"További elemzésünk szempontjából megelégedhetünk a Siva-szanhitábantalálható felosztással: mantra-jóga, hatha-jóga, laja-jógaés rádzsa-jóga1. Ezek közül a mantra-jógátegyesek a bhakti-jógagyakorlatai közé sorolják, bár nagy általánosságban elmondhatjuk, hogy sokan sokféle motivációval és megértéssel ismételnek különböző védikus, vagy szanszkrit mantrákatrendszeresen, ezért ez a kategória is sok átfedésben van a többivel. A laja-jógáta legtöbbször a tantra-jógávalvagy a kundaliní-jógávalhozzák kapcsolatba, mivel gyakorlói belső mentális és energetikai technikákat alkalmaznak az elme lecsendesítése és a szamádhiállapotának elérése érdekében. Egyes tradíciók krijá-jógánakis nevezik ugyanezt. A rádzsa-jóga, vagyis királyi jóga a legtöbbször a Patandzsali Jóga-szútráibanis leírt, gyakorlásában dominánsan a meditációra (szamjama) hagyatkozó, a szamádhilegmagasabb szintjét megcélzó folyamatot jelenti. Nyilván ez is átfedésben van a hatha-és a laja-jóga kategóriáival is.
A hatha-jógaugyanennek a nyolcfokú rendszernek az alsó fokaira helyezi a hangsúlyt, és dominánsan a jamaés nijamaelveinek hangsúlyozása mellett az ászanákés a pránájámagyakorlására fókuszál. Habár a “hatha” kifejezést esetenként “erőteljes”-nek is fordítják2, e fogalom másik ismert magyarázatát Pattabhi Jois tollából olvashatjuk:
“...a ha a szúrja-nádíra, a thapedig a csandra-nádíravonatkozik. A prána[lélegzet] irányítását, amely ezen a két nádínkeresztül áramlik, hatha jógánaknevezik.”3
Vizsgálatunk tárgya a Pattabhi Jois által létrehozott astánga vinyásza jóga rendszere lesz, amelyet ő maga, bár filozófiailag Patandzsali nyolcfokú rendszeréhez köt, szintén a hatha-jógaegyik irányzataként határoz meg. Ez a későbbiek során egyértelművé is fog válni az alapján, hogy Pattabhi Jois az ászana-gyakorlást hangsúlyozta az oktatásában, bár a jamaés nijamaerkölcsi elveire is részletesen kitér könyvében. A pránájámagyakorlását, amely szintén a hatha-jógarésze a tradíció szerint, sokkal kevésbé hangsúlyozta, bár nem zárta ki az általa alkotott jógarendszerből.
Pattabhi Jois (1915-2009) mestere Thirumalai Krishnamacharya (1888-1989) volt, aki pedig Ramamohan Brahmacarit jelölte meg mesterének. Az ő előző mestereiről nem sok mindent tudunk. Érdekes módon Krishnamacharya legismertebb tanítványai, nevezetesen Pattabhi Jois, B.K.S. Iyengar, T.K.V. Desikachar és Srivatsa Ramaswami, bár ugyanattól a mestertől tanultak, tanításait más és más aspektusból adták tovább, így az ő iskoláikat most már tulajdonképpen külön irányzatoknak tekintik a hatha-jógánbelül: astánga vinyásza jóga(Pattabhi Jois), Iyengar-jóga, vinijóga(Desikachar) és vinyásza krama(Ramaswami).
A szakdolgozat szerzője saját maga Pattabhi Jois tanítványaitól sajátította el az astánga vinyásza jóga rendszerét, és ezért választotta kutatása tárgyául ennek a rendszernek a történelmi hátterét, hiszen a kialakulásában szerepet játszó körülmények ismerete lehetőséget ad arra, hogy a rendszer gyakorlói még mélyebben megismerjék és megértsék saját rendszerüket, és annak kapcsolatát más hatha-jógairányzatokkal, főleg azokkal, amelyeket szintén Krishnamacharya tanítványai hoztak létre. A következő fejezetekben ezeket a tényeket és feltételezéseket fogjuk feltárni és megvitatni."
1Siva-szanhitá, 5.9., Singh 2004: 213. old.
2G.P.Bhatt: Prologue, IX. old., Singh 2004.
3Jois 2002: 17. old. A szúrja-nádí a pingalá, vagyis a Nap-energiavezeték, amely a jobb orrlyukból kiindulva a gáttájék felé tart, a gerincoszlopban található központi energiavezeték, a szusumná-nádí körül körbetekeredve. A csandra-nádí pedig az Ídá, vagyis a Hold-vezeték, amely hasonlóképpen helyezkedik el, csak a bal orrlyukból indul ki.