"A dósákat megváltoztató pránájámák
Az alábbi részben ismertetendő pránájámákés kumbhakákkifejezetten orvosi funkcióval rendelkeznek és ezért egy jógaterapeuta hivatott előírni őket, vagyis egy olyan személy, aki a jóga technikáit elsődlegesen terápiás és nem spirituális célzattal alkalmazza. Természetesen spirituális szádhanakéntis használhatóak, feltéve, ha figyelembe vesszük a gyakorló dósa-arányait. Mielőtt belevetjük magunkat ezekbe a technikákba, fontos megérteni a hatásaikat, mivel önmagában egyik sem képez kiegyensúlyozott gyakorlási formát. Mivel nincsenek kiegyensúlyozva, ezért használhatóak arra, hogy kezeljük és kijavítsuk a dósák meglévő egyensúlyzavarát. Terápiás megközelítésben a szúrja bhédanát a vátaés kapha csökkentésére; az uddzsájí kumbhakát a kapha csökkentésére; a csandra bhédanát, a sítalítés sítkarítpedig a pitta csökkentésére használhatjuk.
Ha terápiás céllal alkalmazzuk, akkor viszonylag rövid, nem túl intenzív gyakorlást szoktunk előírni. Ez teljességében eltér attól, amikor ugyanezeket a gyakorlatokat spirituális céllal alkalmazzuk. Ha elsajátította a nádí sódhanát, akkor a gyakorló használhatja ezeket a módszereket a Kundaliní felemelésére. Ebből a célból nagyon hosszú ideig gyakorolják őket és nagyon hosszú kumbhakákkal; így pedig a hatásuk is teljesen más. Például ezen pránájámák egyikének gyakorlása napi 10-15 percen keresztül alkalmazható a dósákegyensúlyának helyreállítására. Ha viszont ugyanezt a módszert a Kundaliní felemelésére szeretnénk használni, akkor napi egy-másfél órán keresztül kellene gyakorolni őket, más gyakorlatokkal egyetemben, amiket szintén hasonló terjedelemben kellene végezni. Az ilyen Kundaliní gyakorlást meg kell előznie az ászana, krijáés nádí sódhanaelsajátításának; ellenkező esetben a nádík finom rendszere nem lesz képes elviselni az emelkedő kígyóerő (Sakti) hatását.
Ezért tartsuk észben, amikor ezeket a technikákat megismerjük vagy alkalmazzuk, hogy ugyanazt a módszert az emberek két különböző csoportja kétféle helyzetben alkalmazhatja. Legyen egyértelmű, hogy mire szeretnénk használni, mivel itt nincsenek árnyalatai a szürkének. Vegyük például azt az esetet, hogy valaki egy jógaterápiás páciens, aki viszonylag kevéssé ismeri a jógát, de váta-túlsúlya van. Ebben az esetben napi tíz percben alkalmazhatjuk a szúrja bhédanát a vátacsökkentésére és az egyensúly visszaállítására. Ha ezt elértük, akkor nem dönthetjük el, hogy megváltoztatjuk a módszer célját és megnöveljük a szúrja bhédanát napi egy órára, hosszú kumbhakákkal. Ha szeretnénk ezt megtenni, akkor először el kell érnünk bizonyos szintű jártasságot az ászanában, krijábanés a nádí sódhanában. Ezt világosan meg kell érteni, mert e módszerek kettős célja miatt sok zavar van a felelősségteljes alkalmazásukkal kapcsolatban."