"1. Gyakorlat: ászana(testhelyzet)
Az ászanaaz a meder, melyből asz összes többi jóga-technika kiemelkedik. Az ászanagyakorlása nélkül nem érhetünk el sikert a magasabb jóga-technikákban, és még kevésbé tudjuk a magasabb ágakat beépíteni a gyakorlásunkba. A meditációban elért siker csak akkor realisztikus cél, ha a testünket előzetesen behangoltuk az ászana-gyakorlás által. Bármilyen ászana-gyakorlási módszert is választunk, időt és energiát kell belefektetni, hogy fejlődjünk a meditációban.
Az ászanavégzése a meditáció előfeltétele, és a meditáció végzése közben ászanábankell tartózkodnunk, vagyis ne járás közben, széken ülve vagy a falnak támaszkodva gyakoroljuk. A Jóga-rahaszja, melyet T. Krishnamacharyától kaptunk meg, azt állítja, hogy az ászana-gyakorlás után kell gyakorolni a pránájámát, s csak azután a pratjáhárát(az érzékek visszavonását, az ötödik ágat). Megint csak ez után gyakoroljuk a dháranát(a koncentrációt, a hatodik ágat). A Rahaszjaszerint e sorrend nélkül nem érhetünk el semmilyen eredményt (1.21).
Mely ászanáka fontosak és szükségesek?
Az ászanávalkapcsolatban Patandzsalí azt mondja, hogy a szilárdság és könnyedség kettős tulajdonságaival kell rendelkeznie (Jóga-szútra 2.46). Az ászanábanelenyészik az erőfeszítés és megjelenik a Végtelenen történő meditáció (Jóga-szútra2.47), valamint megszabadulunk a kettősségek zavaró hatásától (Jóga-szútra2.48). Itt Patandzsalí nagyon magasra teszi a mércét. Annak érdekében, hogy megvalósítsuk ezeket a jógikus ismérveket, fel kell vennünk egy jógikus meditációs pózt. Ha például széken ülünk, akkor az elménk elnehezül és tompa lesz, mivel a gravitációs erő lefelé fogja húzni, miközben a gerincet tökéletesen össze kéne hangolni a gravitáció ellensúlyozására. Ez az összhang felfelé emeli a gerincet és az agyat, így könnyedséget teremtve. Ezen felül, amikor meditációs pózban ülünk, a talpainkat és a tenyereinket felfelé kell fordítani, hogy fentről kapják az energiát, míg ha széken ülünk, automatikusan lefelé folyik az energia a talpainkból a befogadó Földbe.
A jógikus meditációs pózok elősegítik a természetes összhangot, mely erőfeszítés nélküli. A földön fekvés is erőfeszítés nélküli, de ebben a pózban hat a legnagyobb területen a gravitációs erő. Éppen ezért elnehezít, miközben a jógikus meditációs pózok könnyedséget eredményeznek. Emellett Patandzsalí harmadik feltétele szerint felül kell emelkedni a kettősségen, például a radzsasz(szenvedély) és tamasz(tompaság) kettősségén. Megint csak, a hátunkon fekve vagyunk a legtompábbak, ezért ebben a szögben támadni tudnak az ellentétek. A jógikus meditációs pózokban úgy kell összehangolni a gerincet, hogy elősegítsük a meditációt."