"A Jóga-szútramodern kommentárjaiban a szanszkrit dhjánakifejezést meditációnak fordítják. Patandzsalí úgy határozza meg a dhjánát, hogy a tudatosság folyamatos áramlása a meditáló és a meditáció tárgya között és az információ folyamatos áramlása a meditáció tárgyától a meditáló felé. Jógikus értelmezésben tehát a meditáció nem csak az elme teljes kiürítését jelenti, mert ez a folyamat a különféle tárgy nélküli szamádhikban(aszampragjáta szamádhikban) következik be.
Ebben a könyvben úgy használtam a meditáció kifejezést, hogy fennmaradjon a homályos természete, amivel az angol nyelvben rendelkezik. Így az utolsó négy ág összességének folyamatára értem, de emellett a mély, koncentrált gondolkodás bármely formájára is.
1. rész
A hatha-jógatörvényei, avagy a meditáció fizikai dimenziója
A hatha-jógaa jóga fizikai dimenziója, és két főrésze a jógapózok és a légzőgyakorlatok. De a hatha-jóganem egy olyan irányzat, amely a jóga gyakorlását a fizikai aspektusra redukálja, vagy legalábbis történelmileg nem redukálta. A kezdetben csak az egy jóga volt, melyet néha Mahá jógának, vagy nagy jógának neveztek. Mielőtt ez a nagy jóga apró részeire töredezett, a hatha-jógaa fizikai iskolát jelentette, melyen minden jóginak keresztül kellett mennie. Azonban egyik jógi sem állt meg a hatha-jógaszintjén, vagy nem redukálta a jógát csupán erre a szintre. Így a hatha-jógaa jógikus oktatási rendszer „általános iskolája” volt. Hasonlóképpen, a rádzsa-jógaa Mahá jógameditációs iskolája volt, melyet minden jógi végigjárt az utazása valamelyik fokán. Ezt a modern középszintűoktatáshoz hasonlíthatjuk. A régi időkben senki sem kezdhetett bele az oktatásnak ebbe a szintjébe az alapképzés híján.
Hasonló módon tekinthetünk a bhakti-jógárais, mely a jóga odaadó rendszere, mint harmadszintűoktatás. Azután lehetett belekezdeni, hogy a jógi jártasságot szerzett a rádzsa-jógában, nem kezdhetett hozzá közvetlenül az általános iskola után vagy mindenféle előképzettség nélkül. Csak a modern történelemben szakadt meg a kapcsolat e rendszerek között és az emberek kizárólag az egyiket vagy másikat gyakorolják.
A Hatha-ratnávalícíműközépkori jóga-írás szerint nem érhetjük el a rádzsa-jógáta hatha-jógábanvaló jártasság nélkül (1.17). Ez az állítás azt jelenti, hogy a spirituális megvalósításnak van egy fizikai dimenziója, mely nélkül nem más, mint önhipnózis. Az ilyen önáltató hiedelem könnyen összedőlhet a soron következőkrízishelyzetben. A jógikat nem elégíti ki a hit, ők tudni akarnak. Mert ha csak hiszel, akkor honnan tudod, hogy a hited nem tévedés-e?"
