháraegy dháranát(a hatodik tag), tizenkét dháranáegy dhjánát(a hetedik tag), tizenkét dhjánapedig egy szamádhit(a jóga nyolcadik tagja és csúcspontja) (1.36-37). Azt is kijelenti, hogy azok, akik a gjánáról(tudásról) beszélnek, anélkül, hogy megszilárdították volna a pránájukata pránájámasegítségével, képmutatók (8.15), és csak azt tekinti felszabadultnak, akinek a pránájanem mozog belégzés és kilégzés közben (10.36). Itt ismét azt látjuk, hogy a pránájámábanelért eredmények alapján határozzák meg a jógi misztikus képességeinek mértékét, hogy megkülönböztessék a sziddhit(tökéletességet) elért jógit az advaita védántinoktól, akik mindig a tudásukkal büszkélkednek, de sokszor csak forró levegőt lehelnek ki (ironikusan szólva)."