"Második összekötő rész
Ez a második összekötő rész három pózból áll: bakászana, ami egy apánikus(energetikailag lefelé áramló) erősítő póz, és két gerinccsavarás, a bharadvádzsászanaés az ardha-matszjéndrászana. Ez a rész választja el a hátrahajlító sorozatot a láb-a-nyak-mögötti sorozattól. Emlékezzünk rá, hogy az egyetlen láb-a-nyak-mögötti pózt az első sorozatban egy majdnem ugyanilyen rész előzte meg (két gerinccsavar és két erő-póz), míg a harmadik sorozatban a kartámaszokat és a hátrahajításokat egy haladó gerinccsavarásokból és apánikuserő-pózokból álló rész választja el.
A bakászanaellensúlyozza a hátrahajlító sorozatot, és a pásászanáhozhasonló apánikushatással rendelkezik, mely megelőzte a hátrahajlító sorozatot. Mivel kifotikuserőt kell alkalmaznunk a pózban, így semlegesítődik a túlzott hátrahajlásokból fakadó feszültség az alsó hátban, és a bandhákaktiválódnak az utána következő láb-a-nyak-mögötti sorozathoz. A csavarások biztosítják az ideális kapcsolatot a hátrahajlítások és a láb-a-nyak-mögötti pózok között, mivel pránikus-lordotikuselemek (mint a hátrahajlításokban), és apánikus-kifotikuselemek (mint a láb-a-nyak-mögötti pózokban) egyaránt vannak bennük.
Bakászana(darupóz)
Dristi:Orrhegyre
Áttekintés:A bakászanaegy fontos ellenpóza az éppen befejezett hátrahajlító sorozatnak. Aktiválja a törzsfeszítő izmokat és ellensúlyozza a túlzott hátrahajlást. Ugyanakkor megalapozza és előkészíti az ezután következő láb-a-nyak-mögötti sorozatot.
Vinyásza számolás – A változat
Szapta:Belégzésre ugorjunk előre félig guggoló helyzetbe, a lábak épp hogy a kezeink mögött érjenek földet. Hajlítsuk be a karjainkat, és lábujjhegyekre emelkedve, illesszük a térdeinket a hónaljunkba! Ellenőrizzük, hogy a térdeinket használjuk, és nem a sípcsontokat, és hogy egészen a hónaljakba helyezzük el, és nem le az alkarok középvonalára. Inkább az az érzésünk, mintha a karokkal átfognánk a térdeket, mint az, hogy a térdünket felfelé visszük a karjainkon. Ez az akció aktiválja a vállstabilizáló izmokat és erős támaszt biztosít ehhez a kartámasz-pózhoz. Mivel a teljes testsúlyunkat megemeljük, a váll- és karizmaink segítségével, a vállízület stabilizálása elengedhetetlen. Húzzuk egymás felé a lapockákat, húzzuk lefelé a hátunkon, és tapasszuk a bordakosárhoz. Ezek az akciók aktiválják a vállstabilizáló izmokat, a romboidot és a középső trapézizmot, az alsó trapézizmot és a széles hátizmot, valamint a serratus anteriortés a subscapularisizmot. Ellenőrizzük, hogy tudatosan megfeszítjük-e a vállunkat, mielőtt ráhelyezzük a súlyt. Nem számítsunk arra, hogy valamilyen csoda folytán vagy isteni beavatkozásra fognak elkezdeni dolgozni. Vállaljunk felelősséget a vállainkra. Ha nem használjuk megfelelő mértékben a stabilizáló izmokat, akkor valószínű, hogy egyensúlyzavar fog kialakulni az elülső és hátsó oldalak között, vagyis ól sokat fogjuk használni a mellizmokat. Ez pedig vállsérülésekhez vezethet, ahogy korábban már részleteztük.
Még mindig belégzésre, vigyük előbbre a súlyunkat az ujjhegyek felé, és emeljük fel a lábainkat. érintsük össze a nagylábujjakat, és húzzuk fel a sarkainkat minél közelebb az ülőcsontokhoz. Most egyenesítsük ki a karjainkat, és a légzés és a bandháksegítségével emeljük meg az ülőcsontjainkat, amilyen magasra csak tudjuk. Ez a mozdulat erősen hagyatkozik az elülső deltaizomra, a széles hátizomra és az alsó trapézizomra. Fejleszti a képességünket a lapockák stabilizálására.
Ahhoz, hogy ilyen magasra emeljük az ülőcsontokat, miközben a térdeinket a hónaljban tartjuk, erőteljesen meg kell feszítenünk a törzsünket. A hasizmokat is meg kell erősíteni, ami a hátraugrásokat és előreugrásokat is segíti. Meg fogunk lepődni, hogy mennyire hasznos ez a póz, ha magasra emeljük a medencét és kiegyenesítjük a karjainkat. Tartsuk ki a bakászanátöt légzésig és nézzünk az orrunkra.
Astau:Belégzésre emeljük a térdeinket még magasabbra a karjainkon, ha lehetséges. Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába.
Nava:Belégzésre felfelé néző kutya.
Dasa:Kilégzésre lefelé néző kutya."