Legalábbis én a következőképpen értem a dolgot: a mi földi világunkban ugye három irányt, kiterjedést ismerünk. Én azonban a sámán-utazásaim során is hasonló módon tapasztalom a dolgokat, vagyis a három dimenzió valahogy mindenhol alap. Sőt, a puránikus leírások, vagy a sámán-beszámolók is hasonló módon fogalmaznak: lent-fent, kint-bent, elöl-hátul, jobbra balra, stb. Persze azt el tudom képzelni, hogy mondjuk a magasabb szférákban a tér és a három dimenzió átjáthatósága nagyobb, vagyis szellősebb az egész, és a tér egyes pontjai közvetlenül összekapcsolhatók. Ilyen megélésem volt már a Nap belsejével kapcsolatban.
Visszatérve Drunvalo elméletére: a földi létszférában minden lénynek van egy alap hullámhossza, ez 7,23 cm. Ennek hang-megfelelője az Óm mantra. Én úgy képzelem el a magasabb dimenziókat, mintha egymásra rétegzett világok lennének, vagy "párhuzamos" valóságok, amelyek között tudnak közlekedni a megfelelő tudatossággal rendelkező személyek, és mindenhol az ott szükséges testet vagy létformát tudják felvenni. Drunvalo szerint, ha magasabb dimenzióba akarunk emelkedni, akkor nem kell mást tennünk, mint rövidíteni a hullámhosszunkat, vagyis az össz rezgéseink frekvenciáját kell növelni. Ő ezt oktávokhoz és hangmagasságokhoz hasonlítja, mivel a hang is egy hullám.
Tehát a mi tudati és érzékelési szintünkön is leképezhetőek ezek a dimenziók, például hangfrekvenciák, elektromágneses hullámok, fényhullámok, agyhullámok, vagy bármilyen egyéb rezgés formájában. Nos, legutóbbi sámándobos utazásomon pontosan ezt a kérdést tettem fel az erőállataimnak, hogy miképpen lehet dimenziót váltani. Erre közölték, hogy én azt már nagyon jól tudom, mert többször megcsináltam. Mi tagadás, érdekes helyekre jutottam el már a révüléseim során, miközben a fizikai testem itt volt a földön. Tehát a kulcs a meditáció, vagyis a tudat módosítása, a transzállapot elérése bizonyos meditációs tárgyra fókuszálva. Ezáltal az elménk rezgésszintje megváltozik, és kapcsolatba tudunk lépni azzal a szinttel.
Például a szanszkrit Gájatrí mantra első négy szava az Óm Bhúr Bhuvah Szvah bídzsa-mantrák. Az Óm ezek szerint a Földet jelöli, mivel itt mindennek ez az alap rezgése (persze ugyanakkor az isteni mag is benne van, mert Isten mindenhol jelen van), a Bhú a Naprendszerre vonatkozik és a benne található bolygókra, a Bhuvah a Tejútra, a Szvah pedig az Androméda galaxisra. Legalábbis így mondta a sasom, miközben én azért csillagászatból nem vagyok olyan erős. El is hívott magával, hogy megyünk az Andromédára.
Elég gyorsan ott teremtünk, és megérkeztünk egy bolygóra, amiről azt mondta, hogy Hathor a neve. A bolygó felettébb érdekes volt, megpróbálom leírni. A fények melegek és ragyogóak, és nem tudtam megállapítani, hogy hány nap volt az égen, de a szivárvány minden színében tündökölt minden, és csillámok itatták át. Mint a Disney-tündérmesékben. Voltak árnyékok, de csak azért, hogy kiemeljék a színeket, és nem azért, hogy sűrű sötétet teremtsenek. Amellett, hogy a fény látszólag más törvényeknek engedelmeskedett, mint nálunk (például itt mindennek egy meghatározott színe van, ott pedig színjátszó), a természeti jelenségek is nagyon légiesek és egymásba átfolyók voltak. A szivárvány például átfolyt felhőbe, majd vízbe, majd egy habos cukorsüvegre emlékeztető hegybe. Tehát az anyag sűrűsége sem volt olyan fix, mint nálunk. Itt a hegy az kőből van és nehéz, a felhő meg párából van és könnyű, puha. Ott az anyag úgy alakul, ahogy éppen szeretnénk. Technológiai cuccokat nem nagyon láttam, az ott élő fejlett lények inkább az akaratukkal irányították a környezeti megnyilvánulásokat, testi szükségleteik szinte nem voltak. Az alakjukat és a testűk "sűrűségét" is tetszés szerint tudták változtatni. Egy főnök-szerű lény lépett kapcsolatba velünk, valami főpap lehetett vagy ilyesmi. Anik vagy hasonló volt a neve. Nem is tudtam pontosan meghatározni, hogy hány feje és szeme volt, de telepatikusan kommunikáltunk. Sok mindent megtanított. Azt mondta, hogy a Földre és más bolygókra a szivárvány segítségével szoktak eljutni, és azok előtt jelennek meg finom fizikai testükben, akik a meditáció segítségével már felemelték a rezgésszintjüket. A legtöbb fejlett kultúrában voltak olyan papok, tanítok, akik előtt megjelentek és tanították őket Istenről, erkölcsről és a világról. A sumér, egyiptomi, maja, indiai, a proto-európai kultúrában is ott voltak, és a legutóbb a tibeti szerzeteseket látták el tudással.
A hang és az elme koncentrációja a kulcs ahhoz, hogy megnyíljunk a magasabb dimenziók és Isten felé. Anik azt is elmondta, hogy a Földön számtalan formában imádják Istent, és az ő világukban is számtalan formában tisztelik Istent, de valójában egy az Isten, csak más és más módon jelenik meg. Azt mondta, hogy a sumérok Uruk városában az ő útmutatásaik alapján tisztelték Istent, de az összes többi földi megnyilvánulás különbözik az ő istenségeiktől. A fenti képen az egyik Uruk-beli templomb dobormű látható.
A napokban volt egy álmom, amikor találkoztam a mesteremmel, aki beavatott a Krisna-tudatba és a Gauranga Das nevet adta nekem. Nagyon mérges volt rám, és helytelenítette a dolgokat, amikkel foglalkozom. Megkérdeztem Anikot, hogy miért volt ennyire elutasító. Anik azt mondta, hogy sok megvilágosodott mester élt a Földön az elmúlt korokban és most is sok van, de mind másképpen látják az Igazságot, és más szerepet töltenek be Isten tervében. Azokat a tanítványokat, akik hozzájuk jönnek, szintén a saját tervük, feladatuk végrehajtásában szeretnék lefoglalni. És mivel én most kiléptem az ő tervéből, és átléptem Oguz tervébe vagy feladatkörébe, ő ezt rosszallotta. De nem kell aggódnom, mert mindenki a szabad akarata által meghatározott utat járja, és ha lelkiismeretesen dolgozom, akkor minden problémám meg fog oldódni, és fontos szerepet tölthetek be az emberek "ébresztgetésében".
A múltkoriban posztolt dobon található szimbólumok is foglalkoztattak mostanában, és Anik azt mondta, hogy ez az ő kommunikációs nyelvük, de még fejlesztenem kell a rezgésszintemet, hogy fel tudjam fogni. Egyelőre csak azokat a fogalmakat tudom befogadni, amik a külsődleges tudásszerzési folyamataimhoz is kapcsolhatók. De ez egy korlátozás. Magyarul nem úgy kell értelmeznem a szimbólumokat, mint egy antropológusnak, hanem ha a tudatom kellőképpen megtisztult, akkor magától értetődő lesz a jelentése. Megmutatott egy szimbólumot, ami mintha egy kis arany ékszer lett volna a kezében. Térbeli alakzat volt, amiből csak két dimenzió volt látható a dobon. És ha belepillantottam a szimbólum belsejébe, akkor fraktálszerűen kanyargott az egész, arra utalva, hogy térben nem behatárolható a szimbólum és a jelentése sem. Úgyhogy majd lassan ez is a helyére kerül. Szokásomhoz híven persze ahogy vége lett a dobolásnak, leültem az internet elé, ás rákerestem az elhangzott kulcsszavakra, amitől kissé persze zavartabb lettem. Néha jobb, ha az ember a belső intuíciójára hallgat, és azt is kockáztatja, hogy zizinek nézik, amikor leírja az élményeit, hiszen mindenki a maga világnézeti korlátai által alkotott univerzumban él. Én is, bár mostanában eléggé erősen feszegetés alatt vannak a jól megszokott kis kereteim. Ennyit találtam például a Hathorokról (állítólag földön kívüli faj, és lehet, hogy az Andromédáról jöttek a Szíriuszon keresztül, és ők tanították meg Hathor óegyiptomi istennő imádatát is az embereknek):
"Az egyiptomi mellett kapcsolatot teremtettek a tibeti lámákkal is a tibeti buddhizmus kialakulása idején. A Hathorok tanítása az alapja a tibetiek hang használatával kapcsolatos egyedi technikájának és gyakorlatának. A korai földi kultúrákkal is érintkezésbe léptek."
Hogy ez miért pont azután jön be az életembe, hogy elkezdtem hangtálakkal gyógyítani, az gondolom nem véletlen.
