A rádzsa-jóga állapota

14. vers

Ha valaki elérte a rádzsa-jógaállapotát, akkor az érzékei nem érzékelnek, az elméje nem kötődik a gondolatokhoz, nem érzékeli az időt és a teret és a légzése nem mozdul. A jóginak már nem kell erőfeszítést tennie a dháraná vagy a dhjánamállapotának eléréséhez.

Itt Sankara a rádzsa-jógaállapotáról beszél, mely szó szerinti fordításban kétfélét jelenthet: „Összekapcsolódás a királlyal”, vagy „a ragyogó jóga”. A „király” kifejezés ez esetben utalhat Istenre vagy a tudatra, mely a test királya. Az elme és a tudat egybeolvadása a rádzsa-jógaállapota. Mivel ezt tekintik a jóga legmagasabb szintjének, arra a jógára is utalhat, mely a „többi felett ragyog”.

A jógi akkor éri el a rádzsa-jógaállapotát, ha huzamosabb ideig fenn tudja tartani a kévala kumbhakát. Ha a jógi a kévala kumbhaka közben az átmanra, vagyis az önvalójára koncentrál, akkor eléri a rádzsa-jógaállapotát.

Ebben az állapotban a jógi érzékszervei nem azért nem aktívak, mer képtelenné válnak az érzékelésre, hanem azért, mert befelé koncentrál, az önvalóra, mely túl van az érzékek felfogóképességén. Az elmével kapcsolatban is hasonló a helyzet: mivel az elme is befelé, az önvaló felé fordul, semmilyen külső gondolat nem jelenik meg benne. Ha az elmében külső gondolatok jelennek meg, akkor már nem képes kapcsolatban maradni az átmannal. Az összekapcsolódás csak egy pontra irányított figyelem esetében következhet be. Tehát ha bármilyen gondolat felmerül az elmében, az már önmagában zavart okoz, ezért Sankara kijelenti, hogy az elme mentes a gondolatoktól.