jogasaman.com

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"Sítkarí

A sítkaríazt jelenti, hogy „sziszegő hangú légzés”. A sziszegő hangot nem a fogakkal, hanem a nyelvünkkel hozzuk létre.

A Hatha-jóga Pradípikáezt a pránájámáta fontos kumbhakákközé sorolja a szúrja bhédanával, uddzsájíval, sítalívalés a bhásztrikávalegyütt (2.11-12), de más sásztrákmásodlagosnak tekintik a sítalíhozviszonyítva. A Pradípikáazt is mondja, hogy szinte halhatatlanná teszi a gyakorlóját (4.47). Srínivászajógí Hatha Ratnávalíjanémileg izgatottan kijelenti, hogy a sítkaríáltal olyanná válunk, mint a szerelem istene, és megszabadulunk a szenvedéstől (2.16-17). Dzsajatáráma Jógapradípjakájaazt javasolja, hogy csak nyáron gyakoroljuk a sítkarít, télen ne (481-485).

A sítkaríhatásai

A sítkaría sítalíremek helyettesítője azok számára, akik nem képesek összepödörni a nyelvüket. Csökkenti a pittátés a hozzá kapcsolódó betegségeket, mint a gyulladások, fekélyek, savasság és láz. A túlzott pittamiatt álmatlanságot is kezelhetjük vele. Emellett, úgy tartják, hogy fejleszti az intellektust. A sítkaríthasználhatjuk a kaphanövelésére, amikor az szükséges, és ebben az esetben kumbhakanélkül kell végezni. A letargiát, éhséget és szomjúságot is megszünteti. Ha helyesen tartjuk a nyelvünket, akkor a levegőt úgy tudjuk irányítani, hogy hűtse a szájpadlást, ami az amritakiválasztódását eredményezi. Az élethosszal kapcsolatos lelkes ígéretek, amiket a sásztrábantalálunk, ehhez a hatásához köthetők.

Ellenjavallatok

Ne gyakoroljuk a sítkarít, amikor a kaphamár amúgy is túl erős. Ne gyakoroljuk télen, amikor fázunk vagy amikor fent vagyunk a hegyekben. Ne gyakoroljuk akkor, ha szennyezett a levegő. Ebben a tekintetben hasonlít a sítalíhoz. Mivel ebben a légzőgyakorlatban kiiktatjuk az orr szűrőrendszerét, jobb lesz a hűsítő hatás, de könnyebben megfájdul a torkunk vagy fertőzést kaphatunk, ha rossz a levegő minősége."

Egy hete volt ez a verseny, de ma jutottam oda, hogy megírjam a beszámolót róla. Egyébként is el vagyok maradva a blogjaimmal, úgyhogy ez visszadátumozva jelenik meg. Idei harmadik versenyünk volt a Zagreb Open, négyen mentünk Budapestről. Örvendetes dolog, hogy összesen öt magyar kettlebell klub versenyzői vettek részt a zágrábi versenyen (Budapest, Kecskemét, Kiskunhalas, Fehérvár és Bonyhád), és sok érmet szereztünk a 100 versenyző között. A verseny nagyon színvonalasan és gördülékenyen volt megszervezve, negyed óránként kezdődtek a flightok, öt platformon, és mindenki tudta, hogy mikor következik. Az edzőteremnek volt egy udvara, ahol lehetett sütkérezni, bemelegíteni a kellemes tavaszi időben. A lökés és szakítás között volt elegendő pihenőidő, talán még túl sok is volt az a majdnem két óra. azalatt az ember könnyen kiesik a rajtkészültség állapotából és újra kell kezdenie a bemelegítést. Nekem váraqtlanul jól sikerült a lökés, 73 ismétléssel zártam, annak ellenére, hogy a technikámon még jócskán van mit javítani. Ez a két héttel korábbi 61-hez képest is szép haladás. A szakításban 120 volt a terv, de végül csak 98 jött össze, ez eggyel volt kevesebb a 2 héttel ezelőtti bonhyádi eredményemhez képest. Ezzel második helyet szereztem a 24 kg biathlonban, cazmai vetélytársam, Sasa Murahovski előtt, akit a következő versenyen mindenképpen szeretnék megelőzni.

Dávid szintén második helyet szerzett 120 lökéssel és 155 szakítással 16 kg-s biathlonban, Sanyi pedig első helyet szintén 16 kg-s biathlonban, 119 lökéssel és 192 szakítással. Mindketten szépen fejlődnek, Sanyi már 24 kg-val indul a következő versenyen. Velünk volt még Gál Emese is, aki Laci irányítása alatt edz, de néha le szokott jönni hozzám a BSK-ba, hogy pontosítsuk a technikáját. Mivel ő korábban versenyszerűen erőemelt, nagyon erős, és nagy jövője van a kettlebell sportban. Ez volt az első hivatalos versenye, ahol 2x12 kg hosszú ciklusban 89 ismétlést teljesített, ami pár napig világrekord is volt, bár azóta már meghaladták és jelenleg 94 ismétlés a világrekord az ő súlycsoportjában. De a versenyen első helyezést ért el. A dupla kettlebelles hosszú ciklus és biathlon idén kezdett terjedni a nők között is, bár valószínűleg arra még várni kell, hogy a világbajnokságon is megjelenjen a női számok között az egykezes szakítás mellett. Minden esetre a lányok nagyon lelkesek, sokan bevállalták a dupla hosszú ciklust. A verseny hivatalos eredményeit itt tudjátok megnézni.

A verseny végén csapatváltó és volt 24 kg lökésben, amibe Laci engem is beszervezett. Mivel én voltam a leggyengébb láncszem a csapatban, így én nyitottam 25 lökéssel 3 perc alatt. A többiek persze sokkal többet löktek, de nehéz volt behoznunk a többi profi csapatot, így negyedik helyen végeztünk az ötből. A verseny jó hangulatú volt, és örülök, hogy elmentünk. Magyarország jobban teljesít, legalábbis a kettlebell sportban! A következő megmérettetés a Kecskemét Open lesz április 23-án, amit Denis Vasilev edzői szemináriuma követ. Ha minden jól megy, itt kettlebell sport edzői vizsgát is fogok tenni, de ahhoz még sokat kell tanulnom addig elméletben és gyakorlatban is.

A májusi lengyelországi Európa-bajnokságra is már 11 magyar versenyző nevezett. Én sajnos nem vagyok köztük, mert a versennyel egyidőben lesz a tavaszi Ashtanga elvonulásunk, amin ott kell lennem. A világbajnokság pedig idén Kazahsztánba lesz, így kérdéses, hogy hány magyar versenyző fog kijutni rá, ugyanis a replőjegy elég drága oda. Minden esetre nem annyira számít, hogy idehaza versenyzik az ember vagy külföldön, a legfontosabb ellenfél úgyis saját maga, önmagunkat kell legyőzni minden nap, minden edzésen. A magyar kettlebell sport egyre jobban terjed, örülnék, ha a jövőben minél többen próbálnák ki a versenyzést és nem csak fiúk, hanem lányok is rákattannának erre a szép sportra.

Képgaléria

Gál Emese Hosszú Ciklus:

Szücs Gábor Lökés:

Szücs Gábor Szakítás:

Jakab Dávid és Jakab Sándor Lökés:

Jakab Dávid és Jakab Sándor Szakítás:

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"A sítkarítechnikája kumbhakanélkül

Ennek a pránájámánaka természetes légzéshulláma a háromrészes fel-fel hullám. Nyissuk szélesre az ajkainkat, mintha hollywoodi mosolyra húznánk (lehet, hogy innen származik a szerelem istenére vonatkozó hasonlat), de a fogainkat tartsuk összezárva. Most nyomjuk oda a nyelvünket a kemény szájpadláshoz és terjesszük ki oldalra, hogy minél közelebb érjen az őrlőfogainkhoz. Most lélegezzünk be, sziszegő hangot hallatva. A sziszegő hang amiatt keletkezik, hogy a levegő körbeáramlik a nyelvünk körül, amely akadályozza annak útját. Hozzunk létre annyi súrlódást, ami lehetővé teszi, hogy elegendő mértékben kiterjesszük a belégzést. Olyan alakot vegyünk fel a nyelvünkkel, hogy a levegő a felső lágy szájpadlásnak ütődjön. Amikor befejeztük a belégzést, zárjuk be a szánkat, vegyük fel a dzsíhva bandháta nyelvünkkel, és lassan lélegezzünk ki az orrunkon keresztül. Ez alkot egy kört. Eleinte csak néhány kört végezzünk, és ismételjük minden nap. Ha néhány napon belül nem fájdul meg a torkunk, akkor feltételezhetjük, hogy a környékünkön elég jó a levegő minősége. Most növelhetjük tíz körre, de sokkal többet is végezhetünk, ha a felfokozott pittamiatt szenvedünk. Az 1:1 arány előnyösebb az 1:2 aránynál, mert lehetővé teszi a hűsítő belégzés kiterjesztését.

A sítkarítechnikája kumbhakával

Mivel a kumbhakamelegítő hatású, és bizonyos mértékben csökkenti e pránájámahűsítő hatását, mellyel a melegítő pránájámákatellensúlyozhatjuk, A sítkarítgyakran gyakorolják kumbhakanélkül. Ha viszont kumbhakávalszeretnénk gyakorolni, akkor szívjuk be a levegőt a fogaink közötti réseken keresztül és a nyelvünk körül, ahogy fentebb leírtuk. A belégzés végén vegyük fel a dzsíhva bandháta nyelvünkkel, nyeljünk egyet, húzzuk össze a torkunkat, és nyomjuk oda az állunkat a szegycsonthoz (dzsálándhára bandha). A kumbhakavégén emeljük fel a fejünket, lazítsuk el a torkunkat és lélegezzünk ki az orrunkon keresztül, miközben a nyelvünket dzsíhva bandhábantartjuk. Ebből áll egy kör. Ismételjük meg annyiszor, ahányszor szükséges."

Az alábbi interjút Sandra Anderson készítette Sri K. Pattabhi Joissal 1994-ben.

"Boldogság az arcán, fény a szemében, és egészséges test - ezek a jógi ismertetőjegyei a Hatha-jóga Pradípiká, a hatha-jóga klasszikus szanszkrit szövege szerint. Ez a leírás illik Pattabhi Joisra, akinek 78 éves korában egyenes a gerince, és egy sokkal fiatalabb ember sima arcával rendelkezik. Gyakran nevet, és ragyog, amikor bemutatkozunk egymásnak egy párás New York-i jógastúdióban, és megkérdezi tőlem, hogy kipróbálnám-e a jógát vele. A Pradípiká szerint, a hatha-jógát a rádzsa-jóga elérése érdekében tanítják, és Ashtanga-jógaként, az önmegvalósításhoz vezető teljes, nyolcfokú ösvényként is ismert, de kevesen hangsúlyozzák olyan mértékben, mint Jois azt, hogy a pózokban és a légzésben elért tökéletesség célja a többi ág elérése.

K. Pattabhi Jois 1915-ben született Dél-Indiában, és még fiatal fiúként találkozott gurujával, Krishnamacharyával, aki B.K.S. Iyengar tanára is volt egyben. 1973 óta tanítja a jógát, és az egész világról jönnek hozzá tanítványok, hogy az otthonában, Mysore-ban tanuljanak vele. Többször járt már az USA-ban, és bár most jár először New Yorkban, úgy tűnik hogy a ma reggeli óra legtöbb résztvevője már ismeri a sorozatot, amit tanít.

Meleg van. Az ablakok zárva, és a már amúgy is párás levegő még nehezebb a 35 izzadó test erőteljes légzésétől. A gyakorlók nyögnek és sóhajtoznak. Egyesek számára úgy tűnik, mintha erőfeszítés nélkül tárulna fel a sorozat, de a testük így is csillog az izzadságtól. Jois mindenhol bíztatja őket - egyik keze itt, a másik lába ott, és a legszükségesebb pillanatban elsüt egy viccet. Erős, mély hangon sorolja a pózok szanszkrit neveit.

Itt senki sem lusta: csak az eltökélt, kemény munka látszik, és az erőből, valamint a hajlékonyságból született kecsesség, ahogy a csoport az egyik pózból a következőbe mozdul, és csak azért áll meg, hogy kitartsa a pózokat, majd a napüdvözletre emlékeztető gerinchajlító sorozattal köti össze a pózokat, a légzéshez igazodva. "Kilégzés, csatvárí (csaturanga dandászana), belégzés, pancsa (Úrdhva mukha svánászana)". Jois fegyelmet tart, de gyengéd humorral és törődéssel lágyítja azt, ahogy verbálisan és fizikailag is olyan helyzetbe húzza a gyakorlókat, amiről nem is tudták, hogy elérhetik.

És ha a bíztatás, a terem energiája és a többiek jelenléte nem lenne elég nyomás, ott van a hőség. A matracok ellenére, szinte nem maradt száraz rész a sűrűn elfoglalt keményfa padlón az erőteljes kétórás gyakorlás végére. A légzéssel együtt folyamatosan áramló pózok sorozatát arra tervezték, hogy felébressze a tisztulás tüzét - hogy megtisztítsa az idegrendszert és a keringési rendszert a fegyelem és a jó öreg izzadás által. "Gyakorlás, gyakorlás és gyakorlás" - mondja Jois később, a tanítványok kis csoportjához beszélve egy Soho-i padláson. Sokat beszélt a módszerről, amit használ, hangsúlyozva, hogy nem tett hozzá semmi újat az ő tanára ás a Jóga-szútra tanításaihoz.

"Hol tanultad a jógát?"

"A gurumtól, Krishnamacharyától. 1927-ben kezdtem a tanulmányaimat nála, 12 éves koromban. Először az ászanát és a pránájámát tanította nekem. Később tanultam szanszkritot és advaita filozófiát is a mysore-i Sanskrit Colege-ban, és ott kezdtem el tanítani a jógát 1937-ben. Professzor lettem és 36 évig tanítottam a szanszkritot és a filozófiát a College-ban. Amerikában először Encinitasban, Californiában tanítottam, 1975-ben. Most egész Amerikát bejártam már. Bárkinek megtanítom, aki szeretné megtanulni a tökéletes jóga-módszert, az Ashtanga-jógát, ahogy a gurunk tanította nekem.

"Szakszkritot is tanítasz a nyugati tanítványaidnak?"

"Nem, csak az ászanát és a pránájámát. A szanszkritra szükség van ahhoz, hogy megértsük a jóga módszerét, de sok ember, még ha szeretne is megtanulni szanszkritul, azt mondja, hogy nincs rá ideje. nagyon fontos, hogy megértsük a jóga filozófiáját: a filozófia nélkül a gyakorlás nem lesz jó, és a jóga-gyakorlás a filozófia kezdőpontja. Igazából az a legjobb, ha mindkettőt tanuljuk."

"Milyen módszert használsz az ászana és a pránájáma oktatásánál?"

"Csak az Ashtanga-jógát tanítom, az eredeti módszert, ami Patandzsalí Jóga-szútrájában szerepel. Az Ashtanga azt jelenti, hogy nyolcfokú jóga: jama, nijama, ászana, pránájáma, pratjáhára, dháraná, dhjána és szamádhi. A Jóga-szútra azt mondja: "taszmin szatí svásza-prasvászajór gati viccshédah pránájámah" (2.49). Először tökéletesítsd az ászanát, és utána gyakorold a pránájámát: kontrolláld a belégzést és a kilégzést, szabályozd a légzésedet, bent tartod és visszatartod a légzésedet.Az ászana tökéletesítése után lehet tökéletesíteni a pránájámát. Ez a jóga módszere."

"Mi a tökéletes ászana, és hogyan tökéletesíted azt?"

"Szthira-szukham ászanam" (Jóga-szútra 2.46). A tökéletes ászana azt jelenti, hogy három óráig is tudsz ülni benne szilárdan és boldogan, bajok nélkül. És amikor kiveszed a lábaidat az ászanából, a tested még mindig boldog. Az általam tanított módszerben számos ászana van, és hatnak a vérkeringésre, a légzésre, és a szemet is fókuszálni kell (hogy fejlesszük a koncentrációt). Ebben a módszerben teljesen hajlékonynak kell lenned és a tested három részét - a fejedet, nyakadat és a törzsedet - egy egyenes vonalon kell tartanod. Ha a gerincvelő meghajlik, az befolyásolja a légzőrendszert. Ha szeretnéd gyakorolni a helyes légzőrendszert, akkor egyenesen kell tartanod a gerincedet.

A múládhárából (a gyökércsakrából) 7200 nádí (finom energiacsatorna) ered. Az idegrendszer is innen nő ki. Az összes nádí szennyezett, és meg kell tisztítani őket. A jóga módszerével arra használjuk az ászanát és a légzőrendszert, hogy minden nap tisztítsuk a nádíkat. Azzal tisztítod a nádíkat, hogy a helyes testtartásban ülsz és gyakorolsz minden nap, belélegzel és kilélegzel, míg végül, hosszú idő múlva az egész tested erős nem lesz és az idegrendszered teljesen meggyógyul. Amikor az idegrendszer tökéletes, a test erős.

Amikor az összes nádí megtisztult, a prána belép a központi nádíba, a szusumnába. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, teljesen kontrollálni kell a végbelet. Figyelmesen kell gyakorolni a bandhákat - múla bandha, uddíjána bandha és a többit - az ászana és pránájáma-gyakorlás közben. Ha azt a módszert gyakorlod, amit én tanítok, akkor a bandhák automatikusan létre fognak jönni. Ez az eredeti tanítás, az Ashtanga módszer. Semmi mást nem tettem hozzá. A modern tanításokat nem ismerem, én egy öreg ember vagyok!"

(Befejezés következik)

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Mivel Siva és Váju gyermekének tekintik, Hanumán nem volt közönséges gyermek. Nyughatatlan, izgága, energiával teli és kíváncsi volt. Nyilvánvalóan hihetetlen erővel rendelkezett, és az írások számtalan történetet sorolnak fel, mely rendkívüli erejét illusztrálja. Egy alkalommal például a napot egy érett gyümölcsnek nézte, és mivel a majmok természetüknél fogva vonzódnak az érett, piros gyümölcsökhöz, felugrott az égbe, hogy elkapja azt.

Útközben viszont észrevette Ráhut, a sárkányt, aki éppen a Napot készült elnyelni, és így napfogyatkozást akart okozni. Hanumán egy féregnek nézte Ráhut, és utána eredt, hogy elkapja. Ráhu az életét féltve menekülni kezdett, és Indránál, az egek uránál kért menedéket. Indra magához vette halálos villámfegyverét, felült Airávata nevű fehér elefántjára, és elindult megkeresni Hanumánt, hogy megbüntesse szertelensége miatt. Az egész égben mennydörögtek a felhők és csapkodtak a villámok Indra haragja miatt. De sem a félelmetes mennydörgés, sem az elefánton lovagoló, felfegyverzett Indra nem volt elég ahhoz, hogy a félelemnek akár csak a nyomát is felébressze Hanumán szívében. Ellenkezőleg, a színjáték még izgalmasabbá tette a játékot Hanumán számára. Airávatát játékszernek nézte, és megragadta a bőrét, meghúzta az ormányát és a hátára ugrott. Indra megdöbbent a gyermek játékos ellenkezésén, és megcsapta a villámjával, és a villám ütötte seb a föld felé lökte Hanumánt. Az apja, Váju azonnal a segítségére sietett, és még a levegőben elkapta.

Amikor látta, hogy a szeretett fia elalélten fekszik a karjaiban, a szélisten feldühödött. Vett egy nagy levegőt, és az összes levegőt kiszívta a kozmoszból. „Hadd fulladjon meg mindenki, aki bántotta Andzsaná fiát!” - mondta hangosan. Az egész univerzumban eluralkodott a pánik. Levegő nélkül mindenkinek veszélybe került az élete. Az istenek, felismerve a veszélyt, mindannyian odamentek Vájuhoz és a bocsánatát kérték. Engesztelésül a következő áldásokat szórták a majomgyermekre:

a). Brahmá: "Élj olyan sokáig, mint Brahmá!"

b). Visnu: "égsz életedet Isten legnagyobb szolgájaként!"

c). Indra: "Semmilyen fegyver ne sebezhesse a testedet!"

d). Agni: "A tűz sohasem égethet meg!"

e). Kála: "A halál sohasem keríthet a hatalmába!"

f). Az összes Déva (félisten): "Senki sem fog vetekedni veled erőben és gyorsaságban!"

Brahmá azzal fejezte be az áldásokat, hogy Hanumánnak még nagyobb hatalmat adott, mint amivel Váju és Garuda rendelkezik, és még a legerősebb szélnél is gyorsabbá tette. Így megbékélve, Váju visszaadta a levegőt az univerzumnak, Hanumán pedig visszatérhetett a szüleihez.

Volt azonban egy hátránya az áldásoknak. A félistenek kijelentették, hogy Hanumán gondtalanul meg fog feledkezni a saját erejéről, hacsak egy próbatétel közepette eszébe nem jut emberfeletti képessége. A későbbi események során látni fogjuk, hogy milyen jelentőségre tesz szert ez a látszólag jelentéktelen tény.

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Hanumán tanulmányai

Ahogy növekedett, Hanumán tanulni szeretett volna, és Szúrját, a Napistent választotta gurujának, a következőt mondva: “Te mindent látsz, amit látni lehet az univerzumban, és mindent tudsz, amit tudni lehet. Kérlek, fogadj el a tanítványodként!” Szórja habozott. “Nincs időm!” - mondta. “Nappal az eget szelem át, éjszaka pedig túl fáradt vagyok, hogy bármit is csináljak.”

“Akkor kérlek, taníts engem, miközben az égen át vágtatsz napközben! A szekered előtt fogok repülni feléd fordulva hajnaltó alkonyatig.” Hanumán lelkesedése és eltökéltsége miatt Szúrja végül elfogadta tanítványának. Így Hanumán a Napisten szekere előtt repült, elviselve a kápráztató sugárzást, amíg a tudás mind a négy könyvét (a Védákat), a hat filozófiát (darsanát), a hatvannégy művészetet és a tantrákszáznyolc misztériumát meg nem tanulta tőle.

Miután mindent megtanult, amit szeretett volna, eljött az ideje, hogy meghálálja az oktatást, és guru-daksinát (adományt) adjon a Napistennek. Szúrja erősködött, hogy Hanumán odaadó tanulása önmagában elegendő fizetség, de amikor Hanumán erősködött, hogy szeretne valamit adni neki a hálája jeléül, a Napisten azt kérte, hogy pártfogolja a fiát, Szugrívát, aki Válí, a majmok királyának mostohatestvére volt.

Hanumá és Szugríva

Mielőtt Válí a majmok királya lett, egy Riksa nevű majom volt a majmok ura. Egyszer az történt, hogy Riksa beleesett egy elvarázsolt tóba, és nővé változott. Az egek ura, indra és a Napisten, Szúrja is szerelmes lett a nőbe, így mindkettejüknek szült egy gyereket. Először Indra fia, Válí született meg, majd Szúrja fia, Szugríva. Miután a gyermekek megszülettek, Riksa visszanyerte férfi formáját.

Riksa halála után a dzsungel törvény szerint a majmok megküzdöttek egymással a vezető szerepéért. Válí sikeresen megölte vagy harcképtelenné tette az összes többi jelöltet, és a majombirodalom vitathatatlan királya lett. Mivel sikeresen megszerezte a trónt a majmok között, nem volt kötelessége, hogy a hatalmát bárkivel is megossza, de nagylelkű természete miatt mindent megosztott öccsével, Szugrívával. Ebben a helyzetben került kapcsolatba Hanumá Szugrívával, aki később maga lett a majmok királya. Szugríva vezetése alatt segített a hatalmas majomsereg az úr Rámának, hogy visszaszerezze elrabolt kedvesét, Szítát Rávana démon fogságából.

A múlt héten megkezdett cikk fordításának második, befejező része következik:

"Ez a módszer fizikailag eléggé megterhelő. Hogyan tanítod azokat, akik fizikaliag rossz állapotban vannak?"

"A gyenge testtel nem lehetetlen dolgozni. A jóga- szövegek azt mondják, hogy a jóga gyakorlásától vékony leszel, de erős, mint egy elefánt. Jógikus arcod van. A jógikus arc mindig mosolyog. Azt jelenti, hogy mindig hallod a nádát, a belső hangot, és a szemeid tiszták. Akkor tisztán látsz, és kontrollálod a bindut (az életerőt, amit néha szexuális energiának is neveznek). A belső tűz felébred, és a tested mentes lesz a betegségektől.

Háromféle betegség létezik: testi betegség, mentális betegség, és idegrendszeri betegség. Ha az elme beteg, az egész test megbetegszik. A jóga-írások azt mondják. "Manajéva manusánám karanam bandha móksajóh", vagyis az elme a kötöttség és a felszabadulás oka egyaránt. ha az elme beteg és szomorú, akkor az egész test megbetegszik, és minden véget ér. Ezért először az elmét kell meggyógyítani. Az elme orvossága a jóga."

"Mit jelent pontosan az elme orvossága?"

"A jóga gyakorlását és a helyes légzési rendszert. Gyakorolj, gyakorolj, gyakorolj. Ennyi az egész. Gyakorolj, hogy az idegrendszer tökéletes legyen és a vérkeringés is jó legyen, ami nagyon fontos. ha jó a vérkeringésed, akkor nem lesznek szívbetegségeid. A bindu kontrollálása, nem elpazarlása is nagyon fontos. Az ember ezéárt van életben, mert megtartja a bindut, és amikor a bindu teljesem elfogyott , akkor halott vagy. Ezt mondják az írások. Ha minden nap gyakorolunk, a vérünk megtisztul, az elme pedig fokozatosan az irányításunk alá kerül. Ez a jógikus módszer. "Jógas csitta-vritti niródhah"(Jóga-szútra 1.2). Ez azt jelenti, hogy a jóga az elme mozgásának uralása.

"Eddig főleg az ászana és a pránájáma gyakorlásaként beszéltünk a jóga gyakorlásáról. Milyen fontos az Ashtanga jóga első két ága, a jama és a nijama?"

"Ezek nagyon nehezek. Ha gyenge az elméd és a tested, akkor gyengék lesznek az elveid. A jamák öt ágból állnak: ahimszá (erőszakmentesség), szatja (igazmondás), asztéja (nem-lopás), brahmacsarja (önmegtartóztatás) és aparigraha (nem-birtoklás). Az ahimszá lehetetlen, és az igazmondás is nagyon nehéz. Az írások azt mondják, hogy akkor mondd ki az igazságot, ha édes, és ne mondd ki, ha bántó. De ne hazudj, akármilyen édesnek is tűnik. Ez nagyon nehéz. Csak az édes igazságot mondod, mert az, aki a kellemetlen igazságot mondja, halott ember.

Tehát a gyenge elme gyenge testet is jelent. Ezért építünk egy jó alapot az ászanával és a pránájámával, hogy a testünk és az elménk, az idegrendszerünk mind működjön, és utána dolgozunk az ahimszán, szatján, és a többi jamán és nijamán."

"És mi a helyzet az Ashtanga jóga többi ágával? meditációs módszert is tanítasz?"

"A meditáció a dhjána, az Ashtanga rendszer hetedik lépcsőfoka. Miután az egyik fokozat tökéletes, megteheted a következő lépést. A dhjánához egyenes háttal és csukott szemekkel kell ülni, és az orrnyeregre kell koncentrálni. Ha nem teszed ezt, akkor nem összpontosítasz. Ha a szemek kinyílnak és becsukódnak, akkor az elme is ezt teszi.

A jóga 95 százalékban gyakorlati dolog. Csak 5 százalék az elmélet. Gyakorlás nélkül nem működik, nincs haszna. Ezért gyakorolni kell, a megfelelő módszert követve, egymás után követve a lépéseket. Akkor lehetséges."

"A tanításodat a vinyásza kifejezéssel szoktad jellemezni. Ez mit jelent?"

"A vinyásza légzőrendszert jelent. Ne végezz ászanát vinyásza nélkül. Amikor a vinyásza tökéletes, uralni tudjuk az elmét. Ez a fő dolog, az elme kontrollja. Ez az a módszer, amit Patandzsali leírt. Az írások azt mondják, hogy egyenlővé kell tenni a pránát és az apánát a belégzés és kilégzés egyenlő arányának megtartásával, és követve a légzést az orrnyílásokban az elme segítségével. ha így gyakorolsz, akkor fokozatosan uralni tudod az elmédet."

"Ülő pózban végzett pránájámát is tanítasz?"

"Igen. Amikor a padmászana (lótuszülés) tökéletes, akkor kontrollálod a végbeledet a múla bandhával, és az állzárat, a dzsálándhára bandhát is használod. Sokféle pránájáma létezik, de a legfontosabb a kévala kumbhaka, amikor a légzés vlátozásai, vagyis a belégzés és a kilégzés - kontrollálva vannak és automatikusan megállnak. Ehhez gyakorolni kell. Gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni. ha gyakorolsz, akkor új gondolkodási minták, új gondolatok jönnek az elmédbe. Az előadások jól hangzanak, ha tartasz egy jó előadást, akkor mindenki azt mondja, hogy milyen jó vagy, de az előadások 99 és fél százalékban nem gyakorlatiasak. Sok évig kell gyakorolni az ászanát és a pránájámát. Az írások azt mondják: "Hosszú ideig kell gyakorolni, tisztelettel és megszakítás nélkül, hogy elérjük a tökéletességet." Egy évig, két évig, tíz évig... egész életedben gyakorolni kell.

Miután az ászana és a pránájáma tökéletes, a pratjáhára, az érzékek visszavonása (az Ashtanga jóga ötödik ága) következik. Az első négy ág a külső gyakorlatok: jama, nijama, ászana, pránájáma. A második négy a belső gyakorlatok, és automatikusan következnek, ha az első négyet elsajátítottuk. A pratjáhára azt jelenti, hogy bárhová nézel, istent látod. A jó elmekontroll adja ezt a képességet, hogy ha bármire ránézel, akkor az Átmant (a belül lévő Istent) fogod látni. Így a számodra a világot Isten színezi meg. Bármit is látsz, az Átmannal azonosítod. Az írások azt mondják, hogy az igazi jógi elméje annyira elmerül isten lótusz lábaiban, hogy semmi sem vonhatja el a figyelmét, bármi is tőrténjék a külső világban."

"Mi a tanácsod búcsúzóul azok számára, aki szeretnék elkezdeni a jóga útját?"

"A jóga mindenki számára lehetséges, aki igazából akarja. A jóga univerzális. A jóga nem az enyém. De ne közelítsük meg a jógát üzleti szellemben, világi haszonra vágyva. Ha Isten mellett akarunk lenni, akkor az elménket Isten felé kell fordítani, és gyakorolni kell a jógát. Ahogy az írások mondják: "A jóga gyakorlása nélkül, hogyan adhat móksát (felszabadulást) a jóga?"

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"Uddzsájí kumbhaka

Már kétszer ismertettem az uddzsájít. Először bevezető technikaként használtuk a légzés kiterjesztése és lelassítása érdekében, a váltott orrlyukas légzés bevezetéseképpen. Az alapvető váltott orrlyukas technika leírása után az uddzsájílégzést ismét arra használtuk, hogy bevezessük a belső és külső légzésvisszatartásokat (kumbhakákat).

Az itt említett uddzsájí egy terápiás kumbhaka, amit a kapha csökkentése érdekében alkalmazunk. A standard uddzsájí légzés, mely egy sziszegő belégzésből és egy hehezett kilégzésből áll, nem olyan hatékony a kaphamegsemmisítésében, de jobban használható általános tonikumként, ezért alkalmazható a vinyásza gyakorlás közben. A többcélú uddzsájí légzéstől eltérően, az itt leírt uddzsájí kumbhaka egy csendes kilégzés a bal orrlyukon keresztül.

Az uddzsájí az utolsó a fontos kumbhakák közül (Hatha-jóga Pradípiká 2.11-12), és az utolsó abból a három technikából, amiket a három biológiai erő (váta, pittaés kapha) helyreállítására lehet használni. Az uddzsájí kumbhaka csökkenti a kaphát. A Jóga-rahaszja kijelenti, hogy képes meggyógyítani az összes betegséget, ha kombináljuk a nádí sódhanával, a szúrja bhédanávalés a sítalíval (2.61). A sásztrák egyetértenek abban, hogy az uddzsájí(mely alatt itt a sziszegő belégzést és a hehezett kilégzést értjük mindkét orrlyukon át), bárhol és bármikor gyakorolhatjuk (még sétálva is), ami alkalmassá teszi arra, hogy az ászanák közben gyakoroljuk. Ha így gyakoroljuk, akkor nincs légzésvisszatartás, és a kilégzés hangosan történik, a két orrlyukon keresztül. Ez a különbség az itt leírt uddzsájí kumbhaka formális, ülő gyakorlása és a korábban leírt, kevésbé potenciális, többcélú, nem formális uddzsájílégzés között. E jelenlegi uddzsájíkumbhakavégződése megegyezik a szúrja bhédanáéval, amelynél a jobb orrlyukon keresztül lélegzünk be, és a balon keresztül lélegzünk ki. Együtt alkotnak egy szoláris ciklust. A bal orrlyukon keresztül történő kilégzés, a szúrja bhédanaszoláris ciklusának második fele erősíti az uddzsájí kapha-csökkentő funkcióját, mint amennyire az uddzsájíkilégzés tenné."

Tudom, hogy mostanában sok a fordítás, de nemsokára lesznek saját cikkek is! Csak most nagyon rajta vagyok ezen a csakrapszichológia témán, és olyan sok érdekes anyagot találok, hogy kedvem van megosztani veletek is a jobb cikkeket. Persze azért az is igaz, hogy nem igazán van összeszedve ez a téma a kellő részletességgel, ha tengernyi időm volna, biztosan írnák egy könyvet erről a témáról is. De mivel nincs, ezért egyelőre maradnak a blogbejegyzések. Ennek a cikknek Swami Shivajnanam a szerzője, olvassátok!

A csakrák és a jógapszichológia

A csakrarendszer lényeges szerepet játszik a jóga-pszichológia kutatásában és gyakorlatában. A jóga úgy tekinti, hogy a csakrák energiaközpontok, a prána, vagyis az életerő örvényei. A testünk többi része ezeken az energiaközpontokon keresztül kapja meg a pránát. Úgy tartják, hogy a prána nélkül nincs élet. Az élet és a prána tehát egyidejűleg létezik.

Ne tévesszük össze azonban a pránát az idegrendszerben továbbított ingerületekkel. Inkább tekintsük különálló erőnek a pránát, mely az emberi lény egyik kósáját, vagyis testét (burkolatát) alkotja. Több kósa is létezik, nevezetesen a fizikai test, a mentális test, az intellektuális test, a pránikus test és a spirituális test. A kósák különféle megnyilvánulások, a fizikai test legkézzelfoghatóbb formájától egészen a spirituális test (vagy gyönyörtest) finom kozmikus tudatosságáig.

A pránikus test saját egyéni jellemzőkkel bír és eltér a többi testtől. A prána a nádí csatornák rendszerén keresztül áramlik. Ezek a csatornák átszövik a fizikai test minden részét. Azt mondják, hogy 72000 nádí csatorna található a testben, és mindegyik a fizikai test életben maradásához szükséges energiát biztosítja.

A prána-rendszer középpontjában a csakrák állnak, melyek feladata a prána továbbítása a nádí csatonákba. Az agyban található hippokampuszhoz hasonlóan, mely az idegrendszer felé és felől továbbítja az információkat, a csakrák is adják és kapják a pránikus energiát az egész nádí rendszeren át.

Bár egyesek szerint a csakrák száma egyénenként eltér, a jóga rendszere hat fő csakrát különít el, melyek minden emberi lényben megtalálhatóak. Ez a hat csakra a fizikai gerinc mentén helyezkedik el, a farokcsonttól kezdődően és egészen felfelé terjednek egészen a két szemöldök közöttig. A gerinc alján elhelyezkedő alsó csakrák formája határozottabb, mint a gerinc felső részén elhelyezkedő, finomabb csakrák. Mindegyik csakra saját egyéni tulajdonságokkal és megkülönböztető jegyekkel rendelkezik, és mindegyiket a tudatosság magasabb szintjének tekintik, mint az elődjét, mely alacsonyabban helyezkedik el a gerinc mentén.

A csakrák aktivitása általában az egyén személyiségjegyeinek megfelelő módon változik. A túlzottan aktív csakrák domináns személyiségjegyeket eredményeznek, míg az inaktív, vagy alacsony energiájú csakrák bizonyos jellemvonások hiányát fogják eredményezni. Úgy tekintik, hogy az olyan pszichológiai problémák, mint a depresszió, mánia, érzelmi túlérzékenység, aggodalom, és számos más mentális probléma a csakrák egyensúlyzavarának következménye. A túlzottan aktív vagy elnyomott csakra-működés fizikai zavarokhoz is vezethet, különösen az olyan szervek működése esetében, mint a szív, a gyomor és a máj. Ebből is láthatjuk, hogy miért fontos a csakrák megfelelő működése. A csakrákon belüli és a csakrák közötti megfelelő egyensúly nélkül a testünk és az elménk nem képes egészséges és fenntartható módon működni.

Az általános jólét állapotának elősegítése mellett, a csakra-rendszer megfelelő működése a spiritualitásunk egyes aspektusainak fejlesztését is elősegítheti. Úgy tartják, hogy ha az összes csakra egyensúlyban van, a tudat különböző szintjei elkezdenek kibontakozni, a legállatiasabb ösztöneinktől kezdve egészen a lényünk legszentebb tulajdonságaiig. Bár nem törekszik mindenki arra, hogy szent legyen, mindannyiunk hasznára válik a harmonikus csakra-rendszer; mivel a belső béke, a jobb koncentrációs képesség és a tudatosság magasabb szintje mind olyan tulajdonságok, melyek akkor nyilvánulnak meg, ha a csakrákat a harmónia és egyensúly állapotába hoztuk.

A spiritualitás szempontjából a kiegyensúlyozott csakra-rendszer elengedhetetlen. Az olyan gyakorlatokban, mint Kundaliní jóga, Krijá-jóga, és a Tantra-jóga, fontos, hogy a csakrák kiegyensúlyozott állapotban legyenek, máskülönben nagyon nehéz a spirituális fejlődés. Az ilyen jóga-rendszerekben a csakrák központi szerepet játszanak, mivel rajtuk keresztül halad át a Kundaliníként ismert életerő. Ha a csakrákat nem tisztítottuk meg, mielőtt a Kundaliní energiát felébresztettük, akkor nagyon nehéz lesz a fejlődés a spiritualitásban, és ez súlyos pszichológiai zavarok veszélyét is magában hordozza.

A hat csakra funkcióinak megértése elengedhetetlen ahhoz, hogy megtanuljuk kontrollálni és szabályozni őket. Ebben a cikkben át fogjuk tekinteni a hat csakra általános funkcióit. A későbbi cikkek pedig mélyebb részleteiben ismertetik majd az egyes csakraközpontokat.

(befejezés következik)

Újabb részlet Gregor Maehel Pránájáma-könyvéből:

"Kedvező hatások

Az uddzsájícsökkenti a kaphávalkapcsolatos panaszokat, különösen a légzőszervi panaszokat, például az asztmát, megfázást, köhögést, hörghurutot és tüdőgyulladást. Kumbhakanélkül terhesség közben is gyakorolhatjuk, főleg ha túlzott kaphátólszenvedünk. Az uddzsájí kumbhakaa pajzsmirigy-problémák, magas vérnyomás, rheuma, fülgyulladások és arcüreg-gyulladás esetében is hasznos. Az uddzsájía Kundaliní felemelésének kiegészítő technikája is, bár kevésbé tartják potenciálisnak, mint a szúrja bhédanátés a bhásztrikát.

Ellenjavallatok

Az erőteljes Ashtanga-gyakorlást végző gyakorlóknak általában nem javasolják, hogy túlzottan sokat gyakorolják ezt a módszert, mert minden valószínűség szerint már amúgy is lecsökkent a kaphájuk. Emellett, sok vinyásza-gyakorló tartós kapcsolatba hozta az uddzsájíta megerőltető tevékenységgel (mivel állandóan együtt végzi őket). Ez általában a szimpatikus idegrendszer aktiválódását váltja ki, amint elkezdjük a vinyásza-gyakorlásunkat. Ez nem kedvez az ülő kumbhaka-gyakorlásnak, amiben a paraszimpatikus idegrendszert kell aktiválni a kumbhakahosszának növeléséhez. A szimpatikus idegrendszer aktiválódása miatt az uddzsájíébren is tarthat, ha késő este gyakoroljuk, lefekvés előtt. Másfelől viszont az uddzsájíés a szimpatikus reflex között kialakult új kapcsolatot arra is használhatjuk, hogy éberen tartsuk magunkat a hosszú meditációs időszakok közben.Csak abban az esetben gyakoroljuk az uddzsájí kumbhakát, ha fölös kaphávalrendelkezünk, melyet csökkenteni kell.

Uddzsájítechnika kumbhakanélkül

Ezt a módszert a jóga-terápia közben kell alkalmazni. Amikor az uddzsájítformális, ülő pránájámaformájában gyakoroljuk, akkor dzsíhva bandhávalkell kísérni. Ez nem javasolt Ashtanga vinyásza, vagy bármilyen más, erőteljes ászana-gyakorlás közben, mivel túlzott feszültséghez vezethet a fejben és a szájpadlásban. Helyezzük a nyelvünket dzsíhva bandhába, és lélegezzünk be mindkét orrlyukon keresztül, sziszegő uddzsájí-hangot képezve. A hangot az által hozzuk létre, hogy a gégefőt félig lezárjuk, mint suttogás közben. Utána vegyük fel a sankha múdrát, és a jobb orrlyukunkat befogva, lélegezzünk ki csak a balon keresztül. Mivel az uddzsájí kumbhakaegy lassú légzéssel végrehajtott pránájáma, a természetes légzéshulláma a háromrészes fel-fel hullám. Hajtsunk végre tíz kört az 1:1 arányt alkalmazva, vagy a tanárunk útmutatása szerint. Lassan, idővel terjesszük ki a légzésszámot addig, amíg a belégzés és kilégzés hossza meg nem haladja a 30 másodpercet. Ekkor csökkentsük a felére a belégzés hosszát, és változtassuk meg az arányt 1:2-re, a 15:30 számolással kezdve, avgy a tanárunk ajánlása szerint."

Swami Shivajnanam cikkének második része következik:

Múládhára csakra

A múládhára a csakrarendszer első fő csakrája, mely némileg a gerinc vége alatt, a gáton helyezkedik el. A múládhára csakra a legalsó csakra és úgy tekintik, hogy az állati ösztöneinket és állati énünket képviseli. Azt is mondják, hogy a múládhára csakra a szexualitás alapvető késztetéseit is képviseli. Ez a csakra a vízválasztó az emberi tudatosság és az állati tudatosság között, az emberiségnek az állati lét fölötti első lépését képviselve. Ahogy korábban említettük, minden egyes csakra a tudat egy-egy szintjét képviseli, a múládhárát pedig a tudattalan elme képviselőjének tekintik. A túlzottan aktív múládhára olyan jellemvonásokban fejeződik ki, mint a düh, kéj, mohóság és félelem. Biológiai értelemben a múládhára csakra a kiválasztó és szexuális funkciókat irányítja.

Szvádhisthána csakra

A csakrarendszer következő fő csakrája a szvádhisthána csakra, mely a gerincoszlop végén, a múládhára csakra fölött helyezkedik el. A szvádhisthána csakra a tudatalattit irányítja, mely a múltbeli emlékek, érzések és érzéki benyomások tárháza. Ez az összes múltbeli szamszkára (mentális benyomás) tárolása által teszi. Más szavakkal, a szvádhisthána felelőz a jelen és múlt életbeli karmánk tárolásáért és rendezéséért. A spiritualitásban a szvádhisthána által alkotott szamszkárák akadályozhatják a spirituális fejlődést. Ezért as szvádhisthána megfelelő szabályozása nagyon fontos. Pszichológiai érteleben a szvádhisthána csakra szabályozza az alvási, evési és szexuális szokásainkat. A csakra egyensúlyzavara túlzott alváshoz vagy álmatlansághoz, túlzott vagy túl kevés szexhez, és evési zavarokhoz is vezethet. Biológiai szinten, a szvádhisthána csakra szabályozza a húgyivarszerveket és a szaporítószerveket.

Manipúra csakra

A szvádhisthána csakra után a manipúra csakra következik. Ez a csakra közvetlenül a köldök alatt helyezkedik el, a gerinc mentén. Elsődlegesen a meleg, vitalitás, dinamizmus, teremtés és fenntartás minőségei jellemzik. Azért társítják ezeket a tluajdonságokat a manipúra csakrához, mert ezt a csakrát tekintik a prána-áramlás fő szabályozójának a testben. A pránával való kapcsolata miatt, a manipúra az élet központja a testünkben, mely nélkül nem is léteznénk. Ez eddig említettek közül a manipúra az első csakra, mely a tudatosság és spiritualitás magasabb szintjét képviseli. Amikor aktív, a manipúra olyan jellemvolnásokat erősít, mint az erő, akaraterő, határozottság, és dinamizmus. Biológiai szinten, a manipúra irányítja az emésztőrendszer alsó részét, és az étel megemésztését és felszívódását.

Anáhata csakra

Az anáhata csakra a következő a rendszerben, és a szív mögött helyezkedik el. Az anáhata csakra az isteni tulajdonságokat képviseli. Az anáhata náda, vagyis a belső hang székhelyének is tekintik, mely a finom belső hang, és csak akkor hallható, ha az elme elcsendesedik, és a tudat a legtisztább formájában van jelen. Mivel a szív közelében helyezkedik el, az anáhata csakrát az univerzális szeretet otthonának tekintik. Az olyan finom jellemvonásokat is támogatja, melyek túlmutatnak az átlagos személyiségjegyeken. Az aktív anáhata csakrával rendelkező személy nagyon fogékony mások érzelmi állapota iránt, és a fizikai érintés érzéke is fejlett. Amikor az anáhata energiája tökéletes egyensúlyban van, és fel van töltve pránával, a lelki gyakorló képes túllépni az önzésen, egoizmuson és az érzelmi ragaszkodásokon, ami végül kiegyensúlyozott és békés elmeállapothoz vezet. Biológiai értelemben az anáhata csakra szabályozza a tüdő és a szív működését.

Visuddhi csakra

A következő a visuddhi csakra, mely a torokban helyezkedik el. Ha a visuddhi egyensúlyban van, az olyan tulajdonságok, mint a vitalitás, egészség és az élethossz a fizikai és a mentális testben is kifejezésre jutnak. A visuddhi csakra az étert szimbolizálja. Ezért, amikor a visuddhi csakra aktív, az elme a nyugalom, üresség és gondolatoktól való mentesség állapotába kerül. Az ilyen állapot nagyon előnyös a meditációhoz, ezért ez egy lényeges csakra azok számára, akik szeretnének magasabb tudatállapotokat elérni a spiritualitás gyakorlása közben. Az, akinek kifejlett a visuddhi csakrája, nagyon jól hall és fogékony a külső és belső hangokra is. Mivel a torokban helyezkedik el, a visuddhi a hangszálak működéséért felelős. Az öt érzék szabályozásában és érzékenyebbé tételében is segít.

Ágjá csakra

Az utolsó csakra az ágjá, amely az agyféltekék között helyezkedik el, de közelebb az elülső lebenyhez. Ezt tekintik a legmagasabb csakrának a csakrarendszerben, fizikai és spirituális értelemben is. Az egyetlen csakra efölött a szahaszrára, bár azt általában nem tekintik a csakrarendszer részének. Az ágjá csakra a test három fő nádíja, az ídá, pingalá és szusumná találkozási pontja. Az ágjá csakra általában csak akkor aktív, amikor a Kundaliní energia, az elsődleges erő felébredt és szabadon keresztül tud áramlani az előző öt csakrán, hogy el tudja érni az ágjá csakrát. Az ágjá csakra a felelős a magasabb tudatállapotokért, és ezért nagyon fontos a szerepe a spiritualitásban. Amikor felébredt, az ágjá csakra felszabadítja az elmét és képessé teszi a gyakorlót arra, hogy felfogja az igazságot és megértse a valóság mélyen rejlő természetét. Az ágjá csakrának nincs biológiaia funkciója, de szerepet játszik az összes prána közvetítésében a testen belül.

A jóga pszichológiában azért tanulmányozzuk a csakrák különböző aspektusait, mert erős befolyással vannak az érzelmeinkre, érzéseinkre, jellemünkre, személyiségünkre és hangulatunkra. A csakrarendszer kiegyensúlyozása által megtanuljuk, megváltoztatni az elménk, a gondolataink és a testünk működését. Arra is használhatjuk ezt a gyakorlást, hogy magasabb célokat érjünk el a spiritualitásban. A csakrák működésének megértése a jóga-pszichológus alapgyakorlata, ezért annak számára, aki szeretné tanulmányozni a jógapszichológiát, fontos, hogy mélyen megértse a csakrák működését és jellemzőit.

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Hanumán és Válmíki

Egyszer egy krauncsa madárpár szabadon és szerelmesen szárnyalt az égben. A sors azonban kegyetlen véget szánt a nászuknak. Egy vadász nyila eltalálta a célját, és az odaadó tojó elveszítette hímjét. Nem menekült el azonban a helyszínről, hanem ott maradt, a hím teteme fölött körözve. Ennek a fájdalmas jelenetnek Válmíki, a nagy bölcs is a szemtanúja volt, és ez ihlette a Rámájanát, a földön valaha leírt egyik legnagyobb eposzt. Válmíki költeménye mindhárom világban híres lett, mert mindenki szívét megérintette, aki elolvasta. A krauncsa(daru) madárról már megemlékeztünk a második sorozat krauncsászanájánál.

Egy nap Válmíki tudomást szerezett arról, hogy a nagy Hanumán is írásba foglalta Ráma kalandjait, méghozzá a körmeivel véste bele a sziklákba. A kíváncsi Válmíki elment a Himalájába, ahol Hanumán lakott és írta a krónikáját. Amikor Hanumán felolvasta a történetet, Válmíkit lehengerelte annak ereje és művészi megfogalmazása. Valóban ihletett darab volt. Válmíki egyszerre örült és búsult is. Örült annak, hogy lehetősége volt hallani egy kivételesen gyönyörű költeményt, de szomorú is lett, mert a mű nyilván felülmúlta a sajátját.

Amikor Hanumán látta, hogy mennyire szomorú lett Válmíki a költeménye miatt, összezúzta a sziklába vésett verseket, és így az alkotása örökre elveszett. Ilyen volt Hanumán önzetlensége. Számára Ráma kalandjainak elmesélése azok újraélését jelentette, és nem a hírnév felé vezető utat. Önfeláldozó természetét Hanumán neve is jelzi: hanan - „megsemmisítés”; man - „elme”, arra utalva, hogy legyőzte az egóját.

Hanumán és a jóga

Ha a jóga fogalma alatt az elme fölötti kontroll képességét értjük, akkor Hanumán az igazi jógi, mivel teljesen ura az érzékeinek, fegyelmezett életet él és gyakorolja a cölibátust, valamint az önzetlen odaadást (bhaktit). Valójában Hanumán az ideális brahmacsárí (“az, aki a Brahman útját követi”), ha egyáltalán létezik ilyen. Ugyanakkor tökéletes karma-jógi is, mert ragaszkodás nélkül végzi a tetteit, a sors eszközeként cselekedve, ahelyett, hogy önös érdek vezérelné.

Hanumán volt az első, aki a pránájámát tanította, és ő találta fel a szúrja-namaszkárát is. A pránájáma az a képesség, hogy kontrollálni tudjuk a légzésünket, és így ütemes lesz a belégzés és a kilégzés is. Váju, a levegő és a szél istene először a fiának, Hanumának tanította a pránájámát, aki pedig megtanította az emberiségnek. A szúrja-namaszkáragyakorlatsora is Hanumántól ered, aki így köszöntötte a mesterét, Szúrját, a Napistent.

Újabb részlet az Ashtanga könyvből:

Hanumán és a mágia

A Rámájana eposz gonosz főszereplője Rávana, a nagyhatalmú démon volt. Amikor elrabolta Szítát, felháborodott férje, Ráma Hanumán és egy hatalmas majomsereg kíséretében megtámadta lankát, Rávana birodalmának fővárosát. Ahogy zajlott a csata, a démon elveszítette az összes testvérét és fiát és egyértelművé vált, hogy a bukás felé halad. Végül hívatta az egyetlen életben maradt fiát, Mahíravanát, egy hatalmas varászlót, aki az alvilág (pátála lóka) ura volt. Mahíravana Kálí istennő nagy híve volt, akitől nagy okkult erőket kapott. Eleinte Mahíravana nem akart harcba szállni Rámával, mert úgy érezte, hogy jogos volt az ügy, amiért harcolt. De mivel Rávana tudta, hogy a rituális mágia a gyengéje, azt mondta neki: „Gondolj arra, hogy milyen erőkkel fog megjutalmazni Kálí istennő, amikor felajánlod neki a két vonzó és erőteljes fiatal testvér, Ráma és Laksmana fejét.” Mahíravana természetesen beadta a derekát.

A nagy mágusnak, Mahíravanának sikerült elrabolnia Rámát és testvérét, Laksmant is álmában. Az ágyuk helyén egy sötét árok tátongott, mely a föld mélyére vezetett. Hanumán azonnal beleugrott az alagútba, és alászállt Pátálába, Mahíravana földalatti királyságába. ott rátalált a két testvérre, akik egy-eyg oszlophoz volta kötve, a testük be volt kenve mustárolajjal és bársonyvirággal volt körberakva, készen a feláldozásra. Mellettük állt Mahíravana, az áldozati bárdot élezve és mantrákat énekelve, mellyel az istennő figyelmét akarta felkelteni.

Hanumán egy méhecske formáját vette fel, és belesúgta Ráma fülébe: „Amikor Mahíravana megkér, hogy helyezd a nyakadat az áldozati tőkére, mondd el neki, hogy mivel királyi vérvonalból származol, sohasem tanultad meg lehajtani a fejedet. Mondd meg neki, hogy mutassa meg, hogyan kell.” Mahíravana bele is sétált a csapdába. Éppen, amint a rituálisan előírt módon lehajtotta a fejét, Hanumán visszanyerte eredeti alakját, megragadta a bárdot, és lefejezte a varázslót. Így Hanumán megfordította a kockát, és magát a démont ajánlotta fel Kálí istennőnek. Elismerése jeléül Kálí Hanumánt választotta ajtónállójául, és valóban, az istennő számos templomában majom őrzi a bejáratot. Sőt, Hanumánt a mai napig invokálják, ha varázslatot szeretnének megtörni, és az őt ábrázoló amulettek és talizmánok is nagyon népszerűek a hívők körében.

Hanumán és az asztrológia

Mahíravana halála félelemmel töltötte el Rávana szívét. Kikérte az udvari asztrológusok véleményét, akik megvizsgálták a horoszkópját, és kijelentették, higy az égitestek állása nem kedvező a számára. Az indiai asztrológiában kilenc bolygó van, a Navagraha. Rávana azt gondolta, hogy ha megváltoztatja a bolygók helyzetét az égben, azzal a sorsát is megváltoztatta. Felszállt hát repülő fogatára, és felemelkedett az égbe, elfogta a kilenc bolygót, és láncra verve a fővárosába szállította őket. Ezután olyan rítusokba fogott, melyek, ha sikeresek, azzal rá tudta volna kényszeríteni a bolygókat, hogy átrendeződjenek a számára kedvező alakzatba. Amikor Hanumán tudomást szerzett erről a rítusról, összegyűjtött egy csapat vakmerő majmot és elvitte őket Rávana áldozati termébe, hogy megakadályozzák a szertartást. Ott találták a gonosztevőt, aki az áldozati oltás mellett ült, a szemei csukva voltak, mert mélyen elmerült a meditációban, és mantrákat mormolt. A majmok hangos csatakiáltást adtak ki, és berontottak a terembe. Elfújták az áldozati tüzet, felrúgták az áldozati edényeket és eltörölték az okkult ábrákat (jantrákat), melyek a földre voltak festve. Sajnos mindez nem tudta kizökkenteni Rávanát mély meditációjából, és így tovább ismételgette a szakrális mantrákat. Hanumán rájött, hogy Rávanát minden áron meg kell állítani, máskülönben sikerülnie fog megváltoztatni a sorsát.

Ennek érdekében kieszelt egy ördögi tervet, és arra utasította a katonáit, hogy jussanak be a női lakosztályba és ijesszék meg Rávana számos feleségét. A majmok így is tettek, és megtámadták Rávana királynőit és ágyasait, a hajukat húzták, az arcukat karmolták és letépték a ruháikat. De mindez hiábavaló volt; a rendíthetetlen Rávana meg sem mozdult.

Végül a majmok szembekerültek Mandodaríval, Rávana fő feleségével. A fogaikat vicsorgatták, a mellkasukat verték és vészjóslóan hörögni kezdtek. Mandódarí félelmében jajveszékelni kezdett: „El vagyok átkozva! A férjem meditál, miközben a majmok a hűségemet fenyegetik.” A szavai halaltán Rávan elszégyellte magát, kinyitotta a szemét és a védelmére sietett. Így miután sikeresen elterelte Rávana figyelmét, Hanumán visszarohant az áldozati csarnokba, hogy kiszabadítsa a foglylul ejtett kilenc bolygót. Miután sikeresen meghiúsította Rávana próbálkozását a sorsa megmásításával, Hanumán kivívta a kilenc bolygó örök háláját, és ezért úgy tekintik, hogy komoly befolyással rendelkezik felettük. Ennek megfelelően, a hívei mindig imádják, amikor azt tapasztalják, hogy a bajaik az égitestek kedvezőtlen együttállásnak köszönhetőek. Hanumánt sokszor úgy ábrázolják, hogy lábbal tapos egy nőn, akit Pánvatí néven ismernek, és a káros asztrológiai hatások megtestesülésének tartják.

Gyakran felteszik nekem a kérdést, hogy miért vagyok vegán. Számos érv szól a vegán életmód mellett, és bár én nem vagyok az a térítős fanatikus fajta, mégis érdemes elgondolkodni például azon, hogy az életmódunk milyen befolyással van a környezetre. Az állattartás a történészek szerint kb 10 ezer éves múltra tekint vissza, de abban biztosak lehetünk, hogy a haszonállatok száma csak az élelmiszeripar megjelenésével, vagyis az utolsó kb 150 évben ugrott meg jelentősen. A haszonállatok már korábban is okoztak visszavonhatatlan elváltozásokat a természeti környezetben, hiszen az erdőket ki kellett irtani, hogy több legelő jusson nekik, és a legelők több helyen, például Afrikában lassan el is sivatagosodtak, mindennemű élelmiszertermelést meghiúsítva. Amíg az ember csak vadászott és gyűjtögetett, csak annyian maradtak életben, ahányat eltartottak az erdők. A mezőgazdaság megjelenésével egy időben az emberiség száma is megugrott, amit a többlet-élelmiszertermelés tett lehetővé.

A mai világban azonban a "jóléti" országokban túlzott mennyiségű élelmiszer jut a lakosságnak, amitől elhíznak, hiszen nincsenek fizikai munkára kényszerítve az élelmiszer megszerzése érdekében. Ugyanakkor az élelmiszeripar érdeke is a túlfogyasztás, így számos olyan élelmiszert gyárt, melyek értéktelen kalóriákat tartalmaznak, de a túlzott mértékű fogyasztásra ösztökélik a szervezetünket.

Az élelmiszeripar megjelenése előtt az átlagember mennyiségében sokkal kevesebb húst és szinte semmi feldolgozott élelmiszert nem fogyasztott, így az étrend jelentős részét a natúr, növényi tápanyagok tették ki. A kevésbé "jóléti" társadalmakban ez mindmáig így van, bár a gazdasági gyarmatosítás miatt a szegényebb országokban valóban sokan éheznek, és sem növényi, sem állati eredetű élelmiszerből nem jut nekik elegendő. Erre számos afrikai ország példáját fel lehetne hozni. Ne csodálkozzunk tehát azon, hogy tömegével igyekszenek áttelepülni Európába, ahol túltermelés van élelmiszerből. Az éhség még a vallási fanatizmusnál vagy politikai meggyőzősésnél is nagyobb úr, és az ember mindenre hajlandó a túlélésért.

Persze mindezt a világ növekvő népességének ellenére is talán meg lehetne oldani fenntartható módon. Hiszen ha a jelenlegi gazdasági és táplálkozási modellek futnak tovább, akkor a tudósok becslése szerint 50 éven belül ki fognak pusztulni a halak a tengerekből, még kevesebb lesz az erdős terület, még több lesz a sivatag, sokkal kevesebb édesvízkészlet marad, és az üvegházhatás fokozódása miatt egyre kevesebb lesz a megművelhető mezőgazdasági terület is. Ennek az egyik fő okozója az ipari szintű állattartás, és főleg a szarvasmarha-tartás. A világ szarvasmarha-állománya jelenleg meghaladja az 1 milliárdot. És akkor a kecskéket és birkákat még nem vettük számba. A becslések szerint, ha az állattartás a jelenlegi iramban fejlődik, akkor 2050-re a világ haszonállat-állománya akár a 100 milliárdot is meghaladhatja, ami több, mint tízszerese az akkorra becsült emberi populációnak. Márpedig a mérések szerint e "fejlett"mezógazdasággal, azaz állattartással rendelkező országok, pl. Németország mezőgazdasága majdhogynem annyi CO-kibocsátásért felelős, mint a teljes közlekedése. A kérődző állatok által kibocsátott metángáz ugyanis a CO gázhoz képest 23-szor erősebb melegház-hatást vált ki.

Mindez azt jelenti, hogy az állattartás, vagyis az abból következő hús- és tejtermelés drasztikus csökkentésére lenne szükség világszerte ahhoz, hogy az ökológiai katasztrófát megakadályozzuk. Ha valaki nem szeretne teljesen lemondani a húsról, akkor hetente egyszer kellene csak ennie egy-két szelettel, és máris kifogná a szelet a szarvasmarha-lobbi vitorlájából. A hústermelés reális bekerülési költsége ugyanis több, mint a tízsszerese még a drágább növényi táplálékoknak is. Ha a hús kilónkénti ára is ezt tükrözné, az máris megcsappantaná az emberek kedvét a húsfogyasztáshoz.

A mezőgazdasági területeknek legalább a 75%-át használják takarmánytermesztésre (2011-es adat). Tételezzük fel azt az ideális esetet, hogy ez szükségtelenné válna. Ebben az esetben az emberiség számára ugyanezekkel az erőforrásokkal megtermeszthető növényi élelmiszer mennyisége kapásból a négyszeresére nőne. És ehhez még nem számoltuk hozzá, hogy egy hektár termőföld 30 embert képes ellátni növényi eredetű élelmiszerrel, míg csupán 5-10 embert állati eredetű élelmiszerrel.

Az állattenyésztésnek tehát számos ökológiai vonzata van, és természetesen nagyon komoly gazdasági érdekek is meghúzódnak mögötte. Így nem valószínű, hogy az állati fehérje hasznos és egészséges volta melletti, akár "tudományos kutatásokkal" megtámogatott lobbi csak úgy, magától meg fog szűnni. Az is valószínű, hogy az állati eredetű élelmiszerek árát mindaddig mesterségesen alacsonyan fogják tartani, és inkább a növényi élelmiszerek árára terhelik a felmerülő költségeket, amíg csak lehet. Az olcsó húsnak és tejnek azonban, az egészségünkön túl, komoly ára van: éhező milliárdok, meddővé váló földterületek, egyre szennyezettebb környezet, változó éghajlat, aminek a hatásait nagyon nehéz megjósolni. Az éhezők viadala tehát itt zajlóik, a szemünk előtt. Amíg lesz hús, addig azt fogják enni az emberek, mert megtehetik, és amikor már nem lesz, vagy csak nagyon kevés, akkorra a növényi élelmiszerből is sokkal kevesebb fajtát és mennyiséget tudunk majdmegtermelni. Ez pedig elkerülhetetlenül az emberi populáció drasztikus csökkenéséhez fog vezetni. Hogy a többség éhenhal, vagy megöli, netán meg is eszi egymást, azt nem tudom megmondani. Minden esetre úgy gondolom, hogy egy vegán, vagy legalább majdnem vegán világban békésebben élhetnének az unokáink is. Hát többek között én ezért lettem vegán.

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"Uddzsájítechnika kumbhakával

Ezt a módszert kiegészítő technikaként használják a Kundaliní felébresztéséhez, de a kumbhakábanlétrehozott hő miatt a kaphacsökkentésére is hasznos. Helyezzük a nyelvünket dzsíhva bandhába, és lélegezzünk be mindkét orrnyíláson keresztül, sziszegő hangot létrehozva a torkunkban. A belégzés végén emeljük ki a mellkasunkat és nyeljünk egyet, hozzuk létre a torokzárat és nyomjuk oda az állunkat a szegycsonthoz, miközben tartjuk a dzsíhva bandhát. A kumbhakavégén emeljük fel a fejünket, lazítsuk el a torkunkat és a sankha múdrásegítségével zárjuk el a jobb orrnyílásunkat, és lélegezzünk ki a balon keresztül. Használjuk a háromszintes fel-fel hullámot, ami azt jelenti, hogy a kilégzés közvetlenül a szeméremcsont fölött kezdődik, és onnan terjed fölfelé. Kezdjük 1:1:2 aránnyal, és a korábban elmagyarázott módszerrel növeljük az 1:4:2 arányig. A kumbhakaközben ne felejtsük el először a dzsálándhára bandhárahelyezni a hangsúlyt, utána pedig a múla bandhára. Csak akkor adjuk hozzá az uddíjána bandháta belső kumbhakaközben, ha a másik kettőt már elsajátítottuk. Minden esetben használjuk a kilégzési uddíjána bandhát, hogy a hasfal legalsó pontjától kezdve kiengedjük a levegőt.

Kundaliníés meditációs pránájámák

Ebben a részben haladó pránájámatechnikákat fogunk ismertetni. Akkor alkalmazhatjuk őket, ha a nádíkmeg vannak tisztítva, a dósákki vannak egyensúlyozva és -vezetve, és tökéletesen elsajátítottuk a belső és külső kumbhakákat. Ezen a ponton meglehetősen hosszúvá válnak a kumbhakák, és arra használjuk őket, hogy komplex jógikus meditációs technikákat végezzünk közben, csakra-vizualizációval és mantrákkal egybekötve.

E haladó pránájámákteljes körű leírása meghaladja e könyv terjedelmét, de rövid ismertetésük alapján is fogalmat alkothatunk arról az irányról, amerre a pránájámafejlődni fog, ha hosszú időn keresztül folytatjuk a gyakorlást.

Sakti csalana pránájáma

A sakti csalana pránájámanem egy bizonyos pránájámatechnika neve, hanem egy összefoglaló fogalom, mely a pránájámátis tartalmazó összes jógikus technikára vonatkozik, és elsődlegesen a Kundaliní felébresztésére szolgálnak. A Sakti, pránaés Kundaliní fogalmakat gyakran szinonímaként használják. Néha a pránakifejezést arra használják, amikor az életerő kering, a Saktit akkor használják, amikor isteni kegyelem folytán az életerő alászáll, és akkor nevezik Kundalinínek, amikor az egyén erőfeszítése által felemeljük, hogy találkozzunk isteni sorsunkkal."

A Dívány-hu-n jelent meg nemrégiben egy cikk, a következő provokatív címmel: "Hosszú távon mégsem olyan egészséges a vegetáriánus étrend". A cikkben linkelt eredeti változatot is elolvastam, mely pedig a Telegraph-ban jelent meg. Az eredeti kutatáshoz vezető link természetesen nem található meg, így elég nehéz felmérni, hogy mennyire megbízhatóak Tom Brenna, a Cornell egyetem professzora következtetései.

A kutató a következőket fogalmazza meg: "Azok, akiknek az ősei vegetáriánusok voltak, hajlamosabbak arra, hogy a génjeik elősegítsék a növényi zsírok megemésztését. Az ilyen egyénekben a növényi zsírok arachidonsavvá alakulnak, ami gyulladáskeltő hatású. A krónikus gyulladás pedig növeli a szívbetegségek és a rák, különösen a bélrák kockázatát is. A genetikai mutációt rs66698963-nek nevezték el, és a FADS2 génben található, mely a zsíremésztésért felelős.

A cikk még további következtetéseket is levon, de ezek már a szokások vegánellenes ijesztgetések, minthogy a vegánok nagyobb eséllyel lesznek terméketlenek, illetve hogy a vegánok gyakran szenvednek hiányt vasban, D- és B12-vitaminban, illetve kalciumban, valamint hogy az Omega-3 szintézisük is akadályozva van. Nos, a propagandának könnyű bedőlni, és egy-egy ilyen dívány-cikk hatására sokan, akik éppen elgondolkodtak azon, hogy kipróbálnák a vegán étrendet, inkább rendelnek még egy kis felvágottat vagy kolbászt a Tesco-ból, a megrögzött húsevők pedig elégedetten dörzsölgetik a tenyerüket, hogy lám-lám akkor ők most nem fognak vastagbélrákot kapni a disznótorostól. Nézzünk azonban egy kicsit az állítások mőgé!

1. Arachidonsav

A legtöbb olvasó gyanútlanul el fog siklani e hangzatos nevű vegyület felett, pedig elegendő csupán az idevágó Wikipedia-cikketátfutni, hogy kiderüljön: az arachidonsav legnagyobb mennyiségben kifejezetten az állati eredetű élelmiszerekben (sertészsír, sertésmáj, marhahús, borjúhús, tojás és tejtermékek) fordul elő. Vagyis egy húsevő ember szervezetében valószínűleg eleve magasabb a koncentrációja, még ha nem is rendelkezik a kutatók által kimutatott génmutációval. Tehát ha ezen múlik a rák kockázata, akkor egy húsevő már készítheti is magának a koporsót. Arról a több száz, szintén gyulladáskeltő vegyületről nem is beszélve, ami ugyancsak az állati eredetű élelmiszerekkel együtt kerül a szervezetébe.

2. Vega vagy vegán?

A tanulmánnyal kapcsolatban azt írja a cikk, hogy "több száz genomot hasonlítottak össze, és a húst nélkülöző indiaiaktól kezdve az állati eredetű ételeket rendszeresen fogyasztó kansasiakig senkit nem hagytak ki a mintavételből." Nos, a több száz rendkívül alacsony szám, és ha ebben mondjuk 10-20% vegetáriánus volt, és esetleg egyetlen vegán sem, akkor az eredmények tudományos értéke máris megkérdőjelezhető. Azt sem tudjuk, hogy a vegák közül hányan és mennyi tejterméket fogyasztottak (melynek fehérjéi számos kutatás szerint növelik a rák és a szívbetegség kockázatát is), és ezen emberek felmenői mit fogyasztottak.

3. A genetika csapdája

Tételezzük fel, hogy a vegán étrend hosszú távon, akár nemzedékeken keresztül is javítja a genetikát, és nem rontja. Ehhez több ezer vegán genomját kellene megvizsgálni, ami már önmagában sem kicsi feladat, arról nem is beszélve, hogy ki tudja, mit evett az illető apja, anyja és nagyszülei. Ha az indiaiakat vesszük alapul, ők nagy átlagban szenvednek krónikus betegségektől, még a vegák is, mert tömérdek tejterméket, cukrot és fehérlisztet zabálnak, ami szerintem még Hulkot is kicsinálná. De még ha sikerülne is egy ilyen nagy számú mintavétel, én nagyon kíváncsi volnék rá, hogy valóban számottevően magasabb arányban fordul-e elő náluk ez a génmutáció, mint a vegyes táplálkozású emberek körében.

4. A krónikus betegségek

A ráknak és a szívbetegségeknek számos kiváltó oka ismert, és a legtöbb beteg ezek kombinációjától betegszik meg. Tehát bármelyiket izoláltan kezelni enyhén szólva sem lenne tudományos dolog. Bár az étkezés valóban fajsúlyos tényező, azt azért ne gondolja senki, hogy még ha létezne is tudományosan elfogadott "ideális"étrend, annak követése önmagában mentesítene bennünket minden betegségtől vagy akár csak egy csoportot is ki lehetne zárni. Éppen ezért a 40%-kal nagyobb vagy kisebb kockázat hangoztatása propagandafogásnak nagyon jó, de nem véd meg senkit semmitől. A vegánok is meghalhatnak rákban vagy szívrohamban, és azt, akivel éppenséggel ez történik, még az sem fogja vigasztalni, hogy ő esetleg a statisztikai kisebbséghez tartozott.

5. A félelem ára

A genetika annyira jól hangzó tudományág, hogy szinte mindenki mindent elhisz, amit genetikailag" kimutatnak" a "brit tudósok". Például a plasztikai sebészek is a genetikusokkal karöltve kaszálnak mostanság a mellrákra hajlamosító génmutáció kimutatása óta. Ugyanis akinél kimutatják a mutálódott BRCA gént, azt nagyon könnyen rá lehet beszélni egy "megelőző" plasztikai műtétre, melynek során eltávolítják az emlőmirigyeket. Ahelyett, hogy az illető megváltoztatná az étkezését, az életmódját és a gondolkodását, megnyugszik, hogy ő mindent megtett, és a mellrák helyett majd valami más viszi el.

6. A borotva éle

A mai világban nem könnyű egészségesen élni, és a különböző paráztatások közül valóban a kisebb veszélyt jelentő dolgokat választani. De tételezzük fel, hogy Tom Brennának igaza van, és a vegetáriánus vagy vegán étrend valóban hatalmas veszélyt jelent az utódainkra nézve (amit természetesen nem hiszek, de tételezzük fel). Én 19 éves koromig húst hússal ettem, és utána lettem laktovegetáriánus. A következő 22 évben viszont a növényi étrend mellett temérdek tejterméket, cukrot és lisztet is fogyasztottam, aminek a hatásait azért megéreztem magamon. Ezen 5-6 éve kezdtem el változtatni, és végül 2013-ban jutottam el a gluténmentes és szójamentes vegán étrendig, amit most követek. Akkor én minek számítok? Vajon mutálódott-e már a FADS2 génem, vagy még nem? Az első lányom 2006-ban született, a második 2014-ben. Vajon ők milyen géneket örököltek? Persze ezt ki lehetne mutatni genetikai vizsgálattal, de szerintem azzal sem lennénk előrébb.

Mindezzel arra szerettem volna rámutatni, hogy az emberi élet és karma számtalan tényező összhatásaként alakul napról napra, pillanatról pillanatra. Még ha törekszünk is arra, hogy legjobb tudásunk szerint az optimális irányba befolyásoljuk ezeket a tényezőket, garancia nincs semmire. Ha eddigi étrended mellett nem érzed jól magadat, és betegségek gyötörnek, akkor változtass, és addig kísérletezz, amíg meg nem találod azt, ami számodra a legjobban működik. A minőségi élet többet ér, mint az évek száma, amit e testben leélsz, ha közben folyamatosan gyötörnek a betegségek. A fanatizmus még nem mentett meg senkit sem, de ha józanul és reálisan igyekszünk kezelni az információt, amivel bennünket bombáznak, akkor talán könnyebben zöldágra vergődünk.

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"Az ászanacélja az, hogy egészségessé és szilárddá tegyük a testünket a pránájámához. A pránájámasegítségével tisztítjuk meg a nádíkatés töröljük a karmát.

Utána változatos technikákat (mantra, pránájáma, krijá, vizualizáció, bandhaés múdrá) használunk arra, hogy bejuttassuk a pránáta központi energiavezetékbe (a szusumnába), átszúrjuk az energiablokkokat (granthikat) és felemeljük a pránátaz ágjá csakrába(harmadik szembe). Amikor ott van, a dháranát, dhjánátés a szamádhitszinte spontán módon és erőlködés nélkül átélhetjük, míg e technológia nélkül a feladat meglehetősen fáradságos. A Hatha Tatva Kaumudí(44.39) azt mondja, hogy csak a sakti csalanabekövetkezése után láthatjuk meg Istent, innen a fontossága.

Bár sok jógaiskola nagyon ragaszkodik a sakti csalanasaját receptjéhez, Szundaradéva Kaumudíja számtalan módszert sorol fel. Például a következőket említi:

Az utkarsa pránájámagyakorlása által, mind az öt bandhával(múla, uddíjána, dzsálándhára, dzsíhvaés mahábandha) és a mahámúdrával(43.20).

A szúrja bhédanagyakorlása 90 percig reggel és este (44.5), utána pedig az apánafelfordítása, vagyis a tűz és levegő útja által.

Sziddhászanábanülve, és a bal sarkunkkal blokkolva a múládhára csakrát, majd a bhásztrikátgyakorolva (44.16).

A kilenc kapu bezárásával (sziddhászanaplusz jóní múdrá) a külső kumbhakával(44.36), valamint a bandha, múdráés utkarsa pránájámagyakorlásával.

Elzárva a szúrját(jobb orrlyukat) és a múla bandhátalkalmazva; majd az uddíjána bandhávalfelemelve a Kundalinít a kumbhakasegítségével (44.41-44)

Sziddhászanábanülve, elzárva a kilenc kaput (sziddhászanaplusz jóní múdrá) és a varjúcsőr múdrávalbelélegezve, majd kumbhakátvégrehajtva, a belső hangra összpontosítva és felemelve a tüzet és az apánát(53.26-27).

Ez csak egy rövid felsorolás a technikák hatalmas tárházából. A lényeg az, hogy általában van benne kumbhaka, bandhák, múdrákés csakrák, valamint a pránamanipulációja, illetve ezek kombinációja.

Bhútasuddhi kumbhaka

Szundaradéva Hatha Tatva Kaumudíjaa következő módon határozza meg a bhútasuddhi kumbhakát: a hat csakrán történő kontempláció emelkedő sorrendben, ugyanazon légzésvisszatartás (kumbhaka) alatt. Ez egy nagyon hosszadalmas és részletesen tárgyalt technika.

A bhútasuddhi kumbhakátmeditációként és pránájámakéntis lehet gyakorolni. A meditációs technikát arra is használhatjuk, hogy előkészítsük vele a kumbhakaközbeni gyakorlását. A bhútasuddhi kumbhakáta Jóga-rahaszjais említi, melyet T. Krishnamacharya hagyott ránk, és az ő tanítványától, B.N.S. Iyengartól kaptam meg ezt a technikát. Utóbbi azonban a sakti csalana pránájámakategóriájába sorolta. Tulajdonképpen a bhútasuddhi kumbhakaa sakti csalanaspecializált módja.

A bhútasuddhi kumbhakátYogeshwaranand Paramahamsa is tanította, ő pedig csakra bhédanánaknevezte, vagyis a csakrák átszúrásának. A bhútasuddhihasználható leírását megtaláljuk még Sir John Woodroffe The Serpent Powercímű könyvében is. A különböző csakrákban végrehajtott kumbhakákhatásait Raghuvíra Kumbhaka Paddhatíja(155-158) és Szundaradéva Hatha Tatva Kaumudíja(37.121-122) is felsorolja.

A bhútasuddhimódosított változatát, melyben nincs kumbhakaés ezért csak bhútasuddhi pránájámánaknevezik, Shyam Sunder Goswami is tanította. Ez a technika a jógikus meditáció összes alapvető összetevőjét tartalmazza."

Úgy látszik, ez a hét a gasztronómia jegyében zajlik nálam, mert még egy témám van, ami a táplálkozással, és főleg a főzéssel kapcsolatos. Ugyanis azt kezdem észrevenni a környezetemben, hogy egyre jobban kimegy a divatból az otthoni főzés. A szinglik nem érnek rá főzni, mert éjjel-nappal dolgoznak, és még bevásárlásra sem nagyon szánnak időt. Ha pedig nincsenek otthon megfelelő alapanyagok, és nem tervezted meg, hogy mikor mit fogsz főzni, akkor sanszos, hogy azt sem tervezted meg, mit fogsz éppen aznap enni és mikor, és hogy az milyen összetevőkből áll.

Én váltig állítom, hogy a tudatos táplálkozás az első lépés az emberré válás útján, és az, amikor elfelejtünk főzni, vagy nincs türelmünk hozzá, az utolsó lépés, ami által a fogyasztói társadalom gondolkodás nélküli gépekké, kiszolgáló és fogyasztó egységekké redukálja az embert. A családoknál sem sokkal jobb a helyzet, a gyerekek bébiételt, vagy boltban vásárolt péksüteményt, készételeket kapnak, csakúgy, mint a felnőtt, aki a Tesco-s mirelit pizzát melegíti a mikróban, vagy valamilyen ételfutár cégtől rendeli meg az ebédjét és a vacsoráját.

Természetesen az éttermek, vagy olcsóbb ételbárok, gyorskajáldák is virágkorukat élik, és egyre inkább, mert végülis sok ember úgy gondolja, hogy kényelmesebb és gyorsabb bemenni az étterembe és enni valamit, és még olcsóbb is, mint kimenni a piacra, megvásárolni az alapanyagokat, hazaszállítani, otthon megmosni, feldarabolni és megfőzni. Nem azt mondom, hogy egyszer-egyszer nem élmény elmenni egy étterembe (most már vega és vegán hely is egyre több nyílik) a családdal vagy a pároddal, vagy akár egyedül is, de ez nem helyettesíti az otthoni együttes sürgés-forgást a konyhában, és a közös családi ebédeket és vacsorákat. Egy családot az tart össze, ha közösen étkeznek és készítik el az ételeiket, és közösen sportolnak, játszanak, kikapcsolódnak, kirándulnak, kertészkednek stb.

Az otthoni főzésről való leszokás egy folyamat utolsó lépcsőfoka, mely során az ember végképp elszakad a táplálék forrásától, a természettől, és a fogyasztói társadalom kiszolgáló egységeire és az élelmiszeriparra bízza magát. Nade kezdjük az elején, és forgassuk vissza az idő kerekét pár száz évvel! Az emberek többsége, főleg a vidékiek akkor még rendelkeztek egy kis háztáji gazdasággal, amely nagyjából fedezte a szükségleteiket zöldség, gyümölcs, konyhakerti növények és háziállatok tekintetében. Ehhez persze föld kellett, de még az én gyerekkoromban is divat volt a városi emberek körében, hogy vettek maguknak egy hétvégi telket, és kijártak oda kertészkedni, vagy ha kertes házuk volt, akkor ültettek egy kis veteményest, csináltak egy fóliasátrat. Nyáron és ősszel megvették az olcsó gyümölcsöt, zöldséget a piacon szüretkor, és befőztek, eltettek, hogy télire tele legyen az éléskamra.

De mondjuk azt, hogy a háztáji élelmiszer-termelés már utópia a legtöbb ember számára, mert vagy eleve albérletben lakik, vagy örül, ha egy kert nélküli kis lakást tud venni magának, a napja nagy részét pedig egy irodában dolgozva tölti el. Ilyenkor persze, hacsak nem készíti össze otthon magának a napi betevőjét, marad a környező éttermek sorra járása a kollégákkal. Vannak jó éttermek, ahol valóban minőségi ételt ehet az ember. De az igazság az, hogy a legtöbb helyen nem tudod, hogy milyen friss vagy jó alapanyagot használtak fel, és pontosan mi van a kajában, amit eszel. Ha pedig még a vacsorakészítést is hasonlóan lepasszolod, akkor tulajdonképpen kiadtad a kontrollt a kezedből, és azt eszed, amit eléd tesznek, csak látszólagos választási lehetőséged marad.

Én világéletemben szerettem főzni, és nem sajnáltam rá az időt, mert szerettem azt enni, amit én elterveztem, és amire nekem szükségem van. A feleségem is kialakított egy olyan receptkínálatot, ami viszonylag könnyen és gyorsan elkészíthető, vegán és gluténmentes ételekből áll, és van benne elegendő fehérje is. Minden este szoktam főtt ételt lenni, ami néha csak egy gazdagabb leves vagy zöldségétel egy salátával, de legalább a magunk által vásárolt alapanyagokból áll.

Szóval én azt gondolom, hogy ha szeretnénk a kezünkbe venni az egészségünket, akkor ezt az utolsó dolgot nem szabad kiengednünk a kezünk közül. Menj ki a piacra, vásárolj be heti egyszer vagy kétszer, tervezd meg előre a heti étrendedet, és szánd rá minden nap az időt az ételek elkészítésére. Ha nem tudsz főzni, akkor tanulj meg, ez főleg a lányoknak fontos. Egy indiai mondás szerint az a jó feleségjelölt, aki kedves, és tud főzni. De ha nem kedves, akkor legalább főzni tudjon, és a férj boldog lesz mellette. De amikor a feleség nem tud főzni, vagy nem szeret, vagy egyszerűen lusta rá, akkor minek kell egyáltalán feleség? A férj szingliként is tud magának főzni, ha akar, vagy rendel pizzát, vagy étterembe megy.

Ha nincsenek recept-ötleteid, akkor böngészd egy kicsit az internetet, ha pedig nem tudod, hogy milyen egészséges alapanyagokkal válthatod ki a gyerekkorod óta megszokott üres szénhidrátokat vagy húsételeket, akkor tanulmányozd egy kicsit a modern táplálkozástani információkat, fedezz fel új alapanyagokat, kísérletezz! A konyha a vegyészeti laborunk, és ott kotyvasztjuk ki az egészség vagy betegség hozzávalóit. Aki nem főz otthon, annak sokkal korlátozottabbak a lehetőségei, hogy egészséges és változatos étrendet tudjon összeállítani magának, mint aki tudatosan belefekteti az időt és az erőfeszítést. A rosszul összeállított étrend mellett pedig sem az egészségünket, sem az alakunkat nem könnyű megőrizni, ugyanúgy, mint komoly sportteljesítményt elérni vagy boldog életet élni sem lehet igazán.

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Egy másik érdekes legenda kifejezetten a Szaturnusz (Sáni) bolygóval kapcsolatos. Úgy tartják, hogy a Szaturnusz káros befolyású bolygó, és minden ember életében legalább egyszer bekövetkezik a Szaturnusz hét és fél éves korszaka. A sors úgy rendezte, hogy Hanumán Szaturnusz-korszaka éppen akkor kezdődött, amikor hidat épített az óceánon keresztül, hogy segítsen Rámának és a hadseregének átkelni az óceánon. Hanumán arra kérte a bolygót, hogy halassza el befolyását addig, amíg nem sikerült segítenie Rámának Szítá visszaszerzésében. De a Szaturnusz hajthatatlan maradt, és így Hanumánnak meg kellett hajolnia a természet rendje előtt. Azt javasolta Szaturnusznak, hogy üljön a fejére, mivel a kezeivel Rámát szolgálta, a lábai pedig méltatlanok lettek volna a bolygó-isten számára.

Szaturnusz örömmel helyet foglalt Hanumán fején, a hatalmas majom pedig folytatta a munkát, óriási sziklákat és köveket halmozva a fejére, látszólag teljesen hanyag módon, és úgy szállította őket az építkezés helyszínére. Egy idő elteltével Szaturnusz megelégelte a rá halmozott kövek terhét, és szeretett volna lemászni. Hanumán azonban ragaszkodott hozzá, hogy maradjon csak ott a kötelező hét és fél évig, de Szaturnusz kérlelni kezdte, hogy engedje el, mivel az a hét és fél perc, amit Hanumán fején töltött, olyan hosszúnak tűnt, mint hét és fél év. Ezt mondva Szaturnusz elhagyta Hanumánt, és azóta a majomisten imádói úgy tartják, hogy ha őszinte odaadással szolgálják Hanumánt, akkor mentesülnek a Szaturnusz hét és fél éves szade-szatíhatásától.

Hanumán és Sakti, az Anyaistennő

Korábban láttuk, hogy Hanumán az Anyaistenő kedvence. De a jellemvonás, ami a legnagyobb hatással van az istennőre, Hanumán brahmacsarja, azaz cölibátus-fogadalma. Valójában Hanumán sohasem veszélyezteti a világot a termékenységével, mint például az Úr Siva, akinek termékenységét gyakran Kálí istennőnek kell visszafognia. Ennek megfelelően, Hanumán kivívta az Anyaistennő páratlan tiszteletét.

Hanumán és a tantra

A tantra a hinduizmus okkult oldalát képviseli. A tantragyakorlói varázsigék (mantrák) és ábrák (jantrák) segítségével csatornázzák le a kozmosz erőit az emberiség hasznára. A tantrikusokúgy tartják, hogy Hanumán a legkiemelkedőbb tantrikus, mert rendelkezik a mindenki által áhított nyolc okkult erővel:

1). Animá– képes kisebb lenni a legkisebbnél

2). Mahimá– képes nagyobb lenni a legnagyobbnál

3). Laghimá– képes súlytalanná válni

4). Garimá– képes nagyon súlyossá válni

5). Prápti– képes bárhová eljutni és bármit elérni

6). Parákámja– ellenállhatatlan az akaratereje

7). Vasitvá– képes uralkodni minden élőlény fölött

8). Ísitvá– Istenhez hasonló teremtő és pusztító hatalommal rendelkezik

A Rámájana számtalan története illusztrálja Hanumán különböző sziddhijeit. Nem meglepő, hogy nagy tisztelettel övezik, és mahásziddhának nevezik.

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Hanumán és az anyatej ereje

Rávana megsemmisítése után, Ráma megkérdezte Hanumánt, hogy milyen jutalmat szeretne a szolgálataiért. Hanumán azt válaszolta: „Uram, hadd legyen a jutalmam az, hogy a hátralévő napjaimat a Te szolgálatodban tölthetem!” Ráma örömmel tett eleget a kérésnek. Így Hanumán is felszállt a szekérre, amely visszavitte Rámát és társait Ajódhjába. Útközben azonban Hanumánnak eszébe jutott, hogy meglátogatja az édesanyját, Andzsanát, aki egy hegyen lakott, nem messze onnan. Ráma és a társai is kíváncsiak voltak Hanumán anyukájára, és így a szekér Andzsaná hajléka felé kanyarodott. Amikor megérkeztek, Hanumán köszöntötte édesanyját, akinek öröme nem ismert határokat. Átölelte szeretett kisfiát, a többi jelenlévő pedig tisztelettel hajolt meg Hanumán anyja előtt. Hanumán elmondta neki az összes eseményt, ami történt velük, egészen Rávana haláláig a csatatéren. Meglepetésükre, Andzsanát nem tették elégedetté a szavak, hanem elszomorodott, és a következő szavakat intézte Hanumánhoz: „Fölöslegesen szültelek meg, és semmi értelme nem volt, hogy szoptattalak.” A szavai hallatán mindenki zavartan hallgatott. Hanumán is értetlenül meredt rá némán.

Rövid szünet után Andzsaná így folytatta: „Szégyelld magad az erőd és a bátorságod miatt! Nem volt elég erőd ahhoz, hogy Rávana bűnös városát egymagadban megsemmisítsd? Nem tudtad egyedül megölni a tízfejű szörnyeteget és a hadseregét? Ha nem volt elég erőd ehhez, akkor jobb lett volna, ha meghalsz a vele való csatában. Szomorú vagyok amiatt, hogy bér te életben voltál, az Úr Rámának hidat kellett építenie kövekből a viharos óceán fölött, hogy átjusson lankára, és meg kellett küzdenie a démonok hatalmas seregével, és mindezeken a megpróbáltatásokon kellett keresztülmennie, hogy visszakaphassa szeretett Szítáját. Valójában haszontalan volt, hogy a tejemmel tápláltalak. Menj, és nem szeretném többet látni az arcodat!”

Nyilván arra az esetre utalt, amikor Hanumánt megbízták, hogy menjen Lankába és keresse meg Szítát. Csak akkor kezdődhetett a hivatalos ütközet Szítá megmentéséért, amikor bebizonyosodott, hogy Rávana fogva tartja. Hanumán nem csak elvitte Szítá fogságban történő szenvedésének hírét Rámának, hanem rövid látogatása alatt sikerült leégetnie az egész várost, és így éreztette Rávanával, hogy milyen sors vár rá. Andzsaná elégedetlensége annak völt köszönhető, hogy bár Hanumán teljes mértékben képes volt visszahozni Szítát e látogatás során, de nem tette, és így később sok erőfeszítésbe került a misszió beteljesítése.

Ezért Andzsaná remegett a dühtől. Hanumán összetett kezekkel a következőt mondta neki: „Ó Nagy Anya, én semmilyen módon nem hazudtoltam meg a te tejed erejét. Én csak szolga vagyok. E látogatás során csak azt az utasítást kaptam, hogy keressem meg Szítát, és nem azt, hogy öljem meg Rávanát. Ha ezt megtettem volna a saját kezdeményezésemre, akkor megszegtem volna a parancsot. Ezért én körültekintően cselekedtem és megtartottam a szavamat.”

Valójában Hanumán megkérdezte Szítát, amikor találkozott vele Rávana fogságában, hogy szeretné-e azt, hogy azonnal megmentse. Ő viszont nemmel válaszolt, azt hangsúlyozva, hogy a férje kötelessége volt felszabadítani őt, és hogy magának Rámának kell eljönnie és visszavinnie őt.

Az összes jelenlévő alátámasztotta Hanumán történetét és így megnyugtatták a mérgelődő anyát. Ő szeretettel szólt a fiához: „Kedves fiam, én nem tudtam minderről, de most, hogy már tudom, megértettem, hogy a tejem megfelelő gyümölcsöt hozott.”

Laksmannak nem tetszett az, hogy Andzsaná ennyire nagyra tartja a saját tejének erejét, túlzásnak tartotta ezt. Andzsaná megérezte ezt, és azt mondta neki: „Laksmana, úgy látom, nem érted, hogy miért tartja olyan erősnek a teját ez a látszólag törékeny majomnő. De az én tejem valóban rendkívüli.” Ezt mondva, Andzsaná összenyomta a mellét, és a kifröccsenő tej egy közeli hegyre hullott, amely nagy mennydörgések közepette kettérepedt. Ismét Laksmanhoz szólt: „Hanumán ezen a tejen nevelkedett, hogyan veszhetett volna az kárba?”

Sítkarí pránájáma

Zagreb Open 2016 beszámoló

A sítkarí technikája

Guruji

Hanumán és a Nap

Hanumán és Szugríva

Guruji 2. rész

Uddzsájí kumbhaka

A csakrák és a jógapszichológia - 1. rész

Az uddzsájí gyakorlása

A csakrák és a jógapszichológia - 2. rész

Hanumán és a jóga

Hanumán és az asztrológia

Az éhezők viadala

A meditációs pránájámák

A vegetáriánus étrend kockázatai

A sakti csalana

Vedd a kezedbe az egészségedet (és a fakanalat)!

Hanumán és a misztikus erők

Hanumán és Andzsaná

Donászy Ferenc –Őserdőkön Tengereken – Vadászkalandok

Latest Images

Az idegenek már itt vannak... és intelligensek, de van egy sötét oldaluk is

A szivárványos papagáj meséje- tanmese gyerekeknek az elfogadásról