"A Jóga-rahaszja szerint az összes póz közül a sírsászana(fejenállás) és a padmászana (lótuszpóz) a legfontosabb (1.103). Természetesen a fejenállást nem használjuk közvetlenül a meditáció gyakorlásához, de elősegíti az amrita(nektár) megszilárdítását és visszafordítását, ami nagyon fontos a meditációhoz. Ezt a témát a könyv hatodik fejezetében vizsgáljuk meg részletesebben, míg a padmászana alább következik. A sziddhászanát számos szöveg kiemeli, mint a legjobb jógapózt, mivel elősegíti a múla bandhát(gátzárat)és a Kundaliní felemelését. Fontosságában, mind meditációs póz, vetekszik a padmászanával.
Most pedig vizsgáljuk meg, hogy milyen elvárásoknak kell megfelelnie a meditációs pózoknak:
- A talpakat és a tenyereket el kell fordítani a faltól, hogy a föld ne tudja magába szívni a pránát (életerőt) rajtuk keresztül. Ez kizárja a széken ülve végzett meditációt, ahol a talpak lefelé vannak fordítva.
- A lábak ne legyenek lejjebb, mint a múládhára (gátcsaka), hogy ezáltal a pránaés a vér felfelé tudjon áramlani. Ez megint csak kizárja a széken ülést vagy a falnak dőlést.
- A medencét meglehetősen előre kell billenteni, hogy a gerinc kettős S-kanyarulata hangsúlyos legyen és a gerinc a támadó kopra alakját vegye fel. Ez is a kígyóerő felemelkedésének előfeltétele.
- A múla bandha stimulálása érdekében vagy a földnek nyomjuk a gátat, amit elérhetünk a padmászanában, ha erősen előrebillentjük a medencét, vagy a bal sarkunkkal is stimulálhatjuk, amit a sziddhászanában lehet megvalósítani.
- Ideális esetben, a medence erős előrebillentése által a sarkaknak a hasba kell nyomódniuk, hogy stimulálják az uddíjána bandhát. Ez csak a padmászanában valósul meg.
- A póznak stabil támaszt kell nyújtania, amit sokáig meg tudunk tartani. Erőfeszítés nélkül kell összehangolnia az egész testet a gravitáció ellenében, hogy egyáltalán ne görnyedjünk vagy dőljünk előre.
Az a póz, ami ennek az összefoglalónak a legjobban megfelel, a padmászana, a második a sziddhászanaés a szvasztikászana vagy vírászana is elfogadható, ha az első kettőt nem tudjuk végrehajtani.
Itt a pózokat abban a sorrendben fogjuk ismertetni, amelyikben meg kell próbálni, illetve el kell sajátítani őket, így a padmászana, a legutolsó lesz egyben a legfontosabb és a legnehezebb is. Először tanuljuk meg a vírászanátés fokozatosan jussunk el a padmászanáig. Az ilyen meditációs ászanákat az általános ászana-gyakorlás végén kell gyakorolni, amikor a test, és különösen a csípőízületek jól bemelegedtek. Ha nem tudjuk, hogyan fordítsuk ki és helyezzük el a csípőízületünket, megsérthetjük a térdeinket.
Konzultáljunk egy jógaoktatóval a pózok megtanulása érdekében. A pózokat két előző könyvemben, az „Ashtanga-jóga: gyakorlat és filozófia”, valamint az „Ashtanga-jóga: a középső sorozat” ismertettem. Ezekben azonban csak röviden ismertettem a frontos meditációs pózokat, Az alábbi leírásoknál feltételezem, hogy az olvasó rendelkezik általános ászana-gyakorlattal, mivel ezeket az ülő pózokat nehéz más pózok segítsége nélkül elsajátítani."