Patandzsalí szerint a második klésa, vagyis szenvedést okozó tényezőaz aszmitá, vagy én-ség, egoizmus. Az aszmitá az avidjá, vagyis a tudatlanság következtében alakul ki, hiszen valamilyen módon tapasztaljuk azt, hogy létezünk, de nem tudjuk, hogy kik vagyunk valójában, vagyis nem ismerjük eredeti, spirituális természetünket, "tiszta egónkat". Így a feltételekhez kötött természetünk által diktált hamis azonosságokat vesszük fel egymás után. Mivel a feltételekhez kötött természetünk és a karmánk is állandóan változik, a hamis azonosításaink is ennek megfelelően váltogatják egymást. Vagyis nem állandóak. Míg, ha megismerjük eredeti természetünket, ami a tudat, akkor rájövünk, hogy az állandó és változatlan. Valójában a lélek az állandóságot, az öröklétet keresi, és a múlandóság, az átmenetiség szenvedést okoz neki. Ez majd a következőkét klésánál is nyilvánvaló lesz.
A tudat hamis azonosságai háromféle kategóriába eshetnek: az elsőa fizikai azonosítás, melynek során az ember azonosíthatja magát a testével és annak kiterjedéseivel vagy a hozzá tartozó tárgyakkal, az érzékszervei számára rendelkezésre álló, vagy általa birtokolt tárgyakkal. Például valaki jobbnak gondolja magát mint a másik, mert egy méregdrága sportkocsit birtokol. Ilyenkor az összehasonlításból is származhat szenvedés, mert ha másnak még drágább autója van, akkor őirigy lesz. A fizikai test átmenetisége és az ellene való közdelem is sok szenvedés forrása lehet, például a testkép- vagy evési zavarral küszködők esetében.
A második kategória a mentális azonosítás. Azonosíthatjuk magunkat az elménkben felmerülőgondolatokkal, érzelmekkel, állapotváltozásokkal, eszmékkel, ideológiai vagy vallási meggyőződéssel. Érdekes dolog, hogy akik erősen hisznek egy eszmében, legyen az akár politikai nézet, egy vallásos irányzat vagy életmódbeli sajátosság, gyakran hajlamossá válnak arra, hogy fanatikusan vitatkozzanak a nézeteikről, és kinevetik vagy lenézik azt, aki más állásponton van. Az ilyen jellegűfundamentalista mentális azonosítás sok konfliktusra adhat okot, sőt, mivel az elme is változik, előfordulhat, hogy a meggyőződésünk hirtelen megváltozik, és pontosan az eddigi ellentétét kezdjük gondolni vagy vallani.
Az egoizmus harmadik fajtája a kezdőspiritualisták sajátja, akik elméletben nagyon fejlettnek gondolják magukat, de a valóságban még nem szabadultak meg a hamis egó hatásától, és így a spiritualitásban is még hosszú utat kell bejárniuk. Ők a közbülsőállomásokat hajlamosak végsőállapotnak tekinteni. Gyakran idealizálják Istent és a hozzá fűződőviszonyukat, és megtapasztalásaikban sokkal több a képzelgés, mint a valós spirituális élmény.
Az egó rétegeinek lehámozása hosszadalmas feladat, nagy türelmet, őszinteséget és alázatot igényel.