Újabb részlet a szakdolgozatomból:
"4. fejezet
"4. fejezet
Pattabhi Jois az astánga vinyászáról
Sokakban felmerül a kérdés, hogy milyen régi múltra vezethető vissza az astánga-jógahagyománya. Induljunk ki abból, hogy a Jóga-darsana, vagyis a jóga tanait összefoglaló filozófiai iskola megalapítója, Patandzsali a Jóga-szútrákbanfoglalta össze a rádzsa-jógaalapvető tanításait, amelyet később a „klasszikusnak” tekintett három mű, a Hatha-jóga Pradípiká, a Gheranda-szanhitáés a Siva-szanhitászerzői egészítettek ki a hatha-jógávalkapcsolatos tanokkal. A Jóga-szútrákkeletkezését körülbelül 2000 évvel ezelőttre teszi a történettudomány, a különböző vélemények szerint Kr.e. 300 és Kr.u. 300 között bármikor keletkezhetett1. Mint már korábban említettük, a Jóga-szútrainkább csak szellemiségében kapcsolható az astánga vinyásza rendszerhez, hiszen az ászanákvégzéséről vajmi kevés részletet közöl.
A fentebb említett három másik, kifejezetten hatha-jógávalfoglalkozó írás pedig jóval későbbi keletkezésű, Feuerstein szerint a Hatha-jóga Pradípikát1350-ben írták, a Gheranda-szanhitáta 17. század második felében, míg a Siva-szanhitáa 18. század második felében keletkezhetett2. Vagyis maguk a művek alig pár száz évvel előzték meg Krishnamacharya korát, akitől Pattabhi Jois közvetlenül tanulhatta az astángarendszer alapját képező ászanákatés vinyászákat.
Ha a történészek által bevett datálási rendszert követjük, akkor Feuerstein szerint a legkorábbi upanisadok(Svétásvatara, Katha) Kr.e. 800-600 körül keletkeztek, míg a későbbi, kifejezetten jógával foglalkozó upanisadoklejegyzését Kr.u. 900-1200 közé teszi3. Ezekben az upanisadokbanmár számos olyan elem felbukkan, amelyeket a későbbi hatha-jóga, illetve tantrikusiratok is taglalnak. A legrégebbi keletkezésűnek a Rig-védáttekintik, amelyet Ronald Steiner 8000 évesnek tart4. Pattabhi Jois személyes közléseire hivatkozva azt állítja, hogy a Szúrja-namaszkáraA kilenc vinyászájánakszáma megegyezik a Jadzsur-védábantalálható Aruna mantraszótagjainak számával, míg a Szúrja-namaszkára B tizenhét vinyászájánakszáma megegyezik a Rig-véda Mahá Saura mantrájának szótagszámával. Persze ez lehet véletlen egybeesés is, főleg azt figyelembe véve, hogy a legtöbb jógatradícióban tizenkét elemből álló szúrja-namaszkáraváltozatokat ismernek és gyakorolnak. Feuerstein egyébként Kr. e. 4000-2000 közé teszi a Rig-védaés Kr.e. 1500-500 közé a Jadzsur-védakeletkezését5.
Egy kísérletet látunk tehát arra, hogy az astánga vinyásza rendszer autentikusságát egészen a legrégibb Védákig vezessék vissza. Természetesen ez nem elegendő bizonyíték arra, hogy 5-8000 évvel ezelőtt is már ismertek voltak az astángarendszer sorozatai, azt meg végképp nehéz lenne alátámasztani vele, hogy e távoli múltban is ugyanígy gyakorolták a jógát a bölcsek.
Az írásos forrásokon kívül legfeljebb az ábrázolásokra hagyatkozhatunk, ami az ászana-gyakorlásősiségét illeti. A legrégebbi, jógapóznak felfogható ábrázolások a Mohenjo-daro-i és harappai lelőhelyekről kerültek elő, bár számos tudós kétségbe vonja ezek egyértelmű kapcsolatát a későbbi hatha-jógaírásokban részletezett ászanákkal. Singleton Kr.e. 2500-ra datálja ezeket a leleteket6.
Pattabhi Jois azonban egy másik írásra is hivatkozott, amit közvetlenül az astánga vinyásza jógaforrásának jelölt meg, mégpedig a Vamana Rishinek tulajdonított Yoga koruntát, melynek legendás történetét a következő fejezetben részletezem."
1Iyengar 2001: 11. old.
2Feuerstein 2001: 266-267. old.
3Feuerstein 2001: 261. ill. 264. old.
4 http://www.ashtangayoga.info/practice/tradition/traditionsroots/
5Feuerstein 2001: 258. ill 260. old.
6Singleton 2010: 25. old.