"4. fázis – a hát kiegyenesítése
Ha a 3. fázis és a belőle történő megfelelő kijövetel könnyűvé vált a számunkra, akkor készen állunk a következő lépésre. A 4. fázis jellemzője az, hogy teljesen semlegesítjük a 3. fázisban létrehozott hátrahajlítást a térdeink leeresztésével. Addig is elmehetünk, hogy a combjainkat a bordakosarunkhoz érintjük, de tovább egyelőre ne menjünk. Koncentráljunk a lapockák stabilizálására a széles hátizom, alsó trapézizom, és a romboid izom segítségével. Tartsuk a karokat még mindig teljesen megfeszítve és álljunk ellen a lefelé húzó hatásnak.
Tartsuk ki ezt a pozíciót öt légzésig és utána jöjjünk ki a pózból az előző fázisok alapján. Ha nem tudjuk visszaemelni magunkat a negyedik fázisból, akkor de menjünk tovább, hanem szánjuk rá az időt, és tanuljuk meg. Minél lejjebb tudunk ereszkedni, annál nehezebb lesz visszajönni. Be kell táplálnunk a testünkbe a kiemelés emlékét. Utána minden nap egy kicsit lejjebbről próbálhatjuk meg a leeresztést.
- fázis – a hát behajlítása
Amikor meg tudjuk tartani és visszaemelni a lábunkat a 4. fázisban, kezdjük el behajlítani a hátunkat, amíg a combjaink nem lesznek majdnem függőlegesek. A térdeink most a mellkasunkhoz fognak érni. Ha nem érnek oda, akkor erőteljesen hajlítsuk be a csípőnket és szívjuk óbe a térdeket a mellkasunkhoz.
Álljunk ellen a lefelé húzó hatásnak. Maradjunk itt öt légzésig, mielőtt újra kiemeljük magunkat a pózból. Ha nem tudjuk kitartani ezt a fázist, és csak leejtjük a lábainkat a karjainkra, akkor esélyes, hogy nem tudjuk kiemelni magunkat. Ebben a fázisban csak a gerincet hajlítottuk. A csípőízületek teljesen be voltak hajlítva az előző fázisban, a vállainkat pedig a következő fázisban fogjuk egyenesíteni.
- fázis – a karok egyenesítése
Ebben az utolsó fázisban csupán a vállízület kiegyenesítését tesszük hozzá a leereszkedéshez. Ezt végezzük nagyon óvatosan. Húzzuk fel a térdeinket a hónaljunkba, ahelyett, hogy hagynánk őket leesni a könyökünk irányába. Nagyon erős hasizmokra lesz szükségünk ahhoz, hogy izometrikusan fenn tudjuk tartani a törzshajlítást. Szerencsére, ha megfelelő lelkiismeretességgel végeztük a návászanát az első sorozatban, akkor elég erősnek kellene lennie a hasizmainknak. A csípőízület izometrikus hajlítását is fenn kell tartani.
Csak akkor leszünk képesek felhúzni a térdeinket a hónaljunkba, ha végrehajtottuk az izotónikus flexiót (az izmok megrövidüléssel járól összehúzását) a csípővel és a törzzsel az előző fázisokban. Ezt nevezhetjük a kárandavászana sikeres végrehajtása titkának.
Biztosítsuk, hogy lassan ereszkedünk le. Ha erősen becsapódik a térdünk a karjainkba, az nem tesz jót a térdeknek. Ez olyan lenne, mintha valaki elölről belerúgna a térdünkbe, miközben padmászanábanülünk. Ha a földre rogyunk, és lehuppan a fenekünk, akkor a gerincünk, és még fontosabb – az agyunk – fogja viselni a becsapódásból fakadó rázkódást.
Miután finoman leereszkedtünk a térdeinkre, maradjunk öt légzésig a kárandavászanában, nézzünk az orrunkra és húzzuk be a térdeinket a hónaljunkba."
