"3.51. tad-vairágjádapi dósa-bídzsa-ksajé kaivaljam
tat– az; vairágját– elkülönülés által; api– még; dósa– hiba; bídzsa– mag; ksajé– megsemmisülése miatt; kaivaljam– felszabadulás.
A legfelsőbb elkülönülés által, még a fennhatóság és a mindentudás iránt is, a jövőbeni karma magjai megsemmisülnek, ami szabadságot (kaivalja) eredményez.
Az előző szútrában leírt fennhatóság állapotát fel kell áldozni annak érdekében, hogy szabaddá váljunk. Ha ragaszkodunk a hatalomhoz, az egó felemelkedik, és azt mondja, hogy Én vagyok az, aki hatalommal bír. Az átmenetivel történő azonosítás pedig visszataszít bennünket a feltételekhez kötött létezésbe. Minden erő és minden tudás átmeneti, mivel maga az intellektus is átmeneti.
Vjásza elmagyarázza, hogyan jön létre ez a legfelsőbb elkülönülés (vairágja). A jógi megvalósítja, hogy a diszkriminatív tudás felébredt az intellektusban, és annak a tulajdonsága. Mivel az intellektus változó és átmeneti, nem más, mint a gunákmegnyilvánulása. Patandzsali ezt azáltal fejezi ki, hogy szattvának nevezi az intellektust, ami nem más, mint a három guna egyikének neve. A jógi tudja, hogy a gunák csak a tudatlanságunknak köszönhetően kezdték megnyilvánítani a világot. Így a diszkriminatív tudást tekinthetjük a az utolsó láncszemnek abban a hosszú láncolatban, ami a tudatlansággal (avidjá) kezdődött.
Ha ezt megértette, a jógi megvalósítja, hogy a tudat örök, sérthetetlen, és örökre szabad, mivel egyáltalán nem befolyásolja a diszkriminatív tudás vagy az intellektus jelenléte vagy hiánya. Ebből a megvalósításból az intellektustól való teljes elkülönülés származik, ami megszakítja az illuzórikus köteléket a tudat és a feltételekhez kötött lét között.
Az intellektustól való elkülönüléssel együtt jár a cselekvés-érzet feloldódása, vagyis megszűnik az illúzió, hogy mi vagyunk a cselekvők. Azt a jövőbeni karma és az újraszületés magjainak megsemmisülése követi. Az összes kötelék megsemmisüléséből a kozmikus tudat, vagyis a kaivaljaállapota származik."