"A negyedik akadály, a lustaság a passzivitás (tamasz) túlsúlyára utal az elmében, és a kaphatúlsúlyára a testben. Érdekes, hogy a jóga nem elégszik meg azzal, hogy valakit lustának nevez, hanem először elismeri, hogy a motiváció hiánya egy technikai akadály, majd konstruktív módon vizsgálja annak mechanizmusát. Fizikai szinten a lustaságot a kaphaelem dominanciája okozza. Emiatt úgy tűnik, hogy az illető nehézkes és ezt nagyon hatékonyan lehet kezelni pránájámaés krijátechnikákkal. Az uddzsájí pránájáma, szúrja bhédana, naulí, kapálabhátímind hatékonyan csökkentik a fölös kaphátés dinamikusabbá, szenvedélyesebbé teszik a gyakorlót. Az elmében jelenlévő túlzott tamaszt(passzivitást) a kapálabhátíés a bhásztrikálégzésekkel tudjuk eloszlatni. E két utóbbi technika használható a belső tűz (agni) megtisztítására és felélesztésére, ami szintén megszünteti a passzivitást (tamaszt).
Egy másik technika a tétlenség (tamasz) csökkentésére az elmében a külső légzésvisszatartásokból (kumbhakákból) áll, melyek a szimpatikus idegrendszer túlsúlyát eredményezik. Emellett növelhetjük a belégzés hosszát, ami erősíti az aktivitást (radzsaszt) és csökkenti a tétlenséget (tamaszt). A kaphaés a tamaszcsökkentésének másik módja a napi szenvedélyes Ashtanga vinyászagyakorlás, melyet az első két könyvemben írtam le: „Ashtanga-jóga: gyakorlás és filozófia”, valamint „Ashtanga-jóga, a középső sorozat: mitológia, anatómia és gyakorlás. Ezen kívül, ha az isteni teremtő erő dinamikus aspektusán meditálunk, mely sohasem pihen, hanem mindig újrateremti a világot és az összes lényt, szintén csökkenti az elme hajlamát a passzivitásra. Ebben a kontextusban fontos, hogy ne csak a csendességen meditáljunk. A csendesség egy remek tulajdonság, de a csendességből, mint középpontból kiindulva, az Isteni teremtő erő végtelen kreativitásban és a formák változatosságában fejeződik ki. Fontos, hogy ezt a teljességet és kreativitást is beintegráljuk a meditációba; máskülönben, ha csak az ürességen és csendességen meditálunk, az elmében megnövekedhet a tamasz(passzivitás). Ez pedig képessé tesz bennünket arra is, hogy megvalósítsuk Isten aktív, kreatív, dinamikus aspketusát. Végső soron a jógi szabad szeretne lenni, akkor is, ha ül és a csendet élvezi, és akkor is, amikor aktív a világban."
Megjegyzés:A Teljesség megéléséhez egyaránt kell meditálnunk Isten aktív és inaktív aspektusán is. Az aktivitás a duális megnyilvánulásokban fejeződik ki (prakritiés purusa, szaguna Brahman, férfi és női isteni formák, és a Vaikuntha, azaz a spirituális világ változatossága). Mindezeken meditálva és a bhaktivagy a széva(önzetlen szolgálat) folyamatán keresztül a testét és az érzékeit is lefoglalva az Abszolút duális megnyilvánulásaihoz tud kapcsolódni, melyeket a radzsaszanyagi minőségével jellemezhetnénk (bár a radzsasztiszta formájában nem gyakran nyilvánul meg). Ezt a szabídzsa(maggal vagy tárggyal rendelkező) szamádhiállapotában képes megtapasztalni, míg a nonduális aspektus (nirguna Brahman) megegyezik a jógi nirbídzsa(mag vagy tárgy nélküli) szamádhiállapotával, ahol a Tudatban, mint önnön természetében nyugszik. A Tudat minősítések és megkülönböztetések nélküli önazonosságot jelent, ahol az Én és az Abszolút, a mikrokozmosz és a makrokozmosz feloldódik a nagy Egységben. Ennek megtapasztalása a niródha(felfüggesztett) elmeállapotban történik, ami a tamasz(passzivitás) abszolút kifejeződése is egyben (persze a tudatlanság, vagyis avidjábefedettségétől mentesen). A jógi képessége, hogy szabadon tudjon mozogni a tárgy nélküli és tárggyal rendelkező szamádhi állapotai között, pedig aszattva(egyensúly) állapotának teljes kifejeződése, melyet suddha-szattvánakis neveznek a szanszkrit írások. A jógikus meditáció technikája inkább a passzív elmeállapotot helyezi előtérbe, míg például a sámánutazás vagy lélekutazás technikái az aktivitást, mozgást, a Teremtések és isteni megnyilvánulások összességének megtapasztalását teszi lehetővé megváltozott tudatállapotban.)
