szarvé kálaszja vasa-gá na kálah kaszjacsid vasé
Az idő hozza létre az élőlényeket és az idő pusztítja el őket. Mindenki alá van rendelve az időnek, az idő mégsincs alárendelve senkinek.
Hogyan hozza létre és pusztítja el az idő az élőlényeket? A bhútaés a pradzsá szó itt a testet öltött élőlényekre vonatkozik, akik megszületnek, majd meghalnak, miközben az egyéniesült tudat újjászületésről újjászületésre változtatja felvett formáját és az egó által létrejövő azonosságát. Mivel a testet öltött élőlény összes „összetevője” a kála hatására lezajló teremtés evolúciójából jön létre, és oda is tér vissza, a testet öltés olyan a brahman számára, mint amikor a tér egy részét bezárjuk egy agyagedénybe, és látszólag különállónak tűnik a tér összességétől. Viszont az agyagedény nem létezhet örökké, és amikor megsemmisül (és az egyéniesült élőlény karmikus tárháza kiürül a diszkriminatív tudás hevének hatására), akkor az „elkülönült” tér egybeolvad a tér összességével, vagyis a purusa visszatér örök, a prakritiáltal nem befolyásolt, felszabadult állapotába. Az a kérdés is értelmét veszíti, hogy a purusa„egyéniesülése” és felszabadulása egyszer vagy többször következik be, mivel az „egyszer” vagy „többször” fogalmak csakis az idő kiterjedésén belül értelmezhetőek, és az örök brahmanra nem vonatkoznak.
A teremtés és pusztulás (megnyilvánulatlanná válás, azaz az evolúció és devolúció) teljes folyamata az idő hatása alatt áll. Maga az idő azonban mindenek felett áll, még a prakritiés a purusa felett állónak is tekinti a számkhja filozófia. E három elv tehát nem oksági viszonyban áll egymással, hanem felfoghatatlanul azonosak és különbözők is egyszerre, a számkjha filozófia „szentháromságát” alkotva. Az összes többi elv (értelem, egó, elme, érzékszervek, érzéktárgyak) már a teremtés folyamatának evolúciós terméke, tehát mind átmenetiek.