"A kiegészítő jóga-technikák
A jóga több kiegészítő módszert használ a három nagy módszer (ászana, pránájámaés Kundaliní meditáció) támogatására, melyek az emberi lény külső rétegeit tisztítják meg. Bár lehet, hogy önmagukban nem képesek előidézni a szamádhit, nagyban növelik az elérés esélyét. Úgy találtam, hogy ahelyett, hogy e területek közül csak egyre vagy kettőre koncentrálnék, ha mindegyikből alkalmazok valamennyit, azzal támogatom azt a holisztikus megközelítést, mely az egész életünket áttranszformálja. Ebben a részben összefoglalom az összes technikát és jelzem, hogy hol esik róla több szó. E technikák részletes leírása meghaladja e könyv terjedelmét.
Odaadás Isten iránt (bhakti-jóga)
A bhakti-jógaannyira fontos, hogy e könyv teljes fejezetét (4. fejezet) ennek szenteltem, és abban is reménykedem, hogy egy teljes kötetet írhatok róla. Emellett a bhakti-jógagyakorlati aspektusát aJóga-meditációcímű könyvem 3. részében is ismertetem. Sok ember számára, engem is beleértve, ez a jóga központi része. Viszont nincs értelme olyasvalakinek mondani, hogy „teljesen és feltétel nélkül hódoljon meg Isten előtt”, aki alaposan kiábrándult a vallásból. Ettől eltekintve, minél több odaadást tudunk belevinni Isten iránt a gyakorlatunkba és az életünkbe, annál hamarabb járunk sikerrel.
Mantra
A mantrákolyan hanghullámok, melyek valóságot teremtenek. Azért képesek erre, mert a teljes kozmosz a fekete lyuktól a kvarkig hullámmintázatokból áll. A mantra-jógafilozófiáját ismertettem az Ashtanga-jóga: a középső sorozat3. fejezetében. Gyakorlati alkalmazását pedig a Pránájáma - a jóga légzéseés a Jóga-meditációcímű könyvben is ismertettem. Egyes tanárok külön diszciplinaként tekintenek a mantra-jógára, melyben a mantra többé-kevésbé kizárólagos fókuszba kerül. Én a pránájámaés a meditáció hang-komponensének tekintem inkább. Így a pránájámaés a meditáció újabb rétegévé válik, növelve azok hatékonyságát.
Bhávana(kultiváció) és szankalpa(elhatározás)
Ez egy nagy téma, és annyira fontos, hogy külön kötetben szeretnék foglalkozni vele. Ez a bevezetés. A bhávanakifejezés, ami a helyes gondolati minták gyakorlatát jelenti, az egyik leggyakrabban előforduló kifejezés a Jóga-szútrában. Például az 1.33. szútrakijelenti: „Az elme tisztaságát a boldogok iránti barátságosság, a szenvedők iránti együttérzés, az erényesek iránt érzett öröm és a gonoszok iránt érzett megbocsátás idézi elő.” Ez a bhávanaegyértelmű esete. A hozzáállás ilyen jellegű megváltozása spontán módon túl hosszú időbe telne (például ha csak a csenden történő meditációval akarnánk előidézni). Sokkal hatékonyabb, ha tudatosan és célzottan kultiváljuk ezt a hozzáállást. A bhávanagondolatát a Bhagavad-gítáis tartalmazza, mely a 17.3. versben azt mondja, hogy „bármi is legyen valakinek a szilárd hite, azzá fog válni”. Ez azt jelenti, hogy a meggyőződéseinket tudatosan kell kultiválnunk, ahelyett, hogy a tudatalattinkra bíznánk.
A szankalpa(elhatározás) viszont azt az eltökéltséget jelenti, melyet rávetítünk a gyakorlásunkra. Például, ha egy bizonyos mantrát, verset vagy koant az elménkben tartunk a meditáció, a légzésvisszatartás vagy az ászana-gyakorlás alatt, az a szankalpa. Ebben a kontextusban például feltehetjük azt a kérdést, hogy elérhetem-e a szamádhitcsupán a gondolati mintáim megváltoztatásával. Nem nagy az esélye; a legtöbb esetben további munkát is kell végezni. Ha úgy tennénk fel a kérdést, hogy egyáltalán elérhetjük-e a szamádhita gondolati mintáink megváltoztatása nélkül, akkor a válasz megint csak az lenne, hogy „nem valószínű”. Ha nem változtatjuk meg a régi gondolkodási mintáinkat, akkor megmaradnak akadályként, még akkor is, ha minden nap gyakoroljuk a meditációt. Míg a bhávanaés a szankalpaönmagában nem képes előidézni a szamádhit, nélkülük viszont nehéz elérni azt.