"Az összes erő egyensúlyának elvét a Kundaliní működésében is megfigyelhetjük. Például az öt váju (életlevegő), vagyis a prána, apána, vjána, udánaés szamánaösszessége zéró, és ezért nem hajlamos a Kundaliní magától felemelkedni. Az apána a lefelé irányuló erő, amely a felfelé irányuló pránaés udána vájukkal ellentétesen hat. Azonban, ha önmagában nézzük, az apána a saját ellentettjét, az apána gatit is tartalmazza. Miközben a fő, durva apánikus erő lefelé irányul, van benne egy felfelé irányuló erő, egy finom áramlat, egy felfelé szívó hatás, amit az erőteljes lefelé zúduló áramlat hoz létre.
A Bhagavad-gítá is beszél erről az apána gatiról, amikor kijelenti: „Vannak, akik a pránát az apánába, az apánát pedig a pránába ajánlják és ezt pránájámának nevezik.” (4.29). Ez a vers azt sugallja, hogy a belégzésben és kilégzésben található belső negáción meditáljunk annak érdekében, hogy felülemelkedjünk a polaritásokon és a radzsasz (belégzés), valamint a tamasz(kilégzés) szélsőségein.
Az apána gati megszelídítése akkor hasznos, ha madártávlatból szeretnénk szemlélni az emberi életet. Isten azon tettét, amikor számtalan formába és megnyilvánulásba terjeszti ki magát, Saktinak nevezik, a kegy alászállásának a teremtésbe. Ez az erő s tartalmazza saját negációját, a Kundalinít. A Kundaliní Isten visszatérése a saját állapotába, vagyis a gerinc alján elhelyezkedő isteni teremtő erő visszatérése az isteni tudatba a szahaszrárában. Semmi más, mint a hazatérés önmagunkhoz. Ahhoz, hogy ezt megtegyük, fel kell szabadítani az apánánbelüli felfelé irányuló áramlatot, az apána gatit.
Az apánán belül található felfelé áramló erő felszabadítása alkotja a Kundaliní negyedik motorját. A hatrészes fel-fel hullám formájában működik, melyre már utaltunk a negyedik fejezetben, de itt most részletesen elmagyarázzuk.
16a Gyakorlat: az apána gati elérése
Kezdjük a megszokott meditációs pózunkban és használjuk a megszokott meditációs eszközöket, mint a múla bandhát. Lélegezzünk végig a központi vezetéken (szusumnán), melyet tűzvörösként képzeljünk el. Kövessük a lélegzet mozgását belégzéskor a gáttól a koponya közepéig, kilégzéskor pedig a koponyától a gátig. Érezzük, hogyan leszünk ettől radzsaszikusak a belégzés során és tamaszikusak a kilégzés során. Most különítsük el a tudatosságunkat a légzéstől. Miközben a belégzés felfelé mozog a gáttól a koponyáig, engedjük a tudatosságunkat lefelé ereszkedni a koponyától a gátig. Ahogy a kilégzés végighalad a fejtől a farkcsontig, engedjük felfelé emelkedni a tudatosságot a gerinc tövétől a fejig. Vegyük észre az egyensúlyt és a visszatérést a középpontba, amit ez előidéz az elménkben! Az elmét a légzés ereje billenti ki az egyensúlyából és a tudatosság segítségével kiegyensúlyozhatjuk, ha tudjuk, hogyan ellensúlyozzuk a légzés erejét."