Quantcast
Channel: jogasaman.com
Viewing all 3141 articles
Browse latest View live

Mire jó a tantra-jóga?

$
0
0
Ismét olvastam egy jót :-) Vagy legalábbis jót mulattam az alábbi blogbejegzésen: "Férfiként a tantra útján"

Részlet a bevezetőből:"Órákon át tartó merevedés és szeretkezés magömlés nélkül, karizmatikus férfierő és az ezekből fakadó önbizalom – ez mind osztályrészéül juthat annak a férfinak, aki a szexuális kontinenciát, vagyis a magmegtartó szeretkezést gyakorolja. Hogyan vezet ide az út, milyen nehézségeken át, és miért érdemes mégis megtanulni? Ezekről mesél egy ötödéves jógagyakorló."

Nos, sokféle megközelítéáse létezik a szexualitásnak, a világban is és a különböző jógairányzatok között is. A tantra önmagában egy gyűjtőfogalom, ami elsődlegesen a Kundaliní felvezetésének különböző technikáit foglalja magában. Patandzsalitól elkezdve a későbbi hatha-jóga írások szerzőiig a Kundaliní, a csakrák és a szusumná fogalma gyakran megjelenik a jóga eszköztárában. A Hatha-jóga opradípikában például kifejezetten szexuális jellegő gyakorlatokról is olvashatunk a vadzsrólí, szahadzsólí és amarólí múdrák leírásakor. 

Arról is olvashatunk, hogy a bindu, vagyis a mag megtartása segít megőrizni az életerőnket, és meghosszabbítja az életünket, csakúgy, mint a lélegzet visszatartása. A cölibátus önmagában számos spirituális rendszerben magasztalva van, hiszen a szexualitás a testhez láncolja a lelket. Azt se felejtsük el, hogy sok gyakorló számára a teljes szexuális önmegtartóztatás nem lesz járható út, mert hiába gondolja, hogy milyen magasztos dolog a mag megtartása, az előző szamszkárák miatt a kéj akkor is erőteljesen befedi még a tudatát. 

A tantrikus szex ennek a másik véglete, hiszen naponta órákon keresztül kell foglalkozni vele, és erre nyilván csak olyanvaki fogja rászánni az időt, akit nagyon érdekel ez a téma, vagy pedig nincs jobb dolga. 

Maradjunk egy átlagember eseténél: Napi nyolc órát dolgozik, szerencsés esetben rendzseresen sportol vagy ászanázik, ami még két óra, esetleg van családja vagy egy normális partnerkapcsolata, ami nem csak a szexről szól, ez megint legalább napi két-három órát igényel. Plusz még a főzés, tisztálkodás, utazás stb. és örülsz, ha aludni jut időd. Ha meg gyereked is van, akkor pláne garantált, hogy nem lesz sem időd, sem energiád naponta órákon keresztül tantrikus szexet gyakorolni. És akkor még nem beszéltünk az olvasásról, meditációról, művelődésről, egyéb önfejlesztő dolgokról.

A blogot tovább olvasva egy nemes gondolat felbukkan benne: az önzetlen öröm adása a nőknek. Valóban igaz, hogy sok embernek azért megy tönkre a szexuális élete és ezzel együtt esetleg a partnerkapcsolata, mert a nő sohasem jut el az orgazmusig. Ez valóban probléma, főleg ebben a férfi-orientált társadalomban, ahol a nők inkább lemondanak az orgazmusról is, minthogy elveszítsék a férfit, akihez ragaszkodnak, vagy szingliként éljék az életüket.

Az blogban azt olvassuk, hogy az ötödéves tantra-gyakorló igazából nem élvezi komolyabban a szexet, de valamikor talán neki is sikerül eljutnia a magömlés nélküli multiorgazmusos állapotig, amiről az ősi könyvek mesélnek. Amiért mégis úgy érzi, hogy megéri lemondania a magömlésről, az a különös vonzerő, amire ezáltal szert tesz. Nekem van egy erős gyanúm, hogy a tantrát gyakorló férfiak többsége képtelen egy egészséges monogám kapcsolatra, vagyis nem fog tudni férjként és apaként funkcionálni annak minden pszichológiai aspektusával együtt. 

Én azt tapasztaltam, hogy ha egy kapcsolat csak a szexen alapul, akkor nem lesz túl tartós, egészen egyszerűen azért, mert a szex alapvetően egy életszükséglet, egy önző dolog, és nagyon nehéz összehangolnia a két félnek a szexuális igényeit, még akkor is, ha mindketten elkötelezett tantra-gyakorlók. Másrészt egy monogám kapcsolatban nem kifejezetten előny, ha egy férfire tapadnak a nők, és ő szívesen megosztja velük a tantrikus szex titkát. 

Szerintem a szex csupán egy aspektusa a szerelem, szeretet, törődés és elköteleződés kifejeződésének, és nem jó, hogyha menekvésnek használjuk a kapcsolat más elemei elől. Egy fizikailag és érzelmileg egészséges pár hetente kétszer-háromszor eltölt fél-egy órát az intim szexszel, de a fent említett praktikus okok miatt nem hiszem, hogy ennél sokkal több ideje volna. Olyan sok mindent lehet még csinálni együtt: edzeni, olvasni, kirándulni, elmenni egy kulturális programra. És mindezek ugyanúgy kellenek, mint az örömteli szex. 

A jóga elsősorban az egynesúlyról szól, és ahogy az életünk és kapcsolataink különböző aspektusait sikerül kiegyensúlyoznunk kívül, azzal párhuzamosan a belső egydensúly is egyre jobban beáll. Sajnos túl sok jógit látok, akinek vagy nem működik a partnerkapcsolatan, vagy ha van is, túlzottan önzővé tette a jóga gyakorlása, ami elsősorban ugye egy individuális út, és nem akar például gyereket vállalni, ami szerintem valahol szoros kapcsolatban van pszichológiailag is a szexualitással. 

Szóval érdekes, helyenként megmosolyogtató dolog ez a tantra, de azért itt sem érdemes elveszíteni a józan eszünket, és belelovalni magunkat egy újabb függőségbe. Ugyanis ha függővé válunk tőle, akkor a szex ugyanúgy romba dönti és eltorzítja a személyiségünket, mint a drog, amelybe a frusztráció és a problémák, konfliktushelyzetek elől menekül a legtöbb ember. Sokkal jobban tesszük, ha a szexualitásban a szeretetünket és felelősség-vállalásunkat fejezzük ki, és nem valamiféle földön túli boldogságot keresünk benne, vagy a belső feszültségeink feloldását.

Mikor ne gyakoroljuk a pránájámát?

$
0
0
Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"Mikor ne gyakoroljuk a pránájámát?

A pránájámát nem szabad olyankor gyakorolni, amikor fáradtak vagyunk, aggodalmaskodunk, a testünk nem tiszta vagy ha túl sokat dolgoztunk (Hatha Tatva Kaumudí 3.14). Ha fáradtak vagyunk, akkor először a savászanát (hullapózt) kell gyakorolni. Ha kifáradtunk az ászana-gyakorlásban, akkor töltsünk több időt a fordított pózok gyakorlásával, hogy feltöltődjünk. Ezt követően végezzünk egy rövid savászanát, és töltsünk el néhány percet a kapálabháti végzésével, hogy feltöltődjünk, mielőtt elkezdjük a pránájámát. Próbáljuk ki! A kapálabháti csodákra képes. A haladóbb gyakorlók használhatják a kapálabhátités a bhásztrikátis együtt ugyanerre a célra.

Ha nem vagyunk tiszták, akkor először zuhanyozzunk le. Ne gyakoroljunk akkor, ha fejfájásunk van. Ha a pránájámátólmegfájdul a fejünk, akkor változtassunk azon, amit csinálunk. Lehet, hogy nem helyesen vagy nem elég erősen végezzük a dzsálándhára bandhát. A pránájámátólmegfájdulhat a fejünk, ha a prána felemelkedik az agyunkba. Ez a rossz technika vagy a túl hosszú kumbhaka jele.

Ne gyakoroljuk a kumbhakát terhesség alatt, mivel növeli a hasűri nyomást, illetve szívbetegség esetén, mivel a mellkasi nyomást is növeli. A kumbhakát nem szabad magas vérnyomás esetén gyakorolni, mivel mág jobban megemelheti. Hosszú távon a pránájáma jó hatású a magas vérnyomás esetén, de meg kell találnunk a vérnyomás lecsökkentésének módját, mielőtt belekezdünk a kumbhakákba. Például, ha 1:2 arányban lélegzünk (egy számolás a belégzés és két számolás a kilégzés), az csökkenti a vérnyomást. Lassan, több hét vagy hónap alatt növeljük a légzéshosszat addig, hogy egy belégzés egy percig tartson. A kumbhaka megkezdése előtt kérjünk orvosi szakvéleményt és keressünk fel egy pránájáma-oktatót vagy jógaterápiás szakembert.

Ne gyakoroljuk a kumbhakát vihar közben, mivel az erőteljes pránikus jelenség. Ne gyakoroljuk a kumbhakát, ha érzelmi konfliktust élünk át. A depresszió lecsökkenti a pránánkat. Ilyenkor az érzelmek vagy kórosan felgyülemlenek, vagy állandóan kisugározzuk őket. Míg a társadalmunk évszázadokon keresztül azt követelte meg tagjaitól, hogy fojtsák el magukban az érzelmeiket, most divatos lett az érzelmek kimutatása. A jóga szempontjából mind az érzelmek elnyomása, mind a ragaszkodás azok kifejezéséhez még több érzelemhez vezet a jövőben. Érzelmesnek lenni viszont azt jelenti, hogy tudatalatti benyomást hoztunk létre egy bizonyos reakcióból, amit a jógában szamszkárának neveznek. Amikor a szamszkárát kiváltó ok újra megjelenik, akkor erőteljesebb reakciót vált ki, mint amit a helyzet megmagyarázna.

Mondjuk például azt, hogy a partnered a tudomásodra hozza, hogy nem szeretné, ha valamit megtennél, de rád bízza, mégis úgy ítéli meg, hogy ő jobban el tudja dönteni, mint te. Egy pillanatig gondolkodsz azon, hogy ez-e a helyzet, aztán csendben elfogadod a javaslatot vagy elutasítod. Ha viszont ugyanez a helyzet ismételten előfordult gyermekkorodban, és a szüleid mindig azt mondták neked, hogy nem tehetsz meg bizonyos dolgokat, mert képtelen vagy rá, akkor ez kialakított egy szamszkárát (tudatalatti benyomást). Ilyenkor a partnered jelenlegi javaslata, ami esetleg teljesen indokolt volt, aktiválhatja a szamszkárátés az elnyomott el nem ismertség egész életnyi töltete is a felszínre kerül vele. Ez most egy érzelem, egy múltbeli benyomáson alapuló jelenlegi reakció. Az érzelmek szétszórják a pránát, nem különb módon, mint a kokain és a koffein. Mindkettő szaporábbá teszi a légzésünket. Az érzelmek hatása alatt ne gyakoroljuk a kumbhakát, hanem ugyanúgy, mint a magas vérnyomás esetén (ami egyébként is kísérheti az érzelmi felindulást), lélegezzünk 1:2 arányban, és lassan növeljük a légzéshosszat.

Az érzelmi felindulás más, mint az érzések átélése. Az érzés egy jelenlegi élmény, amit hitelesen első alkalommal élünk át. Az érzelem egy elraktározott érzés, amit egy jelenlegi stimulus aktivál, és a régebi érzelem újbóli átélését okozza. Az érzés tehát olyasvalami, ami lehetővé teszi, hogy megérkezzünk a mostba, míg az érzelmek mindig kizökkentenek a jelenből és visszavisznek az előző feltételekhez kötöttségünkhöz. Ezt le lehet csökkenteni a pránájáma alkalmazása által."

Edzés - otthon vagy csoportban?

$
0
0
Az alábbi blogbejegyzés több-kevesebb változtatással a jóga-gyakorlásra is igaz, hiszen abból is van vezetett óra, illetve egyéni, otthoni gyakorlás is létezik. A mysore típusú gyakorlás valahol a kettő között helyezkedik el, mert ott a gyakorlók egyéni ütemben haladnak, mégis egy tanár felügyelete és asszisztálása mellett gyakorolnak. Most akkor lássuk ugyanezt az edzés esetére lefordítva, igazából az másodlagos is, hogy éppen eszközös vagy saját testsúlyos edzésről van szó. Lehet, hogy otthon is van egy kisebb felszerelt edzőtermed, vagy elmész egy terembe, ahol "felügyelet nélkül" csinálhatod azt, amit szeretnél. Most már egyre több edzőteremben található funkcionális rész is, ahol akár egy komplett crossfit-wodot vagy súlyemelő edzést is végigcsinálhatsz, már ha van hozzá elég rutinod vagy elég vakmerő vagy. Nos, akkor nézzük az előnyöket és hátrányokat mindkét esetben:

Egyéni edzés - hátrányok

Az ilyen fajta edzéshez mindenképpen kell valamennyi rutin, biztos, hogy nem elég, ha könyvből vagy videóról tanulod meg a gyakorlatokat. Még egy sima fekvőtámaszt vagy húzódzkodást is meg lehet tanulni rosszul, ami egészségkárosodáshoz vezethet hosszú távon, vagy akár hirtelen sérüléshez is. Nem beszélve az eszközökről, például a kettlebellről vagy olimpiai rúdról.

1. Nincs felügyelet. Az egyik hátrány tehát az, hogy nincs felügyelet, nincs aki kijavítson, vagy segítsen, ha szükséged volna rá valamelyik gyakorlatnál. Így érdemes legalább párban edzeni, még ha otthon is vagy egy edzőteremben végezzük a saját edzésünket. 

2. Nincs edzésterved. A másik hátrány az, hogy neked kell kitalálnod, mit fogsz csinálni, és kellő rutin hiányában nem biztos, hogy sikerül a leghatékonyabb edzéstervet összeállítanod. Így pedig lassabban fogod elérni az edzéscéljaidat, mint ha egy tapasztalt edző vezetne végig a folyamaton edzésről edzésre mérve a fejlődésedet. 

3. Nincs motiváció. Persze nyilván van, ha már egyszer nekiveselkedsz, hogy eddz, de az egyéni edzéseknél mindig több mentális erőt kell befektetni, mintha elmennél egy szervezett edzésre, ahol az edző és a közösség lendülete visz magával, és így általában jobban kihajtod magad, mintha otthon barkácsolnál a nappaliban. Nem is beszélve az otthon előforduló zavaró tényezőkről, mint például családtagok, tévé stb. Persze láttam én már edzőteremben is olyanokat, akik többet nyomkodták edzés alatt a telefonjukat, mint a súlyzókat.

Egyéni edzés - előnyök

1. Nem kell alkalmazkodni. Az egyéni edzést bármikor elvégezheted akár otthon, akár egy útba eső teremben. Nem kell időpontot egyeztetned a sporttársaddal (ami valljuk be, néha nehézkes azért), nem kell alkalmazkodnod egy fix órarendhez. Ha van kedved, akkor mindig találhatsz lehetőséget az edzésre.

2. Nem kerül sokba. Ha otthon edzel, vagy a szabadban, az ingyen van. Ha befizetsz egy terem-belépőt, még mindig olcsóbban jössz ki, mint ha edzésre, főleg magánedzésre mennél. A pénz kinek számít, kinek nem, van, aki azt mondja, hogy megéri fizetni azért a plusszért, amit az edzőtől és a sportoló-közösségtől kap.

3. Fejleszti a kreativitást. Amikor egyedül edzel, kénytelen vagy az agyadat is használni, hogy kialakítsd a leghatékonyabb rutint, így egy önjáró erőgép leszel, aki minden helyzetben feltalálja magát. A vezetett edzésre való hagyatkozás ellustítja az elmét, mert csak csinálod, amit mondanak, és nem kell gondolkodnod, hogy mi legyen a következő lépés.

4. Fejleszti a mentális erőt. Ami a hátránya, az ugyanakkor az előnye is az ilyen edzésnek, hogy magadat kell rávenned arra, hogy megmozdulj, és kipréselj magadból még egy ismétlést. Persze vannak túlmotivált esetek is, amikor az edző már pihenésre intene, de te még nyomod az ismétléseket, mert telhetetlen vagy. Az egyéni edzésnél is van esély arra, hogy túledzed magadat vagy megsérülsz, de valljuk be, a legtöbb ember inkább leáll a felénél, amikor úgy érzi, hogy fárad. Mindig is tiszteltem a magányos harcosokat, mert mindent, amit elértek, azt a saját erejükből rakták össze.

Szervezett edzés - hátrányok

1. Idő és pénz. Az órarendi edzésre időben kell érkezni a megfelelő helyre, és be kell fizetni a pénzt érte, ami a költségeit fedezi. Van, akinek időben nehéz megoldani, vagy térben messze van az edzési lehetőségtől, vagy pénze nincs olyan edzésre, amire szíve szerint menne.

2. Csoportos bánásmód. Ha egy edzésen túl sokan vannak, akkor az edzőnek kevesebb ideje jut egyénileg foglalkozni veled, és az egyéni terhelési szintedet sem tudja annyira figyelembe venni. Általában azt fogod csinálni, amit a többiek, akkor is, ha az neked túl nehéz vagy túl könnyű. A kisebb csoportos, egyénre szabott edzések hatékonyabbak lehetnek, és árban is átmenetet képeznek a teljesen személyes edzés és a nagycsoportos órák között.

Igazából több hátrányát nem tudom felsorolni, mert szerintem igenis jó dolog együtt sportolni egy edző irányítása alatt.

Szervezett edzés- előnyök

1. Képzett felügyelet - az edző, minél több ember fordult meg a kezei között, annál inkább képes foglalkozni az egyénileg eltérő esetekkel, és a rutinját bele tudja vinni az edzésvezetésbe. Ez az aspektus egyéni edzésnél teljesen elveszik, ott mindenki autodidakta módon próbál fejlődni.

2. Csoportkohézió - ha jó a csapatszellem, az segít minden tagnak kihozni magából a maximumot, és nagyságrendekkel több motivációt kapunk, mint az egyéni edzésnél.

3. Utánozva tanulás - minél többen végeznek el egy adott gyakorlatot a szemed láttára, annál inkább megérted, hogy mit is kéne csinálnod. Az edző lehet, hogy nagyon profin végzi a gyakorlatot, de az erőnléte és testalkata esetleg teljesen más lehet, mint a tied, így ha bemutatja a gyakorlatot, akkor csak legyintesz, hogy te nem vagy képes rá. De ha látod, hogy mindenki próbálkozik a saját szintjének megfelelően, akkor te is elhiszed, hogy meg tudod csinálni.

 Másokkal együtt edzeni nagyon jó, bár ezt érdemes kiegészíteni néha egy-egy "magányos harccal" is, hogy elhidd, egyedül is képes vagy mindarra, amit megtanultál.

Hol gyakoroljuk a pránájámát?

$
0
0
Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"Hol gyakoroljuk a pránájámát?

A Hatha-jóga Pradípiká szerint a helyszín fontos a pránájámaés az ászana gyakorlása esetében is, míg a Gheranda-szamhitáés a Jógapradípjaká (365-367) szerint csak a pránájáma esetében van jelentősége. Mindenki egyetért azonban abban, hogy nagyon körültekintően kell megválasztani a helyet, ahol gyakorolunk, mivel ez mélyen befolyásolja az eredményt. A legtöbb jógikus szöveg egy kunyhót (ásrama, tapóvanam) ír le, amely közel esik egy folyóhoz, sok gyümölccsel és gyökerekkel, és egy békés országban van. Góraksa Nátha például azt ajánlja, hogy a hely legyen félreeső (Góraksa-sataka 41.). Vaszistha azt javasolja, hogy egy erdőben legyen egy folyó partján (Vaszistha-szamhitá2.57). A modern időkben Swami Ramdev is ugyanezt javasolja, hogy víz mellett gyakoroljunk. Az ilyen helyek általában megfelelnek a következő követelményeknek:

A víz közelsége

A természetes vizek, különösen a mozgó vizek, mint a vízesés, negatív ionokkal töltik fel a levegőt, ami nagyon elősegíti a pránájámát. Swami Niranjanananda azt írja, hogy a nagyváros levegő pránikusértéke a töredéke annak, amit a hegyekben vagy egy vízesés közelében találunk.

Szép, békés természeti környezet

A pránájáma ideális környezete egy erdei hajlék szép természetes környezetben, mivel ez belső erőt ad, ami a gyakorlásra motivál.

Tiszta levegő

Fontos, hogy a pránájámát olyan helyen gyakoroljuk, ami messze esik a városok füstjétől, porától, légszennyezettségétől és elektroszmogjától. O.P. Tiwari például azt mondja, hogy egy szennyezett városban a pránájáma hatékonyságát veszíti. Lehet, hogy a józan eszünk mellett egy légtisztítót is használnunk kell. Egy ionizátor például javíthatja a pránájámahatékonyságát egy városban. Ha városban lakunk, akkor figyeljük meg az általában uralkodó széljárás irányát. Teljesen más lehet a levegő minősége a városnak a szél felőli oldalán. Swami Ramdev azt javasolja, hogy a városlakók tisztítsák meg a levegőt a pánájáma előtt úgy, hogy füstölőt égetnek és meggyújtanak egy ghí-lámpát.

A pránájámát túlzott pára esetében sem szabad gyakorolni; a hely legyen mentes a rovaroktól (pl. szúnyogok), legyen védett a közvetlen napfénytől, amitől túlforrósodnánk a kumbhakaközben, és ne legyen huzatos, ami zavarna a pránarögzítésében kumbhaka közben. Ezért előnyösebb, ha nem a szabadban gyakorolunk, hanem valamilyen épületben, aminek teteje és falai vannak."

Egészség-mánia?

$
0
0
Feleségem szerint tanorexiában, ortorexiában, exorexiában és negatív anorexiában szenvedek :-) Aki nem tudja, hogy mik ezek, azoknak leírom:

Tanorexia: szolárium-függőségnek is nevezik, bár én nem járok szoláriumba, de nyáron szeretek a napon edzeni meg általában a napon tartózkodni. Persze most ennek vége, jön az esős ősz, én meg kifakulok, mint egy albinó nyuszi :-) 

Ortorexia: egészséges étkezés-függőség. Ennek a viselkedészavarnak az a definíciója, hogy a benne szenvedőt állandóan az foglalkoztatja, hogy milyen egészségügyi hatásai vannak a tápláléknak, amit eszik, és mániákusan csak a legegészségesebb ételeket hajszolja, időt és pénzt nem kímélve. Na jó, én valóban nem eszem szemetet, de azért nem stresszelek ezen az ügyön. Beszerzem a jó alapanyagokat, magamba tömöm, és jóllakom vele. Igyekszem minél változatosabban étkezni, és nem parázok állandóan azon, hogy milyen betegségekkel hozzák összefüggésbe ezt vagy azt az élelmiszert. De azért nem baj, ha természetes ételeket eszünk, a junkfood-evésre nem jó kifogás az, hogy "nem vagyok egészségmániás".

Exorexia: edzésfüggőség. Majdnem minden nap edzem, illetve jógázom is párhuzamosan. Összességében azért nem szokott 2-3 óránál több időm jutni rá, mert van még a család, az Atma, a blog stb. Nem érzem azért úgy, hogy az életem minden aspektusát az edzésnek rendelném alá. Megint csak nem jó kifogás ez arra, hogy ne eddzünk rendszeresen. A sport legalább ugyanolyan fontos, mint az evés, így időben is annyit kellene rászánni minden nap.

Negatív anorexia (más néven machizmus): a férfiak azon viselkedészavara, amikor túl kicsinek érzik magukat, és állandóan az izmaik növesztésével vannak elfoglalva. Az igaz, hogy nem szeretnék megint 63 kiló lenni, mint 3 éve voltam, meg persze zsírra hízni sem, de a brutális izomépítés sem a célom, mert a túl nagy izmok megnehezítik egyes jógapózok végrehajtását, és ezt már most is érzem. De azért szeretek célokat kitűzni magam elé, és a funkcionális erő nem árt, ha van. Ez pedig bizonyos mértékű izomnövekedéssel is jár hosszú távon, remélem, ezzel nem bántok meg senkit :-)

Összefoglalva, nyilván nem jó, ha valaki mániákus függőségbe kerül valamitől, legyen az akár a jóga, a sport, vagy az egészséges életmód. Szerintem az ilyen jellegű függőség azokra az emberekre jellemző elsősorban, akiknek az egyéb fontos életterületei nem kiegyensúlyozottak, valami elől menekülnek, vagy pótszernek használják az ilyen jellegű függőségeket, amelyek azért valljuk be, sokkal kevésbé károsak az egészségre, mint a drog, az alkohol vagy nikotin, koffein-függőség és egyéb szenvedélybetegségek. A napozással kapcsolatban is több a para, mint a valós veszély. Ha az ember vigyáz arra, hogy ne égjen le, és nem keni magát mindenféle kommersz, vegyszeres naptejekkel, akkor semmi baja nem lesz tőle, sőt, sokkal egészségesebb lesz, mint az orvosi patkány-életmódot folytató városi emberek. Az edzéssel kapcsolatban is előfordulhatnak sérülések, sportártalmak, de ha ésszel és megfelelő irányítás alatt végezzük, akkor ezek javarészt elkerülhetők. Nem vagyunk olimpikonok, az egészségünk megőrzése érdekében sportolunk. Ezért a különböző teljesítménynövelő szerek szedése sem indokolt, amelyeknek valóban vannak veszélyei, főleg, ha orvosi háttér nélkül, sufni-módszerrel beszedünk mindent, amire azt mondja valaki, hogy mennyire ütős cucc. 

Az étkezéssel kapcsolatban pedig sajnos sokkal több az igénytelen és felvilágosulatlan ember, mint azok, akik túl szigorúan vesznek valamilyen egészégesnek mondott étrendet. Nekik sem lesz nagy bajuk, ha elegendően változatos alapanyagokat használnak, bár egyes vitaminokat tényleg érdemes pótolniuk a vegánoknak. Szóval ne legyen mánia az egészség, de jól járunk, ha az életmódunkká tesszük a rendszeres testedzést és az egészséges étkezést. nem kell túl szigorúnak lenni önmagunkkal szemben, de a túlzottan elnéző hozzáállással sem jutunk előrébb. Mindenki a maga egészségének a kovácsa, kezdjünk el kísérletezni, és nézzük meg, mire jutunk. 

A matszjászana mitológiája

$
0
0
Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

A matszjászana mitológiája

Matszja avatáráról már tettünk említést a návászanakapcsán, most pedig következzenek további részletek más puránákbólés ind eposzokból.

A Mahábháratában a következő leírást olvashatjuk Matszja történetéről: itt Manut Vaivaszvata Manunak nevezik, ami arra utal, hogy ő Vivaszván, a Napisten fia, és Brahmával megegyező hírnevű risi (bölcs). Miközben Manu a vallásos kötelességeit végzi a Cserví folyó partján, egy halat talál. Ebben a leírásban is növekedni kezd a hal, így először egy agyagedénybe, majd egy kis tóba, nagy tóba, és végül a hatalmas Gangesz folyóba helyezi Manu, ezután pedig a tengerbe ereszti. Amikor Manu a tengerbe helyezi a halat, az figyelmezteti a közelgő veszélyre, a hatalmas árvízre, amely az egész univerzumot el fogja árasztani. A hal azt tanácsolja Manunak, hogy készüljön fel a katasztrófára egy hatalmas hajó építésével, amelyben ő és a szaptarishi (a hét fő bölcs) megmenekülhetnek. Arra is megkéri, hogy gyűjtsön mindenféle magvakat az egész világról, és megígéri, hogy megjelenik egy hatalmas szarvval rendelkező hal formájában, hogy megmentse őket. Az árvíz beköszöntekor a hajót Matszja szarvához kötik, és az keresztülhúzza a hajót a viharos vizeken, amíg el nem érik a Himalája biztonságos csúcsait. A hal utasításainak megfelelően a hajót a Himalája egyik csúcsához kötik, amely a naukabandhana (kikötő) nevet kapta. Matszja elmondja a bölcseknek, hogy ő Pradzsápati Brahmá (minden élőlény ősatyja), és a megmentőjük, aki kimentette őket a veszélyből a hal formájában. Itt a Mahábhárataeltér a Satapatha Bráhamanától, ahol Matszját az Úr Visnu inkarnációjaként írták le. A hal kijelenti, hogy Manu fogja újrateremteni az összes élőlént, a félisteneket, démonokat, embereket, a mozgó és mozdulatlan élőlényeket a lemondásai ereje által. Ezután a hal eltűnik, és Manu követi a tanácsait.

Mivel az árvíz egyetlen túlélője Vaivaszvata Manu volt, mindenki mást elmosott az áradat, Manu újra benépesítette a Földet az emberi fajjal. Hogy képessé váljon sok utód nemzésére, lemondásokat végzett és áldozatok végrehajtásával imádta az isteneket, vajat, tejet, joghurtot és ghít ajánlva az áldozati tűzbe. Egy éven belül imái meghallgatásra találtak, egy Sraddhá nevű gyönyörű nő jelent meg. Vaivaszvata Manu feleségül vette, és ök lettek az emberi faj ősnemzői.

A Matszja Purána leírása szerint Matszja szintén Visnu, és nem Brahmá inkarnációja. A Purána is róla kapta a nevét. A történetet Manu legendájával kezdi. Manu egy király volt, aki lemondott a világról, és átadta a trónját a fiának, majd a Malaja hegyekbe indult, hogy tapaszt (lemondásokat) végezzen. Amikor Brahmá elégedetté vált a lemondásaival, azt az áldást adta neki, hogy meg fogja menteni a világot a pralaja (az univerzum pusztulása) idején. Mint a többi beszámolóban, Manu itt is megtalálja a kis halat. E halat egyre nagyobb vízbe kell helyezni, mert rohamosan növekszik. Megdöbbenve a hal növekedésén, Manu megérti, hogy a hal nem más, mint az Úr Visnu. Matszja megerősíti ezt, majd elmondja Manunak, hogy hamarosan bekövetkezik a pralaja, mivel véget ért Brahmá jelenlegi napja. Brahmá éjszakája alatt pedig a teremtése megsemmisül, mivel a Föld és az univerzum összes bolygója elmerül az elsődleges óceánban. Visnu megígéri, hogy visszatér és megmenti Manut a pralajaidején, és arra utasítja, hogy egy hajón gyűjtse össze az összes teremtményt és a különböző növények magjait. A hajót az istenektől kapja ebben a változatban. Amikor eljön a pralaja, Matszja a Sésa kígyó segítségével húzza el a hajót, kötélként használva azt. Miközben a Malaja hegyek csúcsai felé tartanak, Manu kérdéseket tesz fel Matszjának, és ez alkotja a puránaszövegének hátralévő részét.

A matszjászana szimbolikája

$
0
0
Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

A Bhágavata Purána egy másik indokot is megemlít, amiért Visnu Matszja formájában megjelent. A kalpa (világkorszak) végén egy Hajagríva nevű dánava (démon) ellopja a Védákszent szövegeit, amint azok megnyilvánulnak Brahmá szájából, ahogy az éjszakája kezdetén ásít, belefáradva az univerzum teremtésébe. Közben Szatjavrata, aki Vaivaszvata Manuként is ismert, és Dravida (Dél-India) királya volt, komoly lemondásokat végzett, és csak vízen élt. Egyszer, amikor vizet ajánlott fel a Kritamálá folyóban, egy parányi shaparí hal akadt két összetett keze közé. Amikor el akarta dobni a halat, a hal kérlelte, hogy ne dobja a vízbe, ahol a nagyobb halak megennék. A király biztosította védelméről, és egy kis edénybe helyzete, majd magával vitte. De a hal egyre nagyobb lett és több helyet igényelt, így a király egy medencébe tette. Amikor azt is kinőtte, akkor egy tóba, majd végül az óceánba helyzete. De a hal azt mondta Szatjavratának, hogy fél az óceán nagy ragadozóitól. A szavaitól megzavarodva, a király megkérte a halat, hogy nyilvánítsa meg valódi azonosságát, és rájött, hogy Matszja nem más, mint az Úr Visnu. A történet az előzőekben leírtak szerint folytatódott, amíg el nem kezdtek hajózni a Himalája csúcsai felé. Miközben Matszja az árvízen keresztül húzta a hajót, különböző témákról beszélt a királlyal és felfedte előtte a Védák, Puránák, Szamhitáktudását és a Legfelsőbb Igazságot. Miután az árvíz elvonult, Matszja megölte Hajagríva démont, és megmentette a Védákat, majd átadta Brahmának, aki felébredt az éjszakája után.

A nagy árvíz mítosza sok civilizációban megtalálható a világban. Sokszor a bibliai Teremtés könyvében említett özönvízzel és Noé bárkájával hozzák kapcsolatba. A hal-motívum és a szentírások megmentése a démonoktól csak a hindu mitológiában jelenik meg. Hasonló özönvíz-mondák vannak a régi sumér és babilóniai, görög, maja és az afrikai joruba kultúrákban is. Úgy tartják, hogy Matszja az evolúció első állomását képviseli, mivel a vízi élőlények jelentek meg először földünkön. Matszja meséjét éppen ezért teremtésmítosznak is tekinthetjük, melyben Manu újrateremti a világ élőlényeit és az embereket, miután az özönvízben elpusztultak, bár a teremtés soha nem volt központi eleme ennek a mítosznak. Egyes szerzők nem is özönvíz-legendának tekintik, hanem szimbolikus értelemmel ruházzák fel. Manu hajója a móksát (felszabadulást) jelképezi, ami segít bennünket átkelni az anyagi világon. A Himaláját tekintik a földi lét és az azon túl található felszabadulás földje közötti határvonalnak. Isten a hal formájában vezet el a felszabaduláshoz. A hal szarva az „áldozati értékek” szimbóluma. A hal motívuma az indiai „halak törvénye” vagy „dzsungel törvénye” nevű erkölcsi tantételre utal, amikor egy hal menedéket keres, hogy egy nagyobb hal meg ne egye. Ez a mese arra utal, hogy a jó királynak meg kell védenie a gyengéket az erősektől, megfordítva a „halak törvényét”, és fenn kell tartania a vallásos elveket. Manu, az emberiség atyja és főleg a két királyi dinasztia (Nap- és Hold-dinasztia) ősnemzője ezáltal válik ideális királlyá. Amikor Hajagríva, a démon ellopja a Védákat, akkor a dharma veszélybe kerül, és Visnu, az Isteni megmentő, földi képviselője, Manu, a király segítségével megmenti a dharmát.


10+1 gyakorlat a csuklyásizom edzésére

$
0
0
Minden héten megkérdezi valaki, valamelyik fórumon, hogy milyen gyakorlatokkal lehet edzeni a csuklyásizmot. Ezért úgy gondoltam, hogy ebben a kétrészes cikkben összeszedem a kedvenc gyakorlataimat, az első részben a saját testsúlyos gyakik mennek majd, a másodikban pedig a plusz súlyos gyakorlatok. De először lássunk egy kis anatómiát!

A csuklyásizom, vagy trapézizom a nyaki és háti gerinc mentén ered, és a felkaron, a kulcscsonton, illetve a lapockán tapad. Következésképpen fontos szerepe van nem csak a nyak, de a karok mozgatásában is. A hát edzésénél általában sokkal több figyelmet fordítunk a széles hátizom edzésére, mint a csuklyásizom megfelelő megerősítésére. A csuklyásizom három részre osztható: felső, középső és alsó részre, melyek eltérő mozgásokban vesznek részt. A felső, nyaki szakasz a fej hátrahajlításában és fordításában,  oldalra hajlításában vesz részt. A nyak erősítésével itt most nem foglalkozunk részletesen, majd valamikor egy külön cikkben esetleg. 

A trapézizom felső része a vállövet emeli és a vállmagasság fölé emelt karokat közelíti egymáshoz. A középső rész a hátulsó deltaizommal szinergiában az oldalsó középtartásban lévő karok hátrahúzásában vesz részt, illetve a lapockákat közelíti egymáshoz. A trapézizom alsó része a széles hátizommal szinergiában lefelé húzza és egymás felé közelíti a lapockákat. Ebből fakadóan a három rész edzéséhez különböző gyakorlatokat érdemes alkalmazni. 

Elöljáróban ne feledjük, hogy minden izom edzése előtt nagyon fontos a megfelelő bemelegítés és mobilizáció, esetleg hengerezés. A nyak, vállöv, karok és törzs bemelegítésével a csuklyásizmot is munkakész állapotba tudjuk hozni. A másik dolog, amit érdemes szem előtt tartanunk, hogy a saját testsúlyos gyakorlatok funkcionális jellegűek, tehát nem csak egy-egyizolált izomcsoport edzésére irányulnak, hanem komplex módon hatnak. Mégis ki lehet jelölni azokat a gyakorlatokat, melyek intenzívebben dolgoztatják a csuklya egy-egy részét.

A csuklyásizom felső harmadának edzése

1. HSPU. Az egyik legkézenfekvőbb nyomó gyakorlat a csuklya felső, leglátványosabb részének erősítésére a kézenállás vagy az abban végzett kinyomások. Erről korábban írtam már egy részletesebb cikket, az abban szereplő rávezető gyakorlatokat is haszonnal alkalmazhatjuk. 
2. Inverz húzódzkodás. A saját testsúlyos gyakorlatokból talán leginkább hiányzó mozgáselem az, amit a crossfitesek és erőemelők a deadlifttel, vagyis a súly nyújtott kezes felhúzásával elérnek. De erről részletesebben szólunk majd a cikk második részében. Van ennek egy megfelelője a saját testsúlyos gyakorlatok között is, ez pedig az inverz húzódzkodás. Párhuzamos korláton vagy gyűrűn érdemes végezni. Fogjuk meg a két kezünkkel, és lendüljünk inverz pozícióba, azaz lógjuk fejjel lefelé, a törzs és a lábak függőlegesek a karok között. Kezdjük el húzni magunkat fölfelé a karok behajlítása által. Először párhuzamos karral fog sikerülni, azután kivihetjük oldalra is a könyökünket. Ha nagyon erősnek érezzük magunkat, akkor gyűrűn a nyújtott kart is próbálhatjuk kihúzni oldalra, itt azonban jelentősen nagyobb az erőkar. Minél jobban távolodik a kar a törzstől, annál erősebben dolgozik a csuklyásizom. Első körben a sima vállfelhúzás fülhöz is megteszi, ha még nem elég erős a vállövünk. Közben a törzset stabilizálni kell a függőleges helyzetben, ez is figyelmet igényel.

A csuklyásizom középső harmadának edzése

3. Inverz evezés. A húzódzkodásnál sokan csak függőleges lógásból húznak, ami a bicepszet és a széles hátizmot dolgoztatja főleg. Ahhoz, hogy a csuklya középső része is elkezdjen dolgozni, érdemes a törzsre merőleges irányban húzni. Alacsony rúdon ezt megoldhatjuk egy viszonylag könnyű gyakorlattal: az inverz evezéssel.  Kb. csípőmagasságban lévő rúd a legideálisabb hozzá. Fogjuk meg a rudat vállszélességben vagy szélesebben, és támasszuk be a sarkunkat a földön. Ha lehet, a törzs és a lábak legyenek teljesen egyenesek, mint egy deszka. A könyököket oldalra vigyük a húzás közben, és érintsük a mellkasunkat a rúdhoz. TRX-szel vagy gyűrűvel is elvégezhető a gyakorlat, könnyítésként lehet hajlítani a térdet, de a törzs mindenképpen legyen egyenes. Érdemes kipróbálni az egykezes változatot is, ha ez már túl könnyű lenne.

4. Könyöktolás. Ehhez a gyakorlathoz két padra vagy viszonylag alacsonyan lévő emelt felületre lesz szükségünk. Támaszkodjuk rá a könyökünkkel, és a fent leírt deszkapózban tartsuk a törzset egyenese, a sarok a talajon támaszkodik a két pad között. A könyökök hátrahúzásával közelítsük a lapockákat, majd engedjük vissza a törzset az alsó pozícióba.

5. Inverz tárogatás. Ezt a gyakorlatot TRX-en vagy gyűrűn lehet elvégezni, az inverz evezéshez hasonló magasságba állítva azt. A különbség annyi, hogy nem hajlított karral húzunk, hanem egyenes karral tárogatunk, felfelé néző mellkassal. A nyújtott kar miatt az erőkar jóval nagyobb, ezért ez egy haladó nehézségű gyakorlat. A képhez képest lehet sokkal lentebbről kezdeni, így a végpozícióban is kb 45 fokban lesz a törsz a talajhoz képest, és nem függőleges.

6. Húzódzkodás mellső mérlegben. Ha nem megy még a teljes mellső mérleg (front lever), akkor ne keseredjünk el, kezdjük a behúzott térdes változattal! Kapaszkodjunk a rúdba (vagy korlátba, gyűrűbe), és húzzuk be a térdeket a mellkashoz, majd emeljük a törzset majdnem függőleges helyzetbe! Az inverz pozícióhoz képest itt az erőnkhöz mérten kiengedjük a törzset vízszintes helyzetbe, vagy 45 fok körül is megtarthatjuk. A dőlésszög változtatásával tudjuk a csuklya különböző rostjait terhelni, és egyik vagy mindkét láb kinyújtásával szabályozni az erőkart. Ha megy a teljes mérleg, akkor is érdemes kipróbálni a vízszintes, illetve 45 fokos változatokat. 

A csuklyásizom alsó harmadának edzése

7. Vállvonogatás. Helyezkedjünk el a korláton a tolódzkodás felső pozíciójában. Engedjük lefelé a törzset a vállak közé, majd húzzuk lefelé a vállainkat. Ha túl könnyű a gyakorlat, akkor csatoljunk magunkra plusz súlyt, vagy pedig emeljük a lábunkat L-tartásba, és igyekezzünk a medencét előrébb hozni, mint ahol a kezeinkkel támaszkodunk. Ezzel brutálisan meg lehet küldeni a csuklya legalsóbb rostjait.

8. Tolódzkodás. A tolódzkodásnál is ugyanez az elv érvényesül. Minél előrébb tartjuk a csípőt és a súlypontot, annál jobban dolgoznak a csuklyák. Tehát érdemes a térdeket felhúzni a mellkashoz és előretolni a medencét, amennyire tudjuk. Így a tolódzkodás nem lesz olyan látványos, mert sokkal nehezebb, de viszont edzi a csuklyát. 

9. Saslangés. A csuklya edzéséhez a saslengés előrelendítő fázisát érdemes alkalmazni, vagyis a függőleges lógásból lendítsük előre és fölfelé a lábainkat, és toljuk előre a medencét. Ilyenkor dolgozik a csuklya alsó része. A visszaeresztésnél fékezzük meg a függőleges helyzetben, majd mehet a következő lendítés. Próbáljuk kicsit megtartani a testünket a felső pozícióban, mielőtt visszaeresztjük. A lassú, kontrollált visszaeresztés is nagyon jól nehezíti a gyakorlatot.

10. Korean dip.Üljünk fel a rúdra, és a csípők mellet megfogva azt, engedjük le a törzset úgy, hogy a rúd a hátunk mögött van. Tolódzkodjunk erőből, az ingaszerű lengést minél jobban kiiktatva. Ez egy haladó gyakorlat, de elvégezhetjük könnyített változatban is, ha egy pad szélére támaszkodva engedjük le és nyomjuk ki magunkat úgy, hogy a pad a hátunk mögött van. Törekedjünk az egyenes törzsre, úgy hatékonyabb a gyakorlat!

+1. Korean pullups. Ez ugyanaz, mint a korean dip, csak itt fejjel lefelé lógásból indulunk úgy, hogy a rúd a fenekünk mögött van. Húzzuk fel magunkat, amennyire bírjuk, majd engedjük vissza. A törzs kissé homorodik és a térdet is lehet hajlítani valamennyire az egyensúly megtartásához. A képhez képest sokkal följebb kell lennie a törsznek, majdnem függőleges helyzetben, csak nem találtam olyan képet.



Magányos gyakorlás

$
0
0
Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"Magány

Ebben a tekintetben a Hatha Tatva Kaumudí a legegyértelműbb. Azt javasolja, hogy a pránájámát egymagunkban gyakoroljuk, miközben csendben maradunk (36.70), egy elszigetelt vidéki helyen (35.6), egy magányos helyen (38.13), illetve egy félreeső helyen (38.44), vagy magányos helyen élve (39.2). Ez meglepően hangozhat Varanasi lakosától, ami már Sundaradeva idejében is viszonylag nagy városnak számított. Nyilvánvaló, hogy Sundaradeva nem volt ellene a városban lakásnak, mégis azt javasolja, hogy vonuljunk félre az olyan intenzív gyakorláshoz, ami a Kundaliní felébresztéséhez szükséges.

A Jóga-kundaliní Upanisad azt mondja, hogy a túlzottan intenzív társadalmi élet a betegséget okozó hat tényező egyike (1.56-57). Swami Niranjananada elmagyarázza, hogy a pletykálás, kritizálás, és az érzelmi elvérásoknak való megfelelés a prána szétszóródásához vezet. Ez megmagyarázza, hogy miért tartották fontosnak az egyedüllétet a pránájámaintenzív időszakai alatt. Swami Muktibodhananda szintén azon az állásponton van, hogy a testünkben áramló pránaminőségét befolyásolja az, hogy kikkel szocializálódunk. Éppen ezért jól meg kell válogatni a társaságunkat, vagy egyedül kell lenni. Ez különösen a kezdők számára fontos. A jóga-szövegek gyakran rámutatnak, hogy a korlátozások főleg a kezdőkre vonatkoznak, és ha már valaki mesteri fokot ért el, akkor nem érvényesek a korlátozások.

A pránájámában kezdő gyakorlók a legérzékenyebbek a prána szétszóródására. A kezdők gyakran annyira lelkesek az újonnan megtalált gyakorlásukra, hogy mindenkihez odamennek és beszélnek róla. Amikor a közöny falába ütköznek, akkor elbizonytalanodnak és abbahagyják a gyakorlást. Ezárt ajánlják egyes szövegek azt, hogy gyakoroljunk titokban, amíg nem szilárdulunk meg és nem válunk megingathatatlanná. Minél szilárdabb egy gyakorló, annál inkább képes ellenállni a kedvezőtlen körülményeknek.

Fontos megérteni, hogy a fenti utasítások a napi több órás pránájáma-gyakorlásra vonatkoznak, melynek célja a Kundaliní felébresztése. Nyilvánvalóan nem vonatkoznak a napi fél óra pránájámára az ászana-gyakorlás után. Emlékezzünk arra is, hogy a Jóga-rahaszja a pránájámáta családosok, vagyis feleséggel és gyerekekkel rendelkező emberek legfőbb gyakorlatának tekinti, akiknek állásuk vagy vállalkozásuk van. A Jóga Jágjavalkjaés a Jóga-Vaszistha is hangsúlyozza, hogy a jógát azzal párhuzamosan kell gyakorolni, hogy végrehajtjuk kötelességeinket a család és a társadalom felé, és nem törekszünk társadalmon kívüli helyzetre.

Ezzel egyetemben is nagyon hasznos tanácsot ad Góraksa Nátha, amikor azt mondja, hogy egyedül kell gyakorolni. Emellett azt is javasolja, hogy gyakoroljuk az odaadást Isten iránt (Góraksa-sataka41). Ez hasonlít Paramahamsa Ramakrishna gyakori felhívásához, hogy rendszeresen menjünk egyedül a természetbe és figyeljünk Istenre. Amikor túl sokat beszélünk, akkor a szánkon keresztül kivetítjük a pránát, ami meggyengíti a lelket. Amikor egyedül vagyunk a természetben, akkor hajlamosabbak vagyunk istenre figyelni. Nem véletlen, hogy a nagy vallások alapítói – a védikus Risik, Mahávíra, Buddha, Mózes, Jézus és Mohamed – sok időt töltöttek egyedül, ami alatt transzcendentális megértésre tettek szert.

Sok gyakorló számára nincs lehetőség, hogy a fentebb felsorolt összes jellemzővel rendelkező helyre menjen. Ebben az esetben érdemes fontolóra venni egy elvonulást. Ha néhanapján el tudunk vonulni egy szép helyre a természetben pár napra, akkor az ott átélt sikeres segíthetnek, hogy túléljük az egész évet. Próbáljunk egy hasonló helyet létrehozni az otthonunkban is. A legtöbb ember nem tud egy egész szobát a gyakorlásnak szentelni. Hozzunk létre egy sarkot, amely mentes a radzsaszikusés tamaszikus elemektől. Használjunk ionizátort vagy levegőszűrőt a levegő minőségének javítására. Ideális, ha korán reggel tudunk gyakorolni, amikor az otthonunk és a környéke még csendes. A város nyüzsgése és zaja nagyon radzsaszikushatással van az elmére.

Húsevés pro és kontra - higgadt fejjel

$
0
0

Számos olyan megnyilvánulást látok vegetáriánusok és vegánok részéről, ami elítélő, kirekesztő vagy lenéző módon nyilatkozik a húsevőkről. Szerintem ez nem igazán célravezető, mert inkább elriasztja a húsevőket vagy vegyes táplálkozásúakat a tisztán növényi étrend kipróbálásától, minthogy meggyőzné őket, hogy a vegánok milyen jó fejek, és milyen nyitott emberek. "Az vagy, amit eszel" - szoktuk mondani, és ha egy vegán fölényesen nyilvánul meg, és azt sugallja másoknak, hogy ők alávalóbbak, vagy undorító, kegyetlen és bűnös lelkek, amiért húst esznek, akkor egy húsevő hamarabb levonja azt a következtetést, hogy "Én nem akarok ilyen lenni", mint hogy elgondolkodjon a vegán életmód bármelyik pozitívumán is. Ha tehát ténylegesen az a célunk, hogy minél több embert rávegyünk ennek az életmódnak, táplálkozási rendszernek a kipróbálására, akkor inkább a (lehetőleg) tudományos kutatásokkal alátámasztott tényeket kellene hangsúlyozni, és a növényevés előnyeit, mintsem fenyegetőzni, az emberek bűntudatára apellálni, vagy megbélyegezni, alacsonyabb rendűnek kikiáltani azokat, akik másképp gondolkodnak. 

Az "egyetlen igaz út" elvéből már a vallásban és a spiritualitásban is régóta kiábrándultam, mert nekem azt sugallja, hogy aki ezt hangoztatja, az szűk látókörű, és nem hajalndó elismerni az értékeket másokban. Nos, akkor lássuk a tíz leggyakrabban emlegetett okot a Filantropikum.com cikke alapján, ami miatt le kéne szoknunk a húsevésről, és tárgyaljuk meg ezeket a meglehetősen agresszív érveket pártatlan, tárgyilagos módon.

1. Az embernek nincsenek karmai, agyarai, vagy hosszú, éles és erős metszőfogai. 

Való igaz, hogy az embernek sem a felszereltsége, sem az emésztőrendszere nem hasonlít a ragadozó állatokéra. Inkább a mindenevő állatok emésztő- és táplálékszerző rendszerével rendelkezik, ami nekem azt sugallja, hogy nem vagyunk genetikailag sem a húsevésre, sem a vegetáriánizmusra predestinálva - választási lehetőségünk van, annak minden következményével együtt. 
2. A mód és a kontextus, ahogy az emberi élőlények húst fogyasztanak nem egyéb, mint dögevés. 

Ez az érv az előző folytatása. Az ember valószínűleg éppen azért fejlesztette ki a különböző fegyvereket (amellett, hogy egymást gyilkolásszák vele és politikai hatalmat gyakoroljanak a gyengébbek felett), hogy el tudja ejteni a nála ügyesebb és veszélyesebb állatokat. Így került az ember a tápláléklánc csúcsára, és vált "élet-halál" urává. Azt már tudjuk, hogy nem biztos, hogy a természetes környezetünkre képesek vagyunk vigyázni, és   ez szoros kapcsolatban van az étkezési szokásainkkal is. A vadászást elég hamar felváltotta az állattartás, ami szintén messzemenő környezeti károkat okoz, és a konyhaművészet és a megölt állatok húsának feldogozása és tartósítása köré rendeződött. Mondjuk a növényekkel is ezt tesszük, hiszen konzerv, befőtt, mirelit stb. formájában is elfogyasztjuk őket.

3. Az ember genetikai és fizikai felépítése nem indokolja a húsevést. Az emberek és a húsevő állatok közötti biológiai különbségek nagyok. A ragadozók emésztőrendszere alig háromszorosa a testük hosszának, a mindenevőké 3-4 szerese, míg az emberi emésztőrendszer 10-12 szerese a testhossznak, hasonlóképpen a növényevőkéhez. Továbbá az emberi nyál lúgos, míg a húsevőké és mindenevőké savas, ugyanakkor a húsevő állatok sósav kiválasztása 20-szor erősebb, mint az emberek esetében. E miatt a húsmaradékok napokig, hetekig, vagy akár évekig is emésztetlenül maradhatnak a vastagbélben.

Ezzel szemben az igazság itt is az, hogy az emberi emésztőrendszer valahol a tisztán növényevők és a ragadozók között helyezkedik el. A legtöbb pártatlan orvosszakértő vélemény e szerint a túlzott állati fehérje-bevitel feldolgozására valóban nem alkalmas a szervezetünk, viszont tisztán növényi étrenden a legtöbb ember vígan elél akár száz évig is.

4. A hús számos okból mérgező az emberi szervezetre. Elsősorban a hús savas. Tudjuk, hogy az ideális emberi étrend 80 százalékban lúgos, és csak 20 százalékban savas.A savas élelmiszerek túlzott fogyasztása számos betegséghez vezethet. Tudományosan igazolt tény, hogy a lúgokban gazdag szervezetben nem élnek túl a vírusok, a baktériumok és a rákos sejtek. Szintén tudományosan igazolt, hogy az állati fehérjék, mint a hús is rákkeltők, és elősegítik a rákos sejtek számának növekedését. A húsfogyasztás miatt megjelenő leggyakoribb rákos megbetegedések: vastagbélrák, májrák és a hasnyálmirigyrák.

A hús és állati fehérje fogyasztása által "elősegített" betegségek sora valóban hosszú, de tegyük hozzá, hogy az agyonfeldolgozott növényi táplálékok (cukor, fehérliszt, transz-zsírok stb) szintén számos betegség táptalajaként szolgálnak, és a természetes, növényi étrenden élő emberek is megbetegedhetnek. A táplálkozás mellett ugyanis számos más betegség-faktor jelen van még (életmód, stressz, pszichés okok, genetika stb).

5. A húsfogyasztás súlyos betegségeket okozhat a rákon kívül, ezt is számos kutatás igazolja. A húsfogyasztás felelős a szív- és érrendszeri, valamint az idegrendszeri megbetegedésekért, súlyos szívbetegséget, magas vérnyomást, agyvérzést, Parkinson-kórt és Alzheimer-kórt okozhat. Az állati eredetű táplálék másik súlyos következménye az elhízás. A telített állati zsírok mérgezőek a szervezetre, míg a növényi zsírok telítetlenek, egészségesek és nem vezetnek elhízáshoz. A húsfogyasztás másik lehetséges következménye a sokakat érintő impotencia és meddőség. Az állati húsban található húgysavat, sósavat és foszforsavat nem szintetizálja, nem semlegesíti az emberi szervezet, ami szövetgyulladáshoz, köszvényhez vezethet. Az állat húsában található hatalmas adrenalinmennyiség, ami a kegyetlen mészárlás következtében halmozódik fel agresszivitást vált ki a fogyasztóból.

Megint legyünk reálisak: a fenti betegségeket, még ha ritkábban is, de a vegánok is megkaphatják, például ha mozgásszegény életmódot élnek és túl sok finomított élelmiszert fogyasztanak. Vannak kövér vegetáriánusok is, hiszen a növényekben alapból több a szénhidrát. A telített zsír sem szúkségszerűen káros, viszont nem is esszenciális, mint az omega 3 és 6. A szervezetük képes koleszterint és triglicerideket szintetizálni növényi olajokból is. Az agresszivitás pedig egy vegánra is jellemző lehet, mert a szervezetünk önmaga is termel adrenalint és tesztoszteront is.

6. A húsfogyasztás csontritkulást okozhat, mivel az állati protein, ami a tejtermékben sokkal magasabb, mint a húsban nemhogy kalciumot vinne be a szervezetbe, hanem eltávolítja azt onnan. A szervezet ugyanis úgy védekezik az állati fehérjék negatív hatásainak semlegesítése érdekében, hogy felszabadítja a kalcium-tartalékokat.

Ez már viszonylag köztudott tény, viszont egy vegánnak is oda kell figyelnie a megfelelő kalcium-bevitelre (például algákból, zöld levelesekből), és a hormonális változások vagy mozgáshiány miatt egy vegánnál is kialakulhat a csontritkulás. tehát megint csak, a vegán étrend nem mindentudó csoda, még ha nagyon körültekintően csináljuk is!

7. A húsfogyasztás az életenergia elvesztéséhez és a korai halálhoz járulhat hozzá. Széles körben elterjedt az a mítosz, hogy hús nélkül a férfiak nem lennének képesek megerőltető fizikai tevékenységek elvégzésére. Hibás! A hús megemésztése és az állati fehérjék szintetizálására befektetett energia sokkal nagyobb, mint a hússal bevitt energiamennyiség. A húsevés egyenes következménye az idő előtti halál.

Na ezt az állítást elég nehéz lenne ellenőrizni, én legalábbis nem olvastam még meggyőző statisztikát a vegán populáció magasabb átlagéletkoráról. Persze nem mindegy, hogyan éljük le addig is az életünket, lásd a fentebb felsorolt egészségkárosító hatásokat! Az élethossz kérdése szerintem sokkal komplexebb, minthogy csak az étrenden múlna. Az életmódunkat meghatározó számos tényező szerepet játszik benne, illetve a genetika és a karmánk is jelentős, ámde viszonylag megfoghatatlan tényező. Láttam én már 110 éves húsevőt is, és sok vegán is meghal fiatalon különböző okoknál fogva.

8. A kereskedelmi forgalomban kapható húsok nagy többsége növekedési hormonokkal, veszélyes injekciókkal kezelt, szennyezett táplálékkal, csontliszttel és állati tetemekből készült takarmányokkal táplált állatok levágásából származik. Miért akarna valaki is mérgezett tetemekkel táplált tetemekből lakmározni? Leonardo da Vinci szavaival, miért akarnánk, hogy a testünk állati temetkezőhely legyen?

Ez a tipikus elriasztó érvelés sem mindenkinél válik be. Egészen egyszerűen azért, mert a hús és állati fehérje (tejtermék) addiktív, ugyanúgy, mint a cukor, a fehérliszt, vagy a koffein is. Így sok ember azt mondja, hogy ő szereti a hús ízét, és a világért sem mondana le róla, nem érdekli, mivel szúrják és etetik a haszonállatokat.

9. Előfordulhat, hogy átverés áldozatai leszünk, és macskahúst, kutyahúst, vagy éppen patkányhúst etetnek meg velünk.

A húsipar és az áruházláncok manipulációiról sok mindent lehet hallani, de a legtöbb ember itt is a hiedelmei alapján dönt, hiszen általában nincs konkrét lehetősége, hogy ellenőrizze az általa vásárolt hús vagy tejtermék minőségét. Egyes országokban az elejtett vadállatok radioaktivitását is mérik (nálunk tudtommal nem), és például Németországban is minden harmadik elejtett vadkan radioaktív.

10. Az emberiség nagy elméi, művészei, géniuszai közül a legtöbben vegetáriánusok voltak: Leonardo da Vinci, Hippokratész, Albert Einstein, Szókratész, Pitagorasz, Platon, Isaac Newton, Lev Tolstoy, Mahatma Gandhi, Voltaire, Konfucius, Albert Schweitzer, George Bernard Shaw, Mary Shelly, Immanuel Kant, Vincent Van Gogh és sokan mások.

Ez valóban igaz, de például Hitler is vegán volt, és több hírhedten gonosz és kegyetlen ember. Ugyannakor a húsevők között is akadtak jóindulatú és zseniális elmék, akiknek munkássága szintén nem tagadható ki a világ kulturális örökségéből. Tehát a konklúzió az, hogy mindenki előtt ott van a választási lehetőség, a pro és kontra érvek megismerése, és ennek tudatában kísérletezhetünk, hogy emberi születésünk számára melyik étrend a legmegfelelőbb. 

A pránájáma gyakorisága

$
0
0
Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"Milyen gyakran végezzük a pránájámát?

A kumbhaka egyik célja az, hogy növeljük a pránakoncentrációját és a pránikus nyomást a testünkön belül. Felpumpáljuk a testünket pránával, ami lelassítja az elmét, és elfordítja azt az anyagtól. Ahhoz, hogy a teljes spirituális hatása megnyilvánuljon, minden nap kell gyakorolnunk a pránájámát, 40 másodpercet meghaladó kumbhakákkal, egy 24 órás perióduson belül legalább 25-30 percig. A pránájámaegészségügyi hatásai már sokkal kevesebbtől is érvényesülnek.

Mielőtt belebocsátkozunk annak a részleteibe, hogy hogyan mérjük az egyes kumbhakák hosszát, határozzuk meg, hogy hány kört kell végezni és hány alkalommal egy 24 órás periódus alatt. Fontos, hogy annyi kört csináljunk, amennyit hosszabb távon is kényelmesen meg tudunk csinálni, és ne többet. Ha elkezdünk erőlködni a kumbhakák közben a gyakorlásunk hossza miatt, akkor előfordulhat a káros szimptómák megjelenése, például fejfájás, stressz, aggodalmak vagy fülfájás. Ebben az esetben lehet, hogy teljesen abbahagyjuk a gyakorlást, és nem tudjuk élvezni annak hasznát. Ezért soha ne vigyük túlzásba. Ha kétségeink vannak, akkor inkább csináljunk kevesebbet, vagyis inkább tévedjünk a túl kevés gyakorlás irányába.

Swami Ramdev azt javasolja, hogy kezdjünk napi 5-10 perccel, és ha már belejöttünk, akkor terjesszük ki ezt 30-60 percre. Nyilván nem sok minden ronthatunk el 10 percnyi gyakorlással, de ebbe az időtartamba nem sokkal több fér bele, mint mondjuk néhány kör Vaszistha nádí suddhijából légzésvisszatartás nélkül.

Ha hat hónap alatt szeretnénk kiterjeszteni a gyakorlásunkat 30 percnyire, illetve 12 hónap alatt egy teljes órára, akkor közben figyeljünk oda a következőkre is:

  • fenntartjuk a folyamatos napi ászana-gyakorlást;
  • fenntartjuk a folyamatos napi pránájáma-gyakorlást;
  • betartunk bizonyos étrendbeli korlátozásokat, az étrenddel kapcsolatos fejezetben felsoroltak szerint;
  • alapos praktikus tudással rendelkezünk a bandhákról, a megfelelő fejezetben leírtak szerint;
  • gyakoroltuk a különböző satkarmákat a megfelelő fejezetben leírtak szerint. Más szavakkal eleinte kevesebbet és végezhetünk belőlük, de ha intenzívebbé tesszük a gyakorlásunkat, akkor intenzívebbé kell tennünk a pránájámát kiegészítő és támogató ágak gyakorlását is.

Szundaradéva azt javasolja, hogy az első hónapban végezzünk tíz kört, a másodikban húszat, stb. (Hatha Tatva Kaumudí 38.82).Ez egy meglehetősen meredekül emelkedő gyakorlás. Szundaradéva a 18. században élt Varanasi szent városában, és valószínűleg találkozott a szubkontinens néhány legfejlettebb pránájáma-gyakorlójával, mint például Trailanga Swamival, aki akkoriban gyakran jár Varanasiban. A modern jógik számára bölcsebb dolog, ha sokkal lassabban fejlesztik a gyakorlásukat."

Miért ne legyél dagadt?

$
0
0
Olvastam egy statisztikát, amely a világ tíz legelhízottabb országát állította sorrendbe. Íme:

10. Trinidad és Tobago - 30%
9. Venezuela - 30.8%
8. USA - 31.8%
7. Mexikó - 32.8%
6. Dél-Afrika - 33.5%
5. Arab Emirátusok - 33.7%
4. Jordánia - 34.3%
3. Egyiptom - 34.6%
2. Szaúd-Arábia - 35.2%
1. Kuvait - 42.8%

Igaz, hogy Magyarország nem került be az első tízbe, de viszont az Európai Unión belül toronymagasan vezetünk 28.5%-kal. Azért ez is szép teljesítmény. A fenti adatokból kitűnik, hogy nem feltétlenül egy ország gazdasági helyzete határozza meg, hogy az állampolgárai mennyire elhízottak. Vagyis a szegény országokban is sok kövér ember van, viszont az, hogy kevesebbet együnk, nem kerül plusz kiadásba. Ha okosak vagyunk, akkor még az sem kerül sokkal több pénzbe, hogy egészséges, értelmes kajákat együnk a hulladékok helyett, amiket a McDonalds és az áruházláncok ránk zúdítanak kajának álcázva.

Mielőtt (immáron sokadszorra) rátérnék annak az egyszerű kérdésnek a megfejtésére, hogy miképpen kerülhető el a dagadtra hízás, nézzünk néhány szempontot, ami talán elriasztja a jobb érzésű olvasókat a dagadó hurkák kifejelesztésétől, vagy ha már eljutott a szupernehézsúlyú kategóriába, akkor talán inspirációt ad a komoly életreform megkezdéséhez.

1. A túlsúlyos emberek ízületei sokkal nagyobb eséllyel tropára mennek, még akkor is, ha kínosan ügyelnek arra, hogy minél kevesebbet használják őket,  mint a normál testsúlyú, és fizikailag aktív életmódot élő emberek ízületei.     

2. A szívről és az érrendszerről ne is beszéljünk, amelynek szintén annyit kell dolgoznia,  int egy maratoni futóénak, anélkül, hogy a megfelelő edzettségre szert tudott volna tenni. Ez már két indok, ami miatt a kövér emberek eleve hátránnyal indulnak, bármilyen életmódváltást is tűznek ki célul maguknak.

3. A túlterhelt és szeméttel telepakolt emésztőrendszer sokkal hamarabb felmondja a szolgálatot, mint az egészséges kajával, mértékkel táplált szervezet. A felhalmozódott méreganyagok pedig mindenféle betegség táptalajául szolgálnak, említhetjük például a rákot, az egyik vezető halálokot ezekben a társadalmakban.

4. A mértéktelen zabálás a metabolikus szindróma melegágya, ami a fent említett ízületi, keringési, daganatos és autoimmun betegségek mellett például a cukorbetegség járványszerű terjedését is elősegíti. 

5. A gyorskaják tele vannak függőséget okozó anyagokkal, így nem is olyan könnyű leszokni róluk, mert amint úgy érezzük, hogy leszaladtak a plusz kilók, azonnal rohanunk a cukrászdába, a Mc Donaldsba vagy a Don Pepébe. Így belekerülünk a jojózás körforgásába.

6. Kövér testtel szexelni is sokkal nehezebb.

Na jó, nem elmélkedem tovább, aki eldöntötte, hogy végérvényesen lefogy, vagy pedig nem is fog meghízni, annak jár a piros pont, aki meg nem, az inkább rendeljen még egy pizzát az esti film mellé.

Most pedig a megoldásról, amiről már annyi szó volt mindenütt.

1. Nem a koplalástól fogsz lefogyni, hanem attól, hogy elkezded a megfelelő dolgokat enni. Valahogy a legtöbb sztárdiétából kimaradnak a zöldségek és a gyümölcsök, és fehérjék meg zsírok tömkelegét diktálják belénk mindenféle zsírégető kapszulák kíséretében, vagy pedig koplalásra, egyoldalú diétára fognak (kedvencem a csoki-ásványvíz-diéta).

2. Nem jó a szervezetet kiéheztetni, sem össz-kalória-ügyileg, sem bizonyos nutriensek, például vitaminok szempontjából, mert akkor nem fogunk tudni gátat szabni a zabálási kényszernek. A kalóriabevitelt úgy kellene belőni, hogy kb 20%-kal maradjon alatta a kalória-felhasználásnak.

3. Edzés nélkül nincs fogyás! Persze ezt is ésszel, fokozatosan kezdjük el, ha előtte évekig nem mozogtunk! De az edzés közben és utána elégetett kalóriákat visszatölthetjük megfelelő minőségű tápanyagokkal, és a zsír csökkenni fog, az izom pedig erősödni.

Magyarul, ha rendszeresen edzünk, és értelmes kajákat eszünk, akkor minden különösebb erőfeszítés nélkül el tudjuk kerülni a disznó méretűre hízást, és még jól is fogjuk magunkat érezni. Az edzés ugyanis endorfint szabadít fel a szervezetünkben, amitől elmúlik a depressziónk, és életvidámak leszünk. Ezzel szemben a zsíros és szénhidrát-dús kaják felnyomják a dopamin-szintet, vagyis azonnali kielégülést érzünk, miután bezabáltunk. Egy-két óra múlva azonban jön a depresszió és a frusztráció, amit pontosan a létfontosságú nutriensek hiánya és a mozgáshiány idéz elő. 

A negatív énképről nem is beszélve, de hát azt mindannyian tudjuk, hogy az elhízásnak számos pszichés tényező is lehet a hátterében. Ezt persze ne akarjuk kifogásként használni, hiszen a legalapvetőbb pszichés tényező általában az akaratgyengeség és a lustaság szokott lenni. Ha teszünk valamit az egészségünkért, akkor annak meglesz az eredménye. Ahogy a mondás tartja: "Ha kifogást keresel, megtalálod. Ha megoldást keresel, azt is." Csakis rajtad múlik!

A vírabhadrászana mitológiája

$
0
0
Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:
A vírabhadrászana mitológiája

A hinduizmus alapjait Shiva, a pusztító, Visnu, a fenntartó és Brahmá, a teremtő istenek hármasa alkotja. Shiva az egyik legfőbb isten a hinduizmusban, több funkciója és megjelenési formája is van. Ő birtokolja a tama-gunát is, ami a tudatlanság kötőereje. Három szeme van: a Nap, a Holdés a tűz. E nagy hatalmú istent szokás 4, 6, 8, 10 vagy akár 32 karral ábrázolni. Hátasállata a Nandi bika. Lakhelye a Kailásza-hegy. Hajfonataiból ered a Gangesz folyó.

Shiva egy olyan aszkétikus teremtőisten, akit jó és rossz tulajdonságokkal is jellemeznek. Egyfelől védelmező és óvó, másfelől kegyetlen pusztító aspektusát ismerjük. Nyakában koponyafüzérrel, olykor félig férfi, félig női alakban ábrázolják. Ezzel kettős természetét, az ellentétek kölcsönhatását, egymásban való feloldódását szimbolizálják. Jobb kezében háromágú szigonyt tart, homlokán félhold alakú díszítés van. Koponyafüzéreket és kígyókat hord a nyakán. Lábát a legyőzött törpén, Mujalaka démonon nyugtatja. Bal kezében egy dobot tart. 

Gyakran három szemmel ábrázolják, a harmadik szeme a homloka közepén van.
A testén elhamvasztott holtak hamufoltjai láthatók, ami aszkéta életmódjára utal.
Csapzott, arany, vagy sárgásfehér hajfonatokkal jelenítik meg. Kék nyelvvel és torokkal festik meg a színes szobrokon vagy képeken. Vírabhadrát Siva fiaként vagy teremtményeként tartják számon, most lássuk annak történetét, ahogyan megszületett. 

Daksha Brahmá, a teremtő isten egyik fia, aki egy nagyszerű király. Dakshának 24 leánya volt Parsutitól, és még 62 a másik feleségétől, Panchajanitól. Legkisebb leánya, Sati. Sati miután felnőtt egyetlen vágya volt, hogy Shiva asszonya lehessen. Mit tehet ilyenkor egy jó és szerető apa? Természetesen megtiltja. Na, de Satit sem olyan fából faragták ám, érdekelte is őt az apja engedélye, persze, hogy hozzáment Shivához. Dakshának nem sok választása volt.

Ahogy aztán telt-múlt az idő, Daksha nagy áldozatot mutatott be, melyre minden nagy istenség meg volt hívva, kivéve Shiva és felesége Sati. Persze, Sati mint mindig, most is olyan engedelmes volt, hogy érdekelte is őt, hogy megtiltották neki, hogy részt vegyen az ünnepségen, ment ő meghívás nélkül is. (Shiva is ellenezte, hogy elmenjen.) Daksha megalázta és megsértette lányát, Satit, aki erre tűzbe vetette magát és elégett. Na több se kellett, megtudta ezt Shiva és éktelen haragra gerjedt. Mérgében kitépte néhány hajszálát, s a földre hajította, melyből létrejött Virabhadra (Shiva destruktív megtestesülése) és Bhadrakali (főistennő, egy vad és intenzív megtestesülés, Virabhadra menyasszonya). Virabhadra fekete volt, mint a felhők és legalább ezer karja is volt, no meg 3 égő szeme és szörnyű fegyvereket is cipelt. Virabhadra hatalmas démon, hős-szörny, aki miután Shiva lábai előtt meghajolt, hogy tiszteletét és engedelmességét kifejezze, azzal a feladattal lett megbízva, hogy vezesse seregét Daksha ellen és pusztítsa el annak áldozatát. Úgy robbantak be Daksha gyülekezetének kellős közepébe, akár egy hurrikán. Tönkretették az áldozatot, megfutamították az ott lévő egyéb istenségeket, papokat, Dakshát pedig lefejezték.

Shiva mindeközben visszavonult Kailászra gyászolni. És persze mély meditációba vonult.  Sati a Himalája tövében Uma alakjában született újjá, és megint élete vágya Shiva szerelmének megszerzése volt.... de az már egy másik történet.
Virabhadráról pedig ászanákat (Virabhadrasana I., II. és III.) neveztek el, hogy emlékezzünk a nagy hősről, aki csapozott hajfonatból született. Dél-Indiában Virabhadrát különös imádat lengi körbe mind a mai napig. Shiva legtöbb templomában található Virabhadra szobor is. Andhra Pradesh államban a leghíresebb a Lepakshi-i templom, amely például Virabhadrának van felajánlva/felszentelve. Forrás: yoginicelia.blogspot.hu

A marícsjászana mitológiája

$
0
0
Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:


A marícsjászana mitológiája

Marícsi Brahmá, a teremtő istenség tíz mentális fiának, a pradzsápatiknak volt az egyike. A tíz pradzsápati az emberiség és a világ ősatyjai. Maírcsi, Atri, Agnirasza, pulaha, Pulasztja, Kratu, Vaszistha, Pracsétasza, Bhrigu és Nárada. Marícsi egyúttal a szaptarishi (hét fő bölcs) egyike is volt az első manvantarában (világkorszakban). A hét bölcs ekkor Marícsi, Atri, Angirasza, Pulaha, Kratu, Pulasztja és Vaszistha volt. A jelenlegi manvantarában viszont Kasjapa, Atri, Vaszistha, Visvámitra, Gautama, Dzsámadagni és Bharadvádzsa a hét bölcs, akik a Göncölszekér vagy Nagymedve csillagkép csillagai felett uralkodnak. A hét bölcs a Védák tudományának letéteményese minden manvantarában. Marícsi neve azt jelenti, hogy "fénysugár", és ő volt a Marutok ("ragyogó lények") vezére is.


Marícsi egyik fát, Kasjapát a "teremtmények urának" nevezik, unokája pedig Szúrja, a Napisten volt. Dédunokája pedig Manu az emberiség atyja volt. A "Manu" szó első három betűjéből alakult ki az angol "man" (ember) szó, ami szanszkrit nyelven egyben a gondolkodást is jelenti. 

Marícsiről a következő történet maradt fenn: A bölcs egy nap elment az erdőbe, hogy fát és virágokat gyűjtsön, és nagyon fáradtan tért haza. Hívta a feleségét, Dharmavratát, és megkérte, hogy mossa meg a lábait. Éppen, amikor Dharmavrata belekezdett a műveletbe, megérkezett az Úr Brahmá. Dharmavrata nem tudta, hogy mit tegyen: folytassa a férje lábának mosását, vagy szentelje a figyelmét Brahmának, Marícsi apjának. Mivel az utóbbit választotta, a férje rendkívül mérges lett, és megátkozta, hogy váljon kővé. Dharmavratát ez természetesen bántotta, mert úgy érzete, hogy alaptalanul mérte rá ezt a súlyos büntetést a férje. Ezek után Dharmavrata sok-sok évniy meditációba merült (kővé válva úgysem volt nagyon más választása), amivel felhívta magára az Úr Visnu figyelmét. Az Úr Visnu megjelent Dharmavrata előtt, és felajánlotta neki, hogy teljesíti egy kívánságát. Dharmavrata azonban csak azt kérte, hogy semlegesítse a férje átkának hatását. Marícsi azonban olyan nagy hatalmű bölcs volt, hogy még az Úr Visnu sem tudta hatástalanítani az átkát, így szent kővé változtatta Dharmavratát, melyet még a félistenek is imádtak.

A cukor kálváriája

$
0
0
Olvastam egy cikket a xilitolról, amelyből kiderül, hogy a legendás természetes ízesítőnek nagyjából semmi köze a nyírfához, és javarészt (az eritrittel együtt) kukoricából állítják elő, ami ugye esélyes, hogy génmanipulált. Ráadásul a répacukorhoz képest sokkal bonyolutabb kémiai eljárásnak vetik alá az alapanyagot, ami lehet faháncs, kukorica, mandulahéj és egyéb szerves anyag. Ebből következőleg, illetve a köré kanyarított egészeség-imidzsnek köszönhetően az ára is jóval magasabb, mint az EU-s répacukornak (mert ugye itthon már évek óta nem gyártanak cukrot).

 Azt viszont nem vitathatjuk el a xilittől és ez egyéb cukoralkoholoktól, hogy a glikémiás indexük valóban jóval alacsonyabb, mint a répacukoré vagy nádcukoré, így jó helyettesítő lehet a cukorbetegek és inzulin-rezisztensek számára. Az emészthetősége viszont sokkal rosszabb, így a vastagbélbe érve is igen sok vizet megköt, hígabbá teszi a székletet, vagy egyeseknél hasmenést okoz. persze fogyókúrás ételként így is eladható, de kérdem én, hogy miért kel egyáltalán bármibe is beletenni? 

A szervezetünknek, az agyunknak és az izmainknak is szüksége van a folyamatos glükóz-ellátásra. A glükóz ás fruktóz, mit egyszerű cukrok, bőven előfordulnak a gyümölcsökben, a mézben és az összetett cukrokban (maltóz, szacharóz) is. A többszörösen összetett cukrokról, pl. keményítő, cellulóz majd egy másik bejegyzésben értekezem, egyelőre maradjunk az édesítőszereknél.

A szénhidrátokat kizáró diétákról már korábban írtam, hogy nem tekinthetők egészségesnek, mivel a szervezet első számú és legtisztább üzemanyagának, a glükóznak a megvonásával járnak. A kérdés azonban továbbra is az, hogy miképpen juttassuk a szervezetünket megfelelő mennyiségű cukorhoz, anélkül, hogy megbetegednénk. A tápanyagszükséglet mellett az édes íz lélektani hatásairól se feledkezzünk meg, hiszem minden, ami édes, azonnali jutalmazási reflexet vált ki az agyban. Ettől még persze nem kell, hogy egészségtelen legyen az, amit eszünk, illetve az édes és nem-édes ételek arányára is oda kell figyelni. Vagyis egy természetes étrenden élő ember számára az édesítés mint kérdés eléggé minimális jelentőséggel bír. 

A következőkben felsorolok néhány olyan édesítőszert, illetve cukorforrást, ami szerintem biztonsággal fogyasztható, persze a megfelelő mértéket betartva. A felsorolás végén lesz egy glikémiás index-táblázat is, ami segít eligazodni a különböző cukortartalmú élemiszerek és édesítőszerek között. Ez az az érték, amit szerintem a leginkább figyelembe kell vennie annak, akinél már kimutatták az inzulin-rezisztenciát (2-es típusú, "öregkori" cukorbetegség" előfutára), illetve akit már kezelnek cukorbetegséggel, vagy a családjában ennek előtörténete van. tegyük hozzá, hogy a cukorbetegség kiváltó oka nem kizárólag a mértéktelen finomított cukor-fogyasztásban, hanem az állati fehérjék és egyéb feldolgozott ételek fogyasztásában is keresendő, valamint a mozgáshiányos életmódban. 

1. Gyümölcsök. A gyümölcsök glükózt és fruktózt tartalmaznak, számos más esszenciőális tápanyag mellett. ha friss formában esszük őket (ésd nem pl. cukrozott lekvárként), akkor általában hozzájárunak az egészségünk fenntartásához. Vannak alacsonyabb és magasabb glikémiás indexű gyümölcsök, így akinél ez szempont, az választhatja a kevésbé cukros, több rostot tartalmazó gyümölcsöket. Az azsalt gyümölcs már becsapósabb, mert sok fajtát cukorszirupban áztatnak vagy főznek, így a glikémiás indexe kiugróan magas lehet. 

2. Méz. A méz hőérzékeny összetevőket tartalmaz, vagyis forró ételekbe, sült, főtt dolgokat nem érdemes beletenni, mert elvesznek a kedvező élettani értékei. Minél nyersebb, feldolgozatlanabb a méz, annál ideálisabb energia- és tápanyagforrás, de azért használjuk mértékkel! Napi egy-két kanál méz nem árthat meg, ha toleránsak vagyunk a magas GI-jű ételekre. Bár egyes mézek GI-je egészen alacsony.

3. Kókuszvirág-cukor. Az alacsony glikémiás indexű cukrok közül talán ez a legtermészetesebb és legfinomabb, és a xilithez hasonló árban már hozzáférhető. Ezt sem kell azért kanalazni, de ha nagynéha süteményt készítünk, akkor jól használható cukor helyett.

4. Stevia. Ennek nulla a cukortartalma, és így a GI-je is, az íze mégis édes. Sokan nem szeretik az ízét, köztük én sem, de egészséges mivolta tagadhatatlan. Szóval ha az édes íz iránti vágyunkat szeretnénk csillapítani, akkor elő a Steviával!

A mesterséges édesítőszereket (szacharin, ciklamát, aceszulfám-K, aszpartám, szukralóz stb) inkább hagyjuk, mert nem tudnám biztonsággal kijelenteni, hogy melyik az, ami veszélytelen közülük. vannak pro és kontra szóló tudományos publikációk is, de ezekről sohasem tudni, hogy mennyire pártatlanok. A xilitről és eritritről már fentebb írtam, és bár manapság divatosak, egyik sem lopta be magát a konyhámba. Én a gyümölcsöt részesítem előnyben, a mézet és kókuszvirág-cukrot csak kis mértékben használom. Az összetettebb keményítők is nagyon jó glükóz-források, de ezekről majd máskor írok részletesebben. 

Glikémiás Index (gyümölcsök és édesítőszerek)

Glükóz (szőlőcukor)            100
Méz                                    35-87
Dinnye                                72
Nádcukor                            68
Kristálycukor                       68
Mazsola                              64
Banán                                 62
Szőlő                                  59
Juharszirup                         54
Maltit                                  52
Laktóz (tejcukor)                46-48
Datolya                               42
Barack                                42 
Narancs                              40
Alma                                  39 
Módosított kukoricakeményítő  39
Körte                                 38
Kókuszvirág-cukor               35
Aszalt szilva                       29
Grapefruit                          25
Fruktóz                              11-23
Agavé                                 10-19
Xylitol                                 10
Izomaltit                             9
Szorbit                                9
Laktitol                               6
Mannit                                0
Eritritol                              0
Stevia                                 0



A pránájáma és az életszakaszok

$
0
0
Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

" A jógikus írások azt javasolják, hogy gyakoroljuk a pránájámátnapi 3-4 alkalommal. A Hatha-jóga Pradípikáazt javasolja, hogy fokozatosan növeljük a kumbhakagyakorlását napi négy alkalomra, vagyis reggel, délben, este és éjfélkor is gyakoroljuk (2.11). Mivel alkalmanként 80 kumbhakátjavasolt elvégezni, így naponta összesen 320 kumbhakátkéne elvégeznünk. Brahmánanda azonban a Hatha-jóga Pradípikáhozfűzött Dzsjótszná nevű kommentárjában annyi engedményt tesz, hogy mivel éjfélkor kényelmetlen gyakorolni, így 240-re korlátozza a naponta végrehajtandó kumbhakákszámát. Ezt örömmel olvastam, mert meglehetősen kényelmetlen dolog éjfélkor felkelni és pránájámátgyakorolni, bár egy ideig próbáltam, mert B.N.S. Iyengar ajánlotta.

Nathamuni Jóga-rahaszjájábanegyetért azzal, hogy a pránájámátnapi négyszer kell gyakorolni (2.57). Theos Bernard, aki valószínűleg az egyik legkomolyabb nyugati pránájáma-gyakorló, szintén napi négy alkalomról beszél, de a tanára neki is azt mondta, hogy az ilyen megerőltető gyakorlást elég csak egy bizonyos időszakig fenntartani, ami az ő esetében legalább három hónap volt. Ha ilyen gyakran végezzük a pránájámát, akkor azt általában a Kundaliní felébresztése érdekében tesszük, és a gyakorlás más formáival is ki kell egészíteni.

A Briharjógi Jágjavalkja Szmritiazt mondja, hogy ha naponta egyszer, napfelkeltekor 100 kör pránájámátvégzünk, az minden karmikus visszahatást megsemmisít (8.38-40). Természetesen ahhoz, hogy ilyen erőteljes hatása legyen, nagyon intenzíven kell gyakorolni. A Hatha-jóga Pradípikátíz fejezetes kiadása kevésbé megterhelő forgatókönyvet ír elő a nádí-sódhanagyakorlásához. Itt azt találjuk, hogy a kezdő jógiknak tizenkét kört, a középhaladóknak 24 kört, a haladóknak pedig 30 kört ír elő (4.17).

T. Krishnamacharya nagyon idős koráig fenntartotta a napi három pránájáma-gyakorlást, de ne felejtsük el, hogy ezt azután tette, hogy a gyerekei felnőttek és kirepültek. Számos jóga-írás hangsúlyozza, hogy a családi és társadalmi felelősséget nem lehet elhanyagolni azzal a kifogással, hogy túl korán túl mélyre merülünk a jógában. Ez egy olyan folyamat, amit lassan kell bevonnunk az életünkbe. Mindegyik egymást követő életszakaszban fokozatosan növelni kell az időt, amit naponta jóga-gyakorlással töltünk. Ha a társadalmunk ezt a modellt követné, akkor a játéktermek valamennyire üresebbek lennének, viszont az idősebbeket sokkal inkább tiszteletben tartanák, mint spirituális vezetőket. Ez volt a helyzet a régi társadalmakban és valamennyire ez még mindig érvényesül a világ természeti népeinél."

Opcionális-e a karma?

$
0
0
A napokban találkoztam ezzal az állásfoglalással, éppen a húsevés kapcsán, bár ez másodlagos, hogy aki hisz a karmában, annak számára fontos, hogy mit eszik és hogyan cselekszik, mert tart a visszahatásaitól. Annak számára azonban, aki a májá tanában hisz, vagyis azt gondolja, hogy minden illúzió, nincs jelentősége a karmának, mert az is illúzió.

Én azért úgy gondolom, hogy ez így ebben a formában nem igaz, és a Védák hagyománya alapján sincs igazából létjogosultsága egy ilyen kijelentésnek, bár Buddha és Sankara óta valóban vannak tanítók, akik az illúzió tanára hivatkozva próbálják aláásni a védikus kijelentések tekintélyét. Mielőtt belemegyünk abba, hogy miért is nem igaz ez az elképzelés, először gondoljuk végig, hogy mi lenne a következménye annak, ha igaz lenne. 

Az ilyen gondolkodásmód egyrészt felelőtlenné teszi az embert, mert ha a döntéseim következménye opcionális, akkor nem kell beismernem, ha tévedtem, és semmi nem is fog arra ösztönözni, hogy kijavítsam a hibámat. Sokkal egyszerűbb letagadni, hogy hibáztam. Márpedig a karma törvényének legfontosabb aspektusa pontosan ez a tanító jelleg, hogy addig ismétlődik egy szituáció, amíg meg nem tanuljuk belőle azt, amit meg kell. 

A másik bajom ezzel a gondolkodásmóddal az, hogy azt sugallja, nem kell semmi erőfeszítést tenned azért, hogy elérd a transzcendens tudatállapotot, hiszen minden erőfeszítés csak az illúzió terméke. 

A harmadik problémám pedig az, hogy az illúzió tana szerint a világ nem valóságos, csupán a képzeletük terméke. Márpedig ha tényleg így volna, akkor semmi gond nem lenne a fenti két következtetéssel, hiszen elképzelni bármit el lehet. 

Ezzel szemben mit mond Patandzsali? Azt mondja, hogy a prakriti (anyagi világ) a látó jelenlététől független léttel bír, vagyis valóságos. Az illúziónk csupán abból áll, hogy azonosítjuk magunkat vele, de ha elérjük a felszabadulást, a prakriti akkor sem szűnik meg létezni. 

Emellett azt mondja, hogy csak az érheti el a sikert a jógában, aki hosszú időn át, megszakítás nélkül és odaadással gyakorol, minden akadályt legyőzve. Nos, ez nem úgy hangzik, mintha nem kellene erőfeszítést tenni hozzá. Inkább úgy hangzik, hogy ha 100% erőfeszítést teszel, akkor Isten kegyelméből még talán el is érheted a sikert. 

Ahhoz pedig, hogy kétségbe vonjuk a karma törvényének érvényességét, kétségbe kell vonunk az Ísvara, vagyis a Legfelsőbb Irányító létezését, aki mindenkit alárendel a karma törvényének. Az illúzió tanába ez persze bőven belefér, hiszen mint ahogy ez a világ, úgy minden, ember alkotta istenkép is csupán az illúzió terméke. 

Az indiai hagyományban násztikának nevezik az istentagadókat, akik kétségbe vonják a Védák kinyilatkoztatásait. Ilyenek például a buddhisták, vagy Sankara követői, bár ők már álcázottabb módon illúzió helyett "szaguna Brahmannak" nevezik Isten különböző formáit. A Védák tekintélyét elfogadó embereket asztikának nevezik. Ez az "aszti", vagyis "van, létezik" létigéből képzett szó. A Védák ortodox követői szerint tehát "Van Isten, aki a Védákat kilehelte". Természetesen egy ilyen hindu követendőnek és önmagára nézve érvényesnek tekinti a Védák előírásait, és hisz abban, hogy ha ezeket megszegi, akkor negatív karmát halmoz föl.

Most pedig térjünk vissza az eredeti kérdésre: opcionális-e a karma? Természetesen nem opcionális, vagyis mindenki ugyanúgy megkapja a tetteinek a visszahatását, attól függetlenül, hogy miben hisz, vagy éppen nem hisz. Éppen ezért az összes védikus bölcs (risi) komoly lemondásokat és lelki gyakorlatokat végzett, hogy elégesse a karmáját, mert tudták, hogy amíg a karma utolsó foszlánya még ideköti őket ehhez a világhoz, nem érhetik el a felszabadulást. Ha pedig egy kicsit is félreléptek, akkor újra belebonyolódnak a karmikus visszahatások szövevényébe. 

Éppen ezért emeli ki Patandzsali, hogy a misztikus erők csupán akadályok a komoly jógi fejlődésének útján. Ha miden karmádat elégetted, akkor érheted el a valódi felszabadulást, nem elég csupán elhinni, hogy a karma illúzió. A mai ember hajlamos a könnyebbik utat választani, vagy ha nincs könnyebbik út, akkor elképzel magának egyet, és meggyőzi magát, hogy az ugyanolyan jó, mint a többi. Ezzel azonban elsősorban önmagunkat csapjuk be, és a saját lelkiismeretünket akarjuk megnyugtatni, ezzel egyidőben megfosztva magunkat a valódi spirituális fejlődés lehetőségétől. Ha egy helyre nem nehéz eljutni, akkor nem is érdemes elindulni oda. Ez a spiritualitással is így van.

Óvatosság a pránájámában

$
0
0
Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"Haladjunk körültekintően és bölcsen

Valószínű, hogy ez a könyv legfontosabb fejezete. A nagy sziddha, Góraksa Nátha figyelmeztet, hogy ne erőltessük túl a kumbhakátés mindig lélegezzünk ki lassan (Góraksa-sataka51). Ha agresszíven törekszünk a maximális hosszúságú kumbhakákra, akkor megsérthetjük a tüdő szöveteit, különösen a hürgőcskéket. Ugyanaz a helyzet itt is, mint az ászana-gyakorlásnál. Ha egoisztikusan gyakoroljuk az ászanát, akkor mindenféle fizikai sérülés lehet a következménye, mint ahogyan más sportok, gimnasztika vagy bármilyen fizikai erőfeszítés során is előfordulhat ez. Amellett, hogy túl sokáig tartjuk a kumbhakát, megtörténhet az is, hogy túl mélyen lélegzünk be, ami szintén károsíthatja a hörgőcskéket. Ha úgy találjuk, hogy a kumbhaka kezdetekor majdnem felrobban a tüdőnk, akkor röviden oldjuk a dzsálándhára bandhát, lélegezzünk ki egy kis levegőt és utána folytassuk a kumbhakát.

Hasonlóképpen, megtörténhet az is, hogy túl hosszú ideig fújjuk ki a levegőt. Ez nagy nyomást okoz a szívnek, és potenciálisan károsíthatja is. Mint ahogyan a belégzés a tüdő sérülését okozhatja, a túl hosszú kilégzés fájdalmat okozhat a szívben. Ez figyelmeztető jel, hogy le kell csökkentenünk a teljes légzésciklusunk hosszát, ne hagyjuk figyelmen kívül!

A pránájámában még lassabban és körültekintőbben kell haladnunk, mint az ászanában. A saját képességeinknek megfelelően haladjunk, és, ahogyan az ászanában is, soha ne hasonlítsuk magunkat másokhoz. Ha kapkodunk a levegőért, akkor a kumbhakáink túl hosszúak.

Sohase erőlködjünk, mindig gyakoroljunk a képességeinknek megfelelően. A pránájámát olyan egyszerű számolással kell kezdenünk, ami egyáltalán nem okoz megerőltetést. Másnap hosszabbítsuk meg a számolást egy másodperccel, és nézzük meg, mi történik. Ha még mindig úgy érezzük, hogy ez nem kihívás, akkor másnap megint nyújtsuk meg a számolást egy másodperccel. Hamar eljutunk addig a pontig, ahol még erőlködés nélkül, de azt fogjuk érezni, hogy a gyakorlás jobban leköt, és több sikerélményt ad. Maradjunk ennél az ütemezésnél néhány napig, hétig vagy hónapig, amikor megint úgy érezzük, hogy az elménk hajlamos elkalandozni, mert azt érzi, hogy nem dolgozunk komolyan. Ekkor megint növeljük a számolást egy másodperccel. Végül eljutunk arra a pontra, amit én a test durva, finomítatlan kumbhaka-potenciáljának nevezek. Eddig a pontig viszonylag gördülékenyen lehet fejlődni, de innen kezdve már dolgozni kell. Az én esetemben ez a pont a 44 másodperces belső kumbhakakörnyékén jelent meg, de ennél valószínűleg számításba kell venni az azt megelőző viszonylag hosszú ászana-gyakorlásomat is. Lehet, hogy több hónapig meg kell állnunk ennél a számolásnál, mielőtt tovább tudjuk növelni. Ha túl gyorsan növeljük a számolást, akkor két dolog történhet: vagy rájövünk, hogy túlzásba vittük, és visszaveszünk a légzés hosszából, vagy pedig túlzottan ambiciózusak vagyunk, és addig küzdünk, amíg a negatív szimptómák rákényszerítenek, hogy teljesen abbahagyjuk a gyakorlást. A trükk abban rejlik, hogy a gyakorlásunkat annyira egyszerűen végezzük, hogy sohase kelljen erőlködnünk, és így folytatni tudjuk, másfelől viszont elég nagy kihívás legyen ahhoz, hogy fenntartsa az érdeklődésünket és észrevegyük a változásokat, amik lezajlanak bennünk. Ahhoz, hogy sikeresek legyünk a pránájámában, fenn kell tartanunk a gyakorlást és nem szabad félresiklanunk. Készüljünk fel arra, hogy az életünk hátralévő részében fenn kell tartanunk a gyakorlásunkat anélkül, hogy kifogynánk a lelkesedésünkből.

Téli kardió-ötletek

$
0
0

Jön az ősz, utána a tél, az esős idő, és ilyenkor az ember nem annyira szívesen megy ki futkározni vagy a szabadban mozogni. Bekényszerül a terembe, vagy az otthon végezhető gyakorlatokat választja. Nem tudom, hogy mennyire köztudott, de az utóbbi idők kardió-őrülete Kenneth H. Cooper nevéhez köthető, aki szerint a városi életmód hátrányos hatásait, nevezetesen a mozgáshiányt és a stresszt leginkább a kardió-mozgással lehet semlegesíteni. Egyébként ő alkotta meg az aerobik mozgásstílust is, ami ugye szintén aerob hatású gimnasztikai gyakorlatokból álló óra, és így szintén kardió-jelleggel bír, bár a mozgások nem feltétlenül ciklikusak, hanem változatosak. Nos, az aerobikból azóta számtalan fitnessz-óra alakult ki, a military tréningtől kezdve a dance és zumba-órákon keresztül akár az Insanity-ig, ami sokkal intenzívebb intervallumos terhelést ad, de végülis szintén saját testsúlyos gimnasztikai gyakorlatokkal dolgozik. 

Nem merülök most bele abba, hogy milyen intenzitású terhelés milyen energia-felhasználással jár, és mi a legjobb a zsírégetéshez, hiszen tudvalevőleg a legtöbb ember, aki belekezd a kardió-edzésekbe, zsírt akar égetni és alakot szeretne formálni. Mellette természetesen a keringési rendszerét is megedzi, és állóképességet is fejleszt. Szerintem egyébként az intenzív intervallos terhelés a leghatékonyabb, mert ez emeli meg a legjobban az alapanyagcserét, és így ennek a legkifejezettebb az utólagos zsírégető hatása. Persze ez már a csúcssportolók edzése, ehhez azért kellenek a megfelelő alapok. 

Maradjunk most annál, hogy milyen mozgásokat érdemes kipróbálni, ha télvíz idején is szeretnénk kardiózni, és fázunk kimenni a Margitszigetre futni, vagy unalmasnak találjuk a futógép vagy a lépcsőzőgép taposását az edzőteremben, az előttünk lévő TV-képernyőt vagy az esős ablakot bámulva. Az edzőtermekben úgyis többféle kardiógép van, és bármelyik teremedző szívesen eligazít a használatukban is. A Jákob lajtorjáját például én is kipróbálnám, az izgalmasnak hangzik. Sőt, én szeretek télen is a szabadban edzeni, futni, nem félek a hideg időtől. De azért most térjünk vissza a "házi" körülmények között kivitelezhető kardió-tevékenységekre, amelyekhez nem kell túlzottan sok drága eszköz sem, és mégis változatosak tudnak lenni.

1. Ugrókötél. Potom 600 Ft egy ugrókötél, és kb 4 négyzetméternyi hely kell a használatához. Ha már megy a rendes tekerés, akkor lehet cifrázni: keresztezés, dupla tekerés, egylábazás, gyorsabb/lassúbb intervallok és mindenféle közbeiktatott saját testsúlyos gyakorlatok tehetik változatossá az ugrókötelezést, amivel közepestől az erősig terhelhetjük magunkat. Már tíz perc sem rossz, de 20-30 perc kifejezetten feldobja a napunkat.

2. Börpi. Az egyik kedvenc kiegészítő gyakorlatom az ugrókötél cifrázásához a börpi, vagyis a négyütemű fekvőtámasz. Több száz féle verziója létezik, ezzel is összehozhatunk egy jó kis kardió-edzést, ha nem pihenünk közte túl sokat. Kiegészíthetjük még mountain climberekkel, és a fekvőtámaszok sokaságával, biztos, hogy nem fogunk unatkozni, és alaposan leizzadunk.

3. Bicikli.Én télen-nyáron bringával közlekedem, de aki szeretne télen egy jót tekerni a szobában, annak már nem kell külön erre a célra szobabiciklit vennie, ami drága és foglalja a helyet. Elég, ha vesz néhány görgőt a kereke alá, és remekül száguldhat a szobájában a nyári biciklijével, még egyensúlyoznia is kell közben.

4. Lépcsőzés. Ha szemfülesek vagyunk, akkor bizonyára találunk a közelünkben egy olyan tízemeletes lakótelepi házat, aminek a lépcsőházában bátran tolhatjuk a köröket föl-le. Ha nem pörget fel eléggé, akkor vigyünk magunkkal plusz súlyt, például két kettlebellt, vagy egy jó nehéz hátizsákot, mindjárt érezni fogjuk a vérünk zubogását. Tízszer tíz emelet már jó kis edzés, közben ha akarjuk, még tolhatunk néhány fekvőtámaszt is a legfelső emeleten.

5. Úszás. Persze nem a nagymami-tempójú mellúszásra gondolok itt, hanem egy jó erőteljes gyorsúszásra, amit csak be kell gyakorolni, és máris megy egy-két kilométer egyben. Én nem szeretek 30-40 percnél több időt tölteni a kardióval, ezért ezen az időn belül választok egy távot, és annak a gyorsaságát igyekszem fejleszteni. 

6. Kettlebell Swing. Ezt a gyakorlatot nem árt helyesen megtanulni egy edzőtől, és óvatosan dolgozzunk a súlyokkal! Ha persze csak egyféle kettlebellünk van otthon, akkor nincs nagy választás, de a súly nagysága, illetve az, hogy egy vagy kettő bellt lóbálunk, erőteljesen befolyásolja a terhelés mértékét és a pulzus felszökkenésének ütemét. Tehát kis súllyal is lehet csinálni egy jó kardió-edzést, ha megszakítás nélkül dolgozunk, és közben esetleg váltogatjuk az egykezes, kétkezes, alacsony, magas stb. változatokat, akkor egy remek és mégsem unalmas kardió-edzésnek nézünk elébe. Ehhez persze, ahogy mondtam, kell egy eszköz (a kettlebell) és némi technikai előképzettség, nem érdemes otthon barkácsolni Youtube-videók alapján.

7. Zsákolás. Ha van otthon egy boxzsákod, akkor azt ütheted, rúghatod, ahogy jólesik. garantált a kifáradás és az állóképességi edzés. A lényeg, hogy ne csökkenjen a meló intenzitása a fáradással együtt. Ha nincs otthon zsákod, akkor elmehetsz egy terembe is, ahol van. Itt sem árt egy jó bandázs, egy zsákolókesztyű, és a helyes technikai ismeretek, amiket egy jó küzdősport-edzőnél megszerezhetsz. Különben könnyen megsérülhet a kezed-lábad, ha ész nélkül nekiállsz csépelni a zsákot. 5x3 perc intenzív zsákolás egyperces szünetekkel már felér egy szigetkörrel. 

Remélem, mindenki kapott elegendő ötletet ahhoz, hogy télen se punnyadjon el. Persze aki egyéb edzést végez, és lekiismeretesen odafigyel arra, hogy mit eszik és mennyit, annak nem kell sokat görcsölnie a zsírégetésen. Ebben az esetben csak a keringési rendszer edzése és az állóképesség fokozása érdekében érdemes beiktatni a kardió-edzést.


A garbhapindászana mitológiája

$
0
0
Újabb részet az Ashtanga-könyvből:

A garbhapindászana mitológiája


A garbhapindászanát magzatpóznak szoktuk fordítani, és a magzat méhen belüli helyzetére emlékeztet. A védikus hagyomány úgy tartja, hogy a lélek az apa ondójában vesz menedéket, és a megtermékenyítés során foglalja el a helyét a magzatban. Az embrió tehát a fogantatás pillanatától kezdve egy önálló tudatossággal rendelkező élőlény. Éppen ezért a védikus hagyomány követői ellenzik az abortuszt, hiszen az egy tudatos élőlény elleni erőszaknak tekinthető. A Bhágavata Purána a következő leírást közli az élőlény méhen belül eltöltött kilenc hónapjáról (a leírásban tíz szerepel, mivel holdhónapokat számolnak, amelyek csak 28 nap hosszúságúak):


"Az elsõ éjszakán a spermium és a petesejt összekeveredik, az ötödik éjszakán pedig a keverék egy buborékká érik. A tizedik éjszakára szilvaszerű formát ölt, majd fokozatosan egy húsdarabbá vagy egy tojássá alakul, az adott esetnek megfelelően. 


Egy hónap alatt kialakul a fej, a második hónap végén pedig formát öltenek a kezek, a lábak és a többi testrész. A harmadik hónap végén megjelennek a körmök, az ujjak, a lábujjak, a szõrzet, a csontok és a bõr, valamint a nemi szerv és a test többi nyílása, vagyis a szem, az orrnyílások, a fül, a száj és a végbélnyílás. 

A fogantatástól számított negyedik hónapra létrejön a test hét lényeges összetevője, vagyis a nyirok, a vér, a hús, a zsír, a csont, a velő és a mag. Az ötödik hónap végén kialakul az éhség és a szomjúságérzet, a hatodik hónap végén pedig a magzatburokkal körbevett magzat a has jobb oldalán mozogni kezd.

A magzat az anya által elfogyasztott ételből és italból kapja táplálékát, s ebben az ürülékkel és vizelettel teli, undorító üregben növekszik és él, amely különféle férgek táptalaja.

A gyermek borzalmas kínokat szenved el, amint érzékeny testét a méhben mindenhol szünet nélkül éhes férgek rágják. E szörnyű helyzetben pillanatonként elveszti eszméletét.

A magzatburokban, kívülről a belekkel borítva a gyermek a has egyik oldalán fekszik, fejét hasa felé fordítva, miközben háta és nyaka íjként feszül meg.

Így él a gyermek, mint egy madár a kalitkában, anélkül hogy szabadon mozoghatna. Ekkor ha szerencsés, visszaemlékezik elmúlt száz életének minden gyötrelmére, s végtelen bánat tölti el. Hogyan lehetne az elme békés ebben a helyzetben?

A gyermeket, akinek a foganásától számított hetedik hónaptól kezdve tudata is fejlődik, lefelé taszítják azok a levegők, amelyek a magzatot a szülést megelőző hetekben nyomják. Akárcsak azok a férgek, melyek ugyanabból a szennyes hasüregből születtek, nem tud egy helyben maradni.

Ebben a félelmetes élethelyzetben, az anyagi összetevők hét rétegével befedve az élőlény összetett kézzel imádkozik, s az Úrhoz könyörög, aki ebbe a helyzetbe juttatta őt.

Az emberi lélek így szól: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége lótuszlábánál keresek menedéket, aki számtalan örök formájában jelenik meg, s a Földön jár. Egyedül Nála keresek menedéket, mert Ő képes megszabadítani minden félelemtől, s Ő juttatott ebbe az élethelyzetbe, amelyet bűnös tetteimmel kiérdemeltem.

A megtestesült lélek, aki az anya méhében egy vérrel, ürülékkel és vizelettel teli tóba esett, s testét anyja emésztésének tüze perzseli, ki akar szabadulni, s hónapjait számlálva így imádkozik: „Óh, Uram! Mikor szabadulok ki, én nyomorult lélek, ebből a fogságból?”

Ezért, Uram, bár borzalmas körülmények között élek, nem akarom elhagyni anyám méhét, hogy újra az anyagi élet kiszáradt kútjába essek. Deva-máyának nevezett külső energiád azonnal rabul ejti az újszülött gyermeket, és azonnal megkezdődik a hamis azonosítás, amely a folytonos születés és halál körforgásának kezdetét jelenti.

A gyermek így ürülékkel és vérrel borítva a földre esik, és úgy mozog, mint egy féreg, aki az ürülékből kelt ki. Elveszti felsőbbrendű tudását, és máyá bűvöletében egyre csak sír."


Meglehetősen naturális a leírás, de a lényeg az, hogy azok a gyermekek, akik előző életükben kapcsolatban voltak a jógával vagy a spiritualitás valamely formájával, a magzati lét során visszaemlékeznek az előző életeikre, és a karmájuk visszahatásain meditálva Istenhez imádkoznak, hogy kiszabadulhassanak az ismétlődő születés és halál körforgásából. 

A garbhapindászana felvétele után kilencszer körbegördülünk a hátunkon, ezzel a magzati lét kilenc hónapjára emlékezve, és a lehetőségre, hogy születésünk után gyakorolhatjuk a jógát.
Viewing all 3141 articles
Browse latest View live