"Ebben a példában feltételezzük, hogy a fújtató légzést mindkét orrlyukon keresztül végzett kilégzéssel fejeztük be, és a kumbhakáta bal orrlyukon keresztül végzett belégzéssel kezdtük, hogy ellensúlyozzuk a keletkező agnit. Lélegezzünk be 8 másodpercen keresztül a bal orrlyukon, az ujjainkon és a mantra segítségével számolva. Utána lélegezzünk ki a bal orrlyukon keresztül 16 másodperc alatt. A kilégzés végén húzzuk össze a torkunkat, végezzünk egy színlelt belégzést és szívjuk be a hasüreg tartalmát a mellüregbe, majd hajtsuk végre a báhja(külső) uddíjánát. Ha kétségeink vannak, ismételjük át az instrukciókat a bandhákrólszóló fejezetben. Tartsuk ki a külső kumbhakáta báhja uddíjánával32 másodpercig. Utána lélegezzünk be a jobb orrlyukon keresztül 8 másodpercig, majd lélegezzünk ki a balon keresztül 16 másodpercig. Ismét alkalmazzuk a báhja uddíjánátés tartsuk ki a kumbhakát32 másodpercig.
Ha az előző belső kumbhaka-számolásunk 16:64:32 volt, akkor ennek a külső kumbhaka-számolásnak nem kellene gondot okoznia. Minden valószínűség szerint hamarosan képesek leszünk ismét növelni a 8:16:32 arányt. Ezután elvégezhetünk egy második kört a bhásztrikából, amit szintén két külső kumbhakakövet, vagy térjünk át a kapálabhátíra, amit a nádí sódhanakövet.
Ha már megismerkedtünk a számolással végzett külső kumbhakákkal, akkor a dzsálándhára bandhátis belevehetjük. Ez különösen akkor hasznos, ha hosszú külső kumbhakákatgyakorolunk. Megfelelően készítsük elő magunkat azáltal, hogy növeljük a szarvángászanábanés halászanábantöltött időt, mely pózok elősegítik e helyes dzsálándhára bandhapozíció kialakulását. Csak ebben az esetben lesz kész a nyakunk a plusz terhelésre. Ezen kívül, gyakoroljuk a külső kumbhakátközvetlenül az ászana-gyakorlás után. Nem szabad játszadozni ezzel az intenzív gyakorlással, és a testünknek teljes mértékben edzettnek kell lennie az ászana-gyakorlás tüzében, hogy el tudjuk viselni a gyakorlat pránikus intenzitását. Amikor a dzsálándhára bandhátgyakoroljuk a külső kumbhakaközben, emeljük olyan magasra a mellkasunkat, amennyire tudjuk, és húzzuk előre a vállainkat is, hogy a szegycsont és a kulcscsontok előre és felfelé mozduljanak és találkozzanak az állunkkal.
Ha itt már elsajátítottuk a külső kumbhakákat, akkor először belevehetjük az uddzsájíbaa belső kumbhakákkalegyütt. Ha ezt már megszoktuk, akkor átvihetjük a nádí sódhanábais, azzal a céllal, hogy elérjük az 1:4:2:2 végső arányát."