"4.32. tatah kritárthánám parináma-krama-szamáptir-gunánám
tatah– így; kritárthánám– a céljukat betöltve; parináma– a változásoknak; krama– folyamat; szamáptih– vége; gunánám– a gunáknak.
Így, miután a gunákbetöltötték a feladatukat, változásaik láncolata véget ér.
Itt a jellemzők felhőjét eloszlató szamádhi (dharma-mégha-szamádhi) másik eredménye van leírva. Kezdetben a természet (prakriti) és a tudat (purusa) közelsége hozza mozgásba az élmény és felszabadulás kettős funkcióját. A tudat közelsége által működésbe hozva, prakriti„anya” az átalakulások látszólag végtelen sorozatát biztosítja a gunákonkeresztül. Az „átalakulás” (parináma) kifejezést itt azért használjuk, hogy megerősítsük: a világ, bár örök, soha sincs állandó helyzetben, hanem folyamatos változásban van. Ha a gunák bármikor abbahagynák a működésüket, a világ nem dermedne mozdulatlanná, mint egy fénykép, hanem megnyilvánulatlanná válna. A „megnyilvánulatlan” nem „nemlétezőt” jelent a jógában, mivel semmi sem válhat nemlétezővé vagy valótlanná, ami létezik, és semmilyen nem létező dolog nem válhat soha valósággá.
Amikor a jógi eléri a felszabadulást a jellemzők felhőjét eloszlató szamádhiáltal, a gunákbeteljesítették céljukat. Ahogy a Szánkhja-kárikámagyarázza, a prakriti abbahagyja a táncát, amikor látták. A gunákátalakulásának láncolata nem más, mint a természet (prakriti) tánca. A prakriti befejezi a táncát, a gunák visszaáramlanak a forrásukba (a prakritibe), és a világ visszalendül a megnyilvánultból a megnyilvánulatlanba, ami a felszabadult jógit illeti. Ez nem változtatja meg a világ valódiságát, ami létező, de megnyilvánulatlan marad. Mások számára továbbra is megnyilvánul."