"Jóga-szútra negyedik fejezet – A felszabadulásról
4.1. dzsanmausadhi-mantra-tapah-szamádhidzsáh sziddhajah
dzsanma– születés; ausadhi– gyógynövények; mantra– mantrák; tapah– lemondás; szamádhi– szamádhi; dzsáh– abból származó; sziddhajah– a sziddhik.
A természetfeletti erők (sziddhik) elérhetők az előző születés, gyógynövények, mantrák, lemondások és a szamádhiáltal.
Azt, hogy miképpen származnak ezek az erők a szamádhiból, a harmadik fejezetben áttekintettük. Ugyanezekre az erőkre más módszerekkel is szert lehet tenni, de ez esetben nem tekinthetők jógikus erőknek. Patandzsali négy különböző módszert sorol fel a misztikus erők megszerzésére a szamádhin kívül. Hierarchikus sorrendben sorolja fel őket, a legalacsonyabb formával kezdve.
Az erők megszerzésének első módszere a születésen keresztüli. Bizonyos gyermekek különleges adottságokról tesznek tanúbizonyságot születésükkor. Ezeket csak úgy értelmezhetjük, hogy előző életükben tettek szert rájuk. Mozart rendkívüli zenei képességét, amivel négy éves korában rendelkezett, így kell értelmezni.
A második módszer az erők megszerzésére a gyógynövények, vegyszerek és drogok alkalmazása. Vjásza siet leszögezni, hogy ezt a módszert a démonok világában használják. H. Aranja megemlíti a boszorkányok főzeteit, amelyek által el tudták hagyni a testüket. Sankara a szómát említi, azt az italt, amely a Védákban is említve van, és amely által a félistenek (dévák) elérték a halhatatlanságot. Egy érdekes kutatás, amelyet R. G. Wasson publikált, annak valószínűségére utal, hogy a védikus szóma azonos lehet az Amanita muscariagombával, amelyet a szibériai sámánok is használtak.
Egy másik indiai hagyomány a rasza-sziddhákról beszél, akik az európai alkimistákhoz hasonlóan gyógynövényeket és drogokat használtak az erő megszerzéséhez és az élethosszuk növeléséhez. James Gordon White történelmi bizonyítékokról beszél, amelyek szerint egyes indiai jógik több, mint 275 évig éltek a megtisztított higany és a pránájáma együttes alkalmazása által. Vigjánabhiksu megemlíti a folyamatot, amelyben gyógynövények alkalmazásával arannyá lehet változtatni alacsonyabb rendű anyagokat. A rasza-sziddhákés az alkimisták is törekedtek erre.
A következő, Patandzsali által említett módszer a mantra. A jógában ezt a módszert főként a pratjáháraés a dháraná szintjein alkalmazzák. A pránaváról(Ómkáráról) például azt mondják, hogy a Legfelsőbb Lény (Ísvara) ejtette ki. Az upanisadok számos helyen kijelentik, hogy ha ezt a mantrát ismételjük és halljuk, akkor megismerhetjük a Legfelsőbb Lényt. A krijá-jógamásodik tagja Patandzsali tanítása szerint a szvádhjája, amelybe a mantrák ismétlése is beletartozik.
A mantrák használatának ez a módszere azonban, amit ez a szútra említ, különbözik a jógikus megközelítéstől. Itt a mantrát varázsigeként használják valamilyen előny megszerzésére. Az Atharva-védában sok, különböző eredményeket hozó varázsige van említve, de egyik sem eredményezi az önvaló megismerését. A vágy egyetlen tárgya ebben az esetben a varázserő megszerzése.
Az utolsó, ebben a szútrában említett nem-szamádhikusmódszer az erők megszerzésére a lemondás (tapasz). Ez a módszer örvendett a legnagyobb népszerűségnek az indiai történelem során. Ardzsúna a Himalájába ment, hogy tapasz végzésével növelje harci képességeit; Rávana, a démonikus király is lemondáson keresztül jutott erejéhez; és Bali, a démonok királya is ugyanezzel a módszerrel tett szert a hatalmára. A lemondások ilyen jellegű használata nem a jóga része, mivel a jógi nem hatalomra, hanem a felszabadulásra törekszik. Patandzsali jógájában a lemondás a krijá-jóga első ága, és azzal a céllal közelítendő meg, hogy függetlenné váljunk a külső stimulusoktól. Az úr Krisna visszautasítja a misztikus erő megszerzése céljából végzett önkínzást, amikor azt mondja a Bhagavad-gítában: „Azok, akik kínozzák a testet, feldühítenek engem, a [testben] lakozót.”
Ezért a jógi alacsonyabb rendűnek látja ezt a négy módszert az erő megszerzésére. Azért alacsonyabb rendűek, mert ezekben az esetekben az erő megszerzése mindig új karma létrehozásához vezet."